NTEU_TestSet.hu

A marrákesi szerződés kedvezményezettjei a vakok, olyan személyek, akiknek a látáskárosodása nem javítható olyan mértékben, hogy látásfunkciójuk lényegében megegyezzen az említett károsodással nem küzdő személyek látásfunkciójával, valamint az érzékelési vagy olvasási nehézséggel, többek között a diszlexiával vagy bármely egyéb tanulási nehézséggel küzdő személyek, akik ennek következtében képtelenek nyomtatott műveket az említett nehézséggel nem küzdő személyekkel lényegében megegyező módon olvasni, továbbá olyan személyek, akik testi fogyatékosság miatt képtelenek könyvet tartani vagy lapozni, vagy az olvasást rendes esetben lehetővé tevő mértékben a szemükkel fókuszálni, illetve azt mozgatni, amennyiben e károsodás, nehézség vagy fogyatékosság miatt képtelenek nyomtatott műveket az ilyen károsodással, nehézséggel vagy fogyatékossággal nem küzdő személyekkel lényegében megegyező módon olvasni.
A vakok, látáskárosultak és nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek továbbra is számos akadályba ütköznek a szerzői és szomszédos jogi védelemben részesülő könyvekhez és egyéb nyomtatott anyagokhoz való hozzáférés tekintetében.
Nemzetközi szinten elismerést nyert, hogy nagyobb számú művet és más védelemben részesülő teljesítményt kell a szóban forgó személyek számára hozzáférhető formátumokban elérhetővé tenni, és jelentősen javítani kell a művek és egyéb védelemben részesülő teljesítmények forgalmát és terjesztését.
Az Európai Unió Bíróságának 3/15. sz. véleménye [4] értelmében a marrákesi szerződésben a szerzői és szomszédos jogok tekintetében egyes művek és más teljesítmények hozzáférhető formátumú példányainak előállítására és terjesztésére vonatkozóan előírt kivételeket vagy korlátozásokat a 2001/29/EK irányelv [5] által harmonizált területen kell végrehajtani.
Ugyanez vonatkozik az említett szerződésben szabályozott import- és exportintézkedésekre, amennyiben azok célja végső soron annak engedélyezése, hogy a valamely fél területén közzétett hozzáférhető formátumú példányokat egy másik fél területén a jogosultak hozzájárulásának megszerzése nélkül nyilvánossághoz közvetítsék vagy terjesszék.
Az (EU) 2017/1564 európai parlamenti és tanácsi irányelv [6] célja azon kötelezettségek végrehajtása, amelyeket az Uniónak a marrákesi szerződés értelmében harmonizált módon kell teljesítenie annak érdekében, hogy a kedvezményezett személyek számára az Unió valamennyi tagállamában elérhetőbbé váljanak a hozzáférhető formátumú példányok, valamint javuljon e példányok forgalma a belső piacon, továbbá kötelező kivétel bevezetését írja elő a tagállamoknak a jogosultak egyes, uniós szinten harmonizált jogai tekintetében.
E rendelet célja a marrákesi szerződés szerinti kötelezettségek végrehajtása a hozzáférhető formátumú példányoknak az Unió és a marrákesi szerződéshez csatlakozott harmadik országok közötti, a kedvezményezett személyek érdekét szolgáló, nem kereskedelmi célú export- és importintézkedései tekintetében, valamint az említett export és import feltételeinek egységes meghatározása a 2001/29/EK irányelv és az (EU) 2017/1564 irányelv+ által harmonizált területen annak biztosítása érdekében, hogy ezen intézkedések belső piaci alkalmazása egységes legyen, és ne veszélyeztesse az említett irányelvekben foglalt kizárólagos jogok és kivételek harmonizációját.
E rendeletnek biztosítania kell, hogy a könyveknek, többek között az elektronikus könyveknek, folyóiratoknak, újságoknak, magazinoknak és egyéb jellegű írásos formában lévő műveknek, jelrendszeralapú alkotásoknak – beleértve a kottát –, és más – akár analóg, akár digitális, audio formátumban megjelentetett – nyomtatott anyagoknak az (EU) 2017/1564 irányelvvel összhangban elfogadott nemzeti rendelkezéseknek megfelelően bármely tagállamban előállított, hozzáférhető formátumú példányai terjeszthetők, közvetíthetők vagy hozzáférhetővé tehetők legyenek a marrákesi szerződéshez csatlakozott harmadik országbeli kedvezményezett személyek és jogosított szervezetek részére, a marrákesi szerződésben említettek szerint.
A hozzáférhető formátumok közé tartozik például a Braille-írás, a nagyított betűs nyomtatás, az adaptált elektronikus könyvek, a hangoskönyvek és a rádiós műsorszolgáltatás.
Tekintettel a marrákesi szerződés „nem kereskedelmi” céljára [7], a hozzáférhető formátumú példányoknak a vak, látáskárosult vagy a nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek, illetve jogosított szervezetek részére való, harmadik országokban történő terjesztését, nyilvánossághoz közvetítését és nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tételét kizárólag a valamely tagállamban letelepedett jogosított szervezetek végezhetik, nonprofit alapon.
E rendeletnek azt is lehetővé kell tennie, hogy az unióbeli kedvezményezett személyek, valamint a valamely tagállamban letelepedett jogosított szervezetek nem kereskedelmi célból a marrákesi szerződés végrehajtásának megfelelően előállított, hozzáférhető formátumú példányokat importáljanak harmadik országokból, illetve hozzáférést biztosítsanak azokhoz a vakok, a látáskárosultak, illetve a nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek számára.
Lehetővé kell tenni, hogy a szóban forgó hozzáférhető formátumú példányok forgalmára a belső piacon ugyanolyan feltételek vonatkozzanak, mint az (EU) 2017/1564 irányelvnek megfelelően az Unióban előállított hozzáférhető formátumú példányokra.
A hozzáférhető formátumú példányok elérhetőségének javítása, valamint a művek vagy más teljesítmények engedély nélküli terjesztésének megakadályozása érdekében a hozzáférhető formátumú példányok terjesztésével, nyilvánossághoz közvetítésével és nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tételével foglalkozó jogosított szervezeteknek teljesíteniük kell bizonyos kötelezettségeket.
Ösztönözni kell az olyan tagállami kezdeményezéseket, amelyek célja a marrákesi szerződés célkitűzéseinek és a hozzáférhető formátumú példányok ezen szerződésben részes harmadik országokkal való cseréjének előmozdítása, valamint a jogosított szervezetek támogatása az információk megosztásában és elérhetővé tételében.
E kezdeményezések magukban foglalhatják többek között a hozzáférhető formátumú példányok előállításával és terjesztésével kapcsolatos iránymutatások vagy bevált gyakorlatok kidolgozását a jogosított szervezetek, a kedvezményezett személyek és a jogosultak képviselőivel konzultálva.
A személyes adatok e rendelet szerinti kezelése során tiszteletben kell tartani az alapvető jogokat, ideértve az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 7. és 8. cikke szerinti, a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez fűződő jogot, és elengedhetetlen, hogy az ilyen adatkezelés megfeleljen a személyes adatok kezelését szabályozó 95/46/EK [8] és 2002/58/EK [9] európai parlamenti és tanácsi irányelveknek is, tekintettel arra, hogy az adatkezelést ezen rendelet keretei között és a tagállamok illetékes hatóságai, különösen a tagállamok által kijelölt független hatóságok felügyelete alatt a jogosított szervezetek is elvégezhetik.
A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (a továbbiakban: UNCRPD) – amelynek az Unió részes fele – biztosítja a fogyatékossággal élő személyek jogát az információhoz és az oktatáshoz való hozzáféréshez, valamint a kulturális, gazdasági és társadalmi életben másokkal azonos alapon való részvételhez.
Az UNCRPD előírja az egyezményben részes feleknek, hogy a nemzetközi joggal összhangban minden szükséges lépést tegyenek meg annak biztosítására, hogy a szellemi tulajdonjogokat védő jogszabályok ne jelentsenek észszerűtlen vagy megkülönböztetést eredményező akadályt a fogyatékossággal élő személyek kulturális anyagokhoz történő hozzáférésével szemben.
A Charta értelmében tilos a hátrányos megkülönböztetés minden formája, közöttük a fogyatékosság alapján történő megkülönböztetés, valamint az Unió elismeri és tiszteletben tartja a fogyatékossággal élő személyek jogát az önállóságuk, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésük, valamint a közösség életében való részvételük biztosítását célzó intézkedésekben való részesedésre.
Mivel e rendelet célját, nevezetesen a marrákesi szerződés szerinti kötelezettségek egységes végrehajtását az egyes művek és más teljesítmények hozzáférhető formátumú példányainak az Unió és a marrákesi szerződésben részes harmadik országok közötti, a kedvezményezett személyek érdekét szolgáló, nem kereskedelmi célú exportja és importja tekintetében, valamint az említett exportálás és importálás feltételeinek meghatározását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme vagy hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően.
Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.
Az (EU) 2016/1139 európai parlamenti és tanácsi rendelet többéves tervet (a továbbiakban: a terv) dolgozott ki a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira vonatkozóan.
A terv célja a közös halászati politika célkitűzéseinek eléréséhez való hozzájárulás és különösen annak biztosítása, hogy az élő tengeri biológiai erőforrások kiaknázása során a halászott fajok állományait visszaállítsák a maximális fenntartható hozamot (a továbbiakban: az MFH) biztosítani képes szint fölé, és azt a szintet fenn is tartsák.
Az (EU) 2016/1139 rendelet 1. cikke meghatározza az érintett balti-tengeri halállományokat, beleértve a Botteni-tengerben élő heringállományt és a Botteni-öbölben élő heringállományt.
Az említett állományok teljes szaporodási képességének biztosítása érdekében az említett rendelet I. és II. melléklete bizonyos védelmi referenciapontokat állapít meg, beleértve a halászati mortalitási tartományokat és a szaporodóképes állomány biomassza-referenciapontjait.
A Botteni-tengerben élő heringállománynak és a Botteni-öbölben élő heringállománynak a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (a továbbiakban: az ICES) által 2017-ben elvégzett tudományos értékelése azt mutatta, hogy e két állomány hasonló.
Ennek következtében az ICES a két állományt összevonta, módosította a földrajzi elterjedési terület határait, és új becslést végzett az MFH szerinti halászati mortalitási tartományok, valamint a vonatkozó védelmi referenciapontok vonatkozásában.
Ez az állomány eltérő meghatározását és más számértékeket eredményezett az (EU) 2016/1139 rendelet 1. cikkében, valamint az I. és II. mellékletében meghatározottakhoz képest.
Az (EU) 2016/1139 rendelet 5. cikkének (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a Bizottság tudományos szakvélemény alapján úgy véli, hogy az említett rendelet II. mellékletében meghatározott védelmi referenciapontok már nem felelnek meg a terv célkitűzéseinek, a Bizottság sürgősséggel javaslatot nyújthat be az Európai Parlament és a Tanács részére ezeknek a védelmi referenciapontoknak a felülvizsgálata céljából.
Az (EU) 2016/1139 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének e) és f) pontját, valamint I. és II. mellékletét sürgősen módosítani kell annak biztosítása érdekében, hogy az érintett állományokra vonatkozó halászati lehetőségek az aktualizált védelmi referenciapontokkal összhangban kerüljenek megállapításra.
Az (EU) 2016/1139 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
A 211/2011/EU rendelet III. melléklete a következőképpen módosul:
a támogató nyilatkozat formanyomtatványának mintájában az A. rész végén szereplő adatvédelmi nyilatkozat szövege helyébe a következő szöveg lép:
„Adatvédelmi nyilatkozat: Az általános adatvédelmi rendelettel összhangban az e formanyomtatványban megadott személyes adatokat kizárólag a kezdeményezés támogatására lehet felhasználni és kizárólag ellenőrzés és igazolás céljából lehet az illetékes nemzeti hatóságok rendelkezésére bocsátani.
Ön jogosult a személyes adataihoz való hozzáférésre, azok helyesbítésére, törlésére, valamint kezelésük korlátozására.
A szervezők a javasolt polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételének időpontjától számított legfeljebb 18 hónapig vagy a kezdeményezés Bizottsághoz történő benyújtásától számított egy hónapig – amelyik a korábbi időpont – tárolják az Ön adatait.
Közigazgatási vagy bírósági eljárás esetén az adatok e határidőkön túl is megőrizhetők, legkésőbb egy héttel ezen eljárás lezárulta utánig.
Az egyéb közigazgatási vagy bírósági jogorvoslatok sérelme nélkül, Ön jogosult arra, hogy bármikor panaszt tegyen valamely adatvédelmi hatóságnál – különösen a szokásos tartózkodási helye, a munkahelye vagy a feltételezett jogsértés helye szerinti tagállamban –, ha megítélése szerint jogellenesen kezelik az adatait.
A polgári kezdeményezés szervezői az általános adatvédelmi rendelet szerinti adatkezelők, akikkel az e formanyomtatványon megadott adatok segítségével lehet felvenni a kapcsolatot.
Az adatvédelmi tisztviselő (ha van ilyen) elérhetőségei hozzáférhetők e kezdeményezésnek az Európai Bizottság nyilvántartásában szereplő internetes oldalán, az e formanyomtatványon megadottak szerint.
Az Ön személyes adatait fogadó és kezelő nemzeti adatvédelmi hatóságok elérhetőségei, valamint a nemzeti adatvédelmi hatóság kapcsolattartási adatai megtalálhatók az alábbi internetcímen: http://ec.europa.eu/citizens-initiative/public/data-protection.”;
Az 1683/95/EK tanácsi rendelet [2] meghatározta a vízumok egységes formátumát.
A súlyos hamisításokra és csalásokra tekintettel a vízumbélyeg közös mintája, amely húsz éve van forgalomban, nem tekinthető biztonságosnak.
Ezért a vízumbélyeg biztonságosabbá tétele és a hamisítás megelőzése érdekében egy modernebb biztonsági elemekkel rendelkező új közös mintát kell meghatározni.
Írország vagy az Egyesült Királyság kérelmére a Bizottságnak megfelelő megállapodásokat kell kötnie a kérelmező tagállammal a műszaki információk említett tagállammal való cseréjéről ezen tagállam nemzeti vízumainak kiállítása céljából.
Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és figyelembe veszi különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket.
Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyekben az Egyesült Királyság a 2000/365/EK tanácsi határozattal [3] összhangban nem vesz részt. Ennélfogva az Egyesült Királyság nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.
Ez a rendelet a 2003. évi csatlakozási okmány 3. cikkének (1) bekezdése értelmében, a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (1) bekezdése értelmében és a 2011. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus.
Izland és Norvégia tekintetében e rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás [5] értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat [6] 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak.
Svájc tekintetében e rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás [7] értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozatnak a 2008/146/EK tanácsi határozat [8] 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke B. pontjában említett területhez tartoznak.
Liechtenstein tekintetében e rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv [9] értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat [10] 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke B. pontjában említett területhez tartoznak.
a vészhelyzeti tűzoltó szivattyú működése az üzemelő tűzoltó fővezetékre csatlakoztatott két tűzoltó tömlővel,
a kazánok, a fő- és segédgépek üzemanyag-ellátásához, továbbá a szellőztetőventilátorokhoz kapcsolódó távoli vészleállító vezérlők működésének tesztelése,
a tűzvédelmi csappantyú helyi és távoli vezérlőjének tesztelése,
a tűzérzékelő- és -riasztó rendszerek tesztelése,
a tűzálló ajtók megfelelő záródásának tesztelése,
a fenékárok-szivattyúk működése,
a vízzáró fedélzeti ajtók záródása; mind helyileg, mind távvezérléssel,
annak demonstrálása, hogy a személyzet rangidős tagjaival ismertették a kárelhárítási tervet,
legalább egy mentőcsónak és egy készenléti mentőcsónak vízre eresztése, hajtó- és kormánygépük beindításával és tesztelésével, majd kiemelésük a vízből fedélzeti helyükre,
annak ellenőrzése, hogy minden mentőcsónak és készenléti mentőcsónak megfelelnek-e a leltárnak,
a hajó vagy vízi jármű kormánygépének és segédkormánygépének tesztelése.
Az ellenőrzések során arra kell összpontosítani, hogy a személyzet tagjai mennyire ismerik és használják a biztonsági, a vészhelyzeti, a karbantartási, a munkavédelmi, az utasok biztonságára vonatkozó előírásokat, a parancsnoki hídra vonatkozó eljárásokat, valamint a szállítmánnyal és a járművekkel kapcsolatos előírásokat.
Ellenőrizni kell, hogy a tengerészek megértik-e a parancsokat és utasításokat a hajónaplóban feltüntetett közös munkanyelven, és adott esetben tudnak-e e nyelven parancsot vagy utasítást adni, illetve jelenteni.
Ellenőrizni kell az arra vonatkozó, dokumentumokkal alátámasztott bizonyítékot, hogy a személyzet tagjai idevágó képzésben vettek részt, különös tekintettel a következőkre:
fizetésképtelenség esetén a biztosított betéttel rendelkező betétesek jogutódjává és kötelezettségeinek viselőjévé váló betétbiztosítási rendszerek.
A tagállamok biztosítják, hogy az 1. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a)–d) pontjában említett szervezetek tekintetében a rendes, fedezetlen követeléseket a rendes fizetésképtelenségi eljárást szabályozó nemzeti jogszabályaikban a kielégítési sorrendben előbbre sorolják, mint az olyan fedezetlen követeléseket, amelyek a következő feltételeknek megfelelő, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokból származnak:
i. a hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok eredeti szerződéses futamideje legalább egy év;
a hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok nem tartalmaznak beágyazott származtatott ügyleteket és maguk sem származtatott ügyletek;
a kibocsátásukhoz kapcsolódó releváns szerződési dokumentáció és adott esetben a tájékoztató kifejezetten utal a kielégítési sorrendben elfoglalt, e bekezdés szerinti alacsonyabb helyükre.
A tagállamok biztosítják, hogy az e cikk (2) bekezdése a), b) és c) pontjában meghatározott feltételeknek megfelelő, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokból származó fedezetlen követeléseket a rendes fizetésképtelenségi eljárást szabályozó nemzeti jogszabályaik előbbre sorolják a kielégítési sorrendben, mint a 48. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában említett instrumentumokból származó követeléseket.
Az (5) és a (7) bekezdés sérelme nélkül, a tagállamok biztosítják, hogy a rendes fizetésképtelenségi eljárást szabályozó nemzeti jogszabályaik a 2016. december 31-én elfogadott formájukban alkalmazandóak legyenek az ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdése első albekezdésének a)–d) pontjában említett szervezetek által az (EU) 2017/2399 európai parlamenti és tanácsi irányelvet a nemzeti jogba átültető intézkedések hatálybalépésének időpontja előtt kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokból származó fedezetlen követeléseknek a rendes fizetésképtelenségi eljárás során a kielégítési sorrendben elfoglalt helyére.
Amennyiben egy tagállam 2016. december 31-ét követően, de 2017. december 28. előtt nemzeti jogszabályt fogadott el az említett nemzeti jogszabály alkalmazásának kezdőnapját követően kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokból származó fedezetlen követeléseknek a rendes fizetésképtelenségi eljárás során a kielégítési sorrendben elfoglalt helyére vonatkozóan, e cikk (4) bekezdése nem alkalmazandó az említett nemzeti jogszabály alkalmazásának kezdőnapját követően kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokból származó követelésekre, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
az említett nemzeti jogszabály értelmében az ezen albekezdés a) pontjában meghatározott feltételeknek megfelelő, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokból származó fedezetlen követeléseket a rendes fizetésképtelenségi eljárásban előbbre kell sorolni a kielégítési sorrendben, mint a 48. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában említett instrumentumokból származó követeléseket.
Az (EU) 2017/2399 irányelvet a nemzeti jogba átültető intézkedések hatálybalépésének időpontjában az első albekezdés b) pontjában említett, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokból származó fedezetlen követeléseknek a kielégítési sorrendben elfoglalt helye megegyezik az e cikk (2) bekezdésének a), b) és c) pontjában és (3) bekezdésében említett hellyel.
A (2) bekezdés b) pontja és az (5) bekezdés első albekezdése a) pontjának ii. alpontja alkalmazásában azok a hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok, amelyek kamatozása változó, mivel valamely széleskörűen alkalmazott referencia-kamatlábtól függ, valamint azok a hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok, amelyek nem a kibocsátó hazai pénznemében denomináltak, feltéve, hogy a tőke, a visszafizetés és a kamatláb ugyanabban a pénznemben denominált, pusztán e jellemzőik miatt nem tekintendők beágyazott származtatott ügyletet tartalmazó, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumnak.
Azok a tagállamok, amelyek 2016. december 31. előtt a rendes fizetésképtelenségi eljárást szabályozó olyan nemzeti jogszabályt fogadtak el, amelynek értelmében az 1. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a)–d) pontjában említett szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokból származó rendes, fedezetlen követelések a kielégítési sorrendben elfoglalt helyüket tekintve két vagy több különböző kategóriára vannak felosztva, vagy amelynek értelmében megváltozott az ilyen hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokból származó rendes, fedezetlen követeléseknek a kielégítési sorrendben elfoglalt helye a kielégítési sorrendben azonos helyet elfoglaló minden egyéb rendes, fedezetlen követeléshez képest, előírhatják azt, hogy az említett rendes, fedezetlen követelések közül a kielégítési sorrendben a legalacsonyabb helyet elfoglaló, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumoknak a kielégítési sorrendben elfoglalt helye egyezzen meg az e cikk (2) bekezdésének a), b) és c) pontjában és (3) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő követelések által elfoglalt hellyel.
Az egyre inkább globalizálódó előállítás szükségessé teszi a különböző területekről származó statisztikák értelmezését és integrálását megkönnyítő, egységes keret kialakítását.”;
a 2.1.1. célkitűzés második bekezdése a következőképpen módosul:
i. a második franciabekezdés helyébe a következő szöveg lép:
a bevétel, a fogyasztás és a vagyon háztartások közötti megoszlására vonatkozó mutatók előállítása, és a nemzeti számlákra vonatkozó aggregátumoknak a háztartások körében végzett felmérések adataival vagy adminisztratív adatokkal való egyeztetése;”;
a nemzeti számlákkal való kapcsolatok erősítése a szociális védelem, az egészségügy és az oktatás terén;
életminőség mérésére irányuló keret fejlesztése, erősítve a nemzeti számlák háztartásokra vonatkozó szempontjait;
a GDP-n innen és túl témával kapcsolatos mutatók fejlesztése, amelyek a környezeti fenntarthatóságot és a külső hatásokat a nemzeti számlák szempontjából mérik;”;
a szöveg az ötödik franciabekezdés után a következő franciabekezdésekkel egészül ki:
időszerű társadalmi mutatók továbbfejlesztése, beleértve a legfejlettebb módszereket az ultrarövid távú előrejelzések (nowcasting) és a gyorsbecslések tekintetében;
a nemzetközi adatcsere támogatása a makrogazdasági adatok tekintetében az adat-előállítók terheinek csökkentése, valamint a felhasználók számára az összehasonlítható és konzisztens adatok rendelkezésre állásának javítása érdekében;
a jövedelemre és a vagyoni egyenlőtlenségek aspektusaira vonatkozó, összesített mutatók kifejlesztése és tökéletesítése;
a nemek közötti egyenlőtlenség mérése és elemzése, beleértve a bérszakadékot;”;
a 2.1.2. célkitűzés második bekezdésének utolsó franciabekezdése helyébe a következő szöveg lép:
a lakásárakra vonatkozó harmonizált statisztikák rendelkezésre állása és kiterjesztése valamennyi tagállam esetében.”;
A súlyos hamisításokra és csalásokra tekintettel a tartózkodási engedélyek jelenlegi egységes formátuma, amely 20 éve van használatban, nem tekinthető biztonságosnak.
Ezért a harmadik országok állampolgárai tartózkodási engedélyének biztonságosabbá tétele és a hamisítás megelőzése érdekében ezen engedélyek tekintetében egy modernebb biztonsági elemekkel rendelkező, új közös mintát kell meghatározni.
A harmadik országok azon állampolgárait, akik a schengeni vívmányokat teljes egészében alkalmazó tagállamok egyike által az egységes formátumban kiállított, érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, a schengeni térségen belül legfeljebb 90 napig megilleti a szabad mozgás joga, feltéve, hogy teljesítik az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendeletben [3] (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) említett beutazási feltételeket.
A harmadik országok állampolgárai beutazására és tartózkodására vonatkozó uniós jogszabályok olyan rendszerekről rendelkeznek, amelyek további mobilitási jogokat biztosítanak különös beutazási és tartózkodási feltételek mellett azokban a tagállamokban, amelyekre nézve kötelezők az említett vívmányok.
Az említett jogszabályoknak megfelelően kiállított tartózkodási engedélyekhez az 1030/2002/EK rendelettel megállapított egységes formátumot használják.
Ezért annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok azonosíthassák a harmadik országok azon állampolgárait, akik ilyen különös mobilitási jogokat élvezhetnek, e tartózkodási engedélyeken a vonatkozó uniós jogszabályoknak megfelelően egyértelműen fel kell tüntetni a megfelelő bejegyzéseket, mint például „kutató”, „diák” vagy „vállalaton belül áthelyezett személy” (ICT).
Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.
Mivel e rendelet a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről szóló tanácsi döntést követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy ezt a rendeletet a nemzeti jogában végrehajtja-e.
Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével és 4a. cikkének (1) bekezdésével összhangban, az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, ezek a tagállamok nem vesznek részt ennek az rendeletnek az elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.
A tartózkodási engedélyek meglévő készletei tagállamok általi felhasználásának lehetővé tétele céljából átmeneti időszakot kell meghatározni, amelynek során a tagállamok továbbra is felhasználhatják a régi tartózkodási engedélyeket.
a Tanács részéről
Az Európai Parlament 2018. június 13-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2018. június 26-i határozata.
Az egyrészről az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről Ukrajna közötti társulási megállapodás (HL L 161., 2014.5.29., 3. o.).
A Tanács 2002/639/EK határozata (2002. július 12.) az Ukrajnának nyújtott kiegészítő makroszintű pénzügyi támogatásról (HL L 209., 2002.8.6., 22. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 646/2010/EU határozata (2010. július 7.) az Ukrajnának nyújtott makroszintű pénzügyi támogatásról (HL L 179., 2010.7.14., 1. o.).
A Tanács 2014/215/EU határozata (2014. április 14.) az Ukrajnának nyújtott makroszintű pénzügyi támogatásról (HL L 111., 2014.4.15., 85. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
A Tanács 2010/427/EU határozata (2010. július 26.) az Európai Külügyi Szolgálat szervezetének és működésének megállapításáról (HL L 201., 2010.8.3., 30. o.).
A Tanács 480/2009/EK, Euratom rendelete (2009. május 25.) a külső fellépésekre vonatkozó garanciaalap létrehozásáról (HL L 145., 2009.6.10., 10. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).
A Bizottság 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. október 29.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól (HL L 362., 2012.12.31., 1. o.).
A Tanács 2988/95/EK, Euratom rendelete (1995. december 18.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről (HL L 312., 1995.12.23., 1. o.).
A Tanács 2185/96/Euratom, EK rendelete (1996. november 11.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).
Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).
AZ EURÓPAI PARLAMENT, A TANÁCS ÉS A BIZOTTSÁG EGYÜTTES NYILATKOZATA
A Parlament, a Tanács és a Bizottság emlékeztet rá, hogy a makroszintű pénzügyi támogatás nyújtásának egyik előfeltétele az, hogy a kedvezményezett ország tiszteletben tartsa a hatékonyan működő demokratikus mechanizmusokat, többek között a többpárti parlamentáris rendszert, a jogállamiságot és az emberi jogokat.
A Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat az uniós makroszintű pénzügyi támogatás teljes életciklusa alatt nyomon követi ezen előfeltétel teljesülését.
A 258/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet [3] alapján a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok alapítványa (IFRS Alapítvány), amely a Nemzetközi Számviteli Standard Bizottság Alapítvány jogutódja, és a Közérdekű Felügyeleti Tanács (PIOB) működési támogatások formájában uniós társfinanszírozásban részesül 2020. december 31-ig.
A 258/2014/EU rendelet alapján az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) működési támogatások formájában uniós társfinanszírozásban részesült 2016. december 31-ig.
A Bizottság 2013. november 12-én közzétette Philippe Maystadtnak, a belső piacért és a szolgáltatásokért felelős biztos különleges tanácsadójának a jelentését (a továbbiakban: a különleges tanácsadó jelentése), amely felvázolta az EFRAG irányítását érintő azon lehetséges reformokat, amelyek célja az Unió által a nemzetközi számviteli standardok kidolgozásához biztosított hozzájárulás megerősítése.
A Bizottság szorosan nyomon követte az EFRAG irányítási reformjának végrehajtását, és megfelelően tájékoztatta az Európai Parlamentet és a Tanácsot az e tekintetben történő előrehaladásról.
Ennek alapján, a pénzügyi beszámolás és az audit területén meghatározott tevékenységeket támogató uniós program hosszú távú célkitűzéseinek megvalósítása érdekében helyénvaló folytatni az EFRAG finanszírozását a 2017 és 2020 közötti időszakban is.
Az EFRAG igazgatótanácsának – amely kiegyensúlyozott formában képvisel köz- és magánérdekeket egyaránt – biztosítania kell, hogy tagjai kötelezettséget vállaljanak arra, hogy az európai közérdek szolgálatában végzik a tevékenységüket.
Kívánatos, hogy az Európai Értékpapírpiaci Hatóság, az Európai Bankhatóság, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és az Európai Központi Bank, amennyire lehetséges, tevékenyen hozzájáruljanak az EFRAG igazgatótanácsának munkájához.
A Bizottságnak évente jelentést kell tennie az Európai Parlament és a Tanács részére az EFRAG előző évben elért legfontosabb eredményeiről és tevékenységeiről.
E jelentésben továbbá meg kell vizsgálni a „kiterjesztett közjó” kritériuma tekintetében elért eredményeket és részletes áttekintést kell adni a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (a továbbiakban: IFRS) területén bekövetkezett fejleményekről.
A számviteli standardok nem veszélyeztethetik az Unió pénzügyi stabilitását, és nem akadályozhatják az Unió gazdasági fejlődését sem.
Ami az IFRS, a PIOB és az EFRAG vonatkozásában bekövetkezett fejleményeket illeti, a Bizottságnak az évenkénti jelentésében ki kell térnie az Európai Parlament ajánlásainak nyomon követésére és végrehajtására is.
Ezenkívül az IFRS Alapítványt, a PIOB-ot és az EFRAG-ot ösztönözni kell arra, hogy rendszeresen, legalább évente vegyenek részt az Európai Parlament által szervezett meghallgatásokon és teljeskörűen számoljanak be a nemzetközi pénzügyi beszámolási és könyvvizsgálati standardok kidolgozásáról.
A Bizottságnak rendszeresebben kell tájékoztatnia az Európai Parlamentet és a Tanácsot az IFRS Alapítvány, a PIOB és az EFRAG közös törekvéseiről, tekintettel egyrészről arra, hogy e három testület uniós társfinanszírozásban részesül, másrészről arra, hogy ugyanazon célok érdekében dolgoznak.
A Bizottságnak továbbá mérlegelnie kell, hogy hosszú távon esetleg változtatásokra kerüljön sor az EFRAG működését és magánjogi jogállását illetően.
mivel e rendelet célját – nevezetesen az EFRAG-nak az Unió pénzügyi beszámolással kapcsolatos szakpolitikai céljainak eléréséhez hozzájáruló tevékenységeit támogató uniós program 2017 és 2020 közötti időszakra vonatkozó költségvetésének növelését – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően.
Az EFRAG-nak nyújtott finanszírozás folyamatosságának biztosítása érdekében ennek a rendeletnek kihirdetése napján hatályba kell lépnie és azt 2017. január 1-jétől alkalmazni kell,
E szankciók célja, hogy az Unió egész területén erős visszatartó erőt fejtsenek ki a potenciális bűnelkövetőkre.
A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy – a jogrendszerükben megállapított alkalmazandó szabályokkal összhangban – súlyosító körülménynek minősüljön az a tény, hogy a bűncselekményt a 2008/841/IB tanácsi kerethatározatban [10] meghatározott bűnszervezet keretében követik el.
A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az elkövető elítélésekor a bírák értékelhessék a súlyosító körülményt, annak ellenére, hogy azt ítéletükben nem kötelesek figyelembe venni.
A tagállamoknak nem kell kötelezően rendelkezniük a súlyosító körülményről, amennyiben a nemzeti jog úgy rendelkezik, hogy a 2008/841/IB kerethatározatban meghatározott bűncselekmények külön bűncselekményként büntetendők, és ez szigorúbb szankciókat eredményezhet.
Figyelemmel különösen az elkövetők, és az Unió pénzügyi érdekeinek sérelmére elkövetett jogellenes tevékenységekből származó jövedelmek mobilitására, valamint az ennek eredményeként lefolytatandó bonyolult, határokon átnyúló nyomozásokra, az egyes tagállamoknak meg kell állapítaniuk a joghatóságukat, hogy fel tudjanak lépni az ilyen tevékenységekkel szemben.
Következésképpen az egyes tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy joghatóságuk azokra a bűncselekményekre is kiterjedjen, amelyeket a területükről elért információs és kommunikációs technológia segítségével követnek el.
Tekintve, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó, határokon átnyúló bűncselekmények vonatkozásában több bíróság is joghatósággal bírhat, a tagállamoknak az ezen irányelvet átültető nemzeti jog alkalmazásakor biztosítaniuk kell a ne bis in idem elvének teljes körű tiszteletben tartását.
A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az elévülési időre vonatkozó szabályokat, annak érdekében, hogy fel tudjanak lépni az Unió pénzügyi érdekeinek sérelmére elkövetett jogellenes tevékenységekkel szemben.
A legalább négy év szabadságvesztéssel járó maximális büntetéssel büntetendő bűncselekmények esetén az elévülési időt a bűncselekmény elkövetésének időpontjától számított legalább öt évben kell megállapítani.
Ez a rendelkezés nem érinti azokat a tagállamokat, amelyek a nyomozás, a vádemelés és a végrehajtás tekintetében nem írnak elő elévülési időt.
A határokon átnyúló együttműködésre és a kölcsönös bűnügyi jogsegélyre vonatkozó szabályok, valamint az uniós jog – különösen a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet [11] – alapján fennálló egyéb szabályok sérelme nélkül megfelelő rendelkezéseket kell hozni az együttműködésre irányulóan annak érdekében, hogy az ezen irányelvben meghatározott, az Unió pénzügyi érdekeit érintő bűncselekményekkel szemben hatékony fellépést lehessen biztosítani, ideértve a tagállamok és a Bizottság közötti információcserét, valamint az illetékes nemzeti hatóságoknak a Bizottság által nyújtott technikai és operatív támogatást, mivel a szóban forgó hatóságoknak szükségük lehet nyomozási tevékenységük összehangolásának elősegítésére.
Az ilyen támogatás nem vonhatja maga után a Bizottság részvételét az egyes bűncselekmények vonatkozásában a tagállami hatóságok által folytatott nyomozásban, illetve a vádhatósági eljárás lefolytatásában.
A Számvevőszéknek, valamint az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek költségvetésének pénzügyi ellenőrzéséért felelős könyvvizsgálóknak az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és az egyéb illetékes hatóságok rendelkezésére kell bocsátaniuk minden olyan tényt, amely ezen irányelv alapján bűncselekménynek minősülhet, a tagállamoknak pedig gondoskodniuk kell arról, hogy a 966/2012/EU, Euratom rendelet 59. cikkének értelmében vett nemzeti ellenőrző szervek ugyanígy járjanak el, a 883/2013/EU, Euratom rendelet 8. cikkével összhangban.
A Bizottságnak jelentést kell készítenie az Európai Parlament és a Tanács részére azokról az intézkedésekről, amelyeket a tagállamok az ezen irányelvnek való megfelelés érdekében hoztak.
A jelentést adott esetben a lehetséges változásokat figyelembe vevő javaslatok is kísérhetik, különösen az Unió költségvetésének finanszírozása vonatkozásában.
Az egyezményt ezzel az irányelvvel kell felváltani azon tagállamok tekintetében, amelyekre nézve ez az irányelv kötelező.
Az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv [12] 3. cikke 4. pontja d) alpontjának alkalmazásában az egyezmény 1. cikkének (1) bekezdésében és 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, az Unió pénzügyi érdekeit érintő, súlyos csalásra történő hivatkozást úgy kell tekinteni, mint amely az ezen irányelv 3. cikkében és 7. cikkének (3) bekezdésében meghatározott, az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalásra, illetve az ezen irányelv 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott, a közös héarendszer sérelmére elkövetett bűncselekményekre vonatkozik.
Ezen irányelv megfelelő tagállami végrehajtása során az illetékes nemzeti hatóságok személyes adatokat kezelnek, és személyes adatok tagállamok, valamint illetékes uniós szervek közötti cseréjére is sor kerül.
Az illetékes nemzeti hatóságok közötti tagállami szintű személyesadat-kezelést az uniós vívmányoknak kell szabályozniuk.
A személyes adatok tagállamok közötti cseréjét az (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek [13] megfelelően kell folytatni.
Amennyiben az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek kezelnek személyes adatokat, a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet [14], vagy adott esetben más, az említett szervek, hivatalok és ügynökségek által folytatott személyesadat-kezelést szabályozó uniós jogi aktusokat, valamint az igazságszolgáltatási vizsgálatok bizalmas kezelésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
E rendelet magánfelek – köztük a mezőgazdasági termelők és az erdőgazdálkodók – számára nem írhat elő elszámolási vagy jelentéstételi kötelezettségeket.
A LULUCF-ágazat – a mezőgazdasági területeket is beleértve – közvetlen és jelentős hatással van a biológiai sokféleségre és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra.
Ezért az ezen ágazatot érintő szakpolitikák fontos célkitűzése, hogy biztosítsák az Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiájában foglalt célkitűzésekkel való koherenciát.
Intézkedéseket kell hozni az éghajlatváltozás mérséklésével és egyben az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos tevékenységek ezen ágazatban történő végrehajtása és támogatása érdekében.
Biztosítani kell a koherenciát a közös agrárpolitika és e rendelet között is.
Minden ágazatnak kellően ki kell vennie a részét az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését célzó erőfeszítésekből.
A vizes élőhelyek hatékony ökoszisztémák a szén-dioxid-tárolás tekintetében.
Ennélfogva a vizes élőhelyek védelme és helyreállítása csökkentheti az üvegházhatásúgáz-kibocsátást a LULUCF-ágazatban.
Ezzel összefüggésben figyelembe kell venni az üvegházhatású gázok nemzeti leltáraira vonatkozó 2006-os IPCC-útmutatónak az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (a továbbiakban: IPCC) által kiadott, vizes élőhelyekre vonatkozó átdolgozását is.
Megbízható elszámolási rendszerre van szükség ahhoz, hogy biztosítani lehessen a LULUCF-ágazat hozzájárulását a kibocsátás legalább 40 %-os csökkentésére irányuló uniós célkitűzés és a Párizsi Megállapodásban foglalt hosszú távú cél teljesítéséhez.
A kibocsátások és az elnyelések pontos, az IPCC által az üvegházhatású gázok nemzeti leltáraira vonatkozóan 2006-ban kiadott útmutatónak (a továbbiakban: IPCC-útmutató) megfelelő elszámolása céljából az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti földhasználati kategóriákra és földhasználati kategóriák közötti változásra vonatkozóan évente bejelentett értékeket kell használni, így biztosítva az UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti megközelítések összehangolását.
A másik földhasználati kategóriára változtatott földterületeket az IPCC-útmutatóban említett 20 éves alapértelmezett érték szempontjából a szóban forgó kategóriába való átalakítás alatt lévő földterületnek kell tekinteni.
A tagállamok kizárólag az „erdősített terület” kategória esetében és kizárólag korlátozott, az IPCC-útmutató szerint indokolt körülmények között térhetnek el az említett alapértelmezett értéktől.
Az e rendelet szerinti jelentéstételi kötelezettségnek adott esetben tükröznie kell az IPCC-útmutatónak az UNFCCC és a Párizsi Megállapodás részes feleinek üléseként szolgáló konferencia keretében elfogadott módosításait.
A nemzetközileg elfogadott IPCC-útmutató szerint a biomassza elégetéséből származó kibocsátást az energiaágazatban nulla értékként lehet elszámolni azzal a feltétellel, hogy ugyanez a kibocsátás a LULUCF-ágazat esetében elszámolásra kerül.
Az Unióban a biomassza elégetéséből származó kibocsátás a 601/2012/EU bizottsági rendelet 38. cikke és az 525/2013/EU rendeletben meghatározott rendelkezések alapján jelenleg nulla értékként kerül elszámolásra, ezért az IPCC-útmutatóval való összhangot csak úgy lehet biztosítani, ha e rendelet az ilyen kibocsátásokat is megfelelően szabályozza.
Az erdőterületekhez kapcsolódó kibocsátások és elnyelések különböző természeti körülményektől, az erdő kortól függő, dinamikus jellemzőitől, valamint a múltbeli és a jelenlegi erdőgazdálkodási gyakorlattól is függenek, amelyek terén lényeges eltérések tapasztalhatók a tagállamok között.
Egy referenciaév alkalmazása nem tenné lehetővé e tényezők, valamint az azok eredményeképpen a kibocsátásokra és az elnyelésekre kifejtett ciklikus hatások vagy a kibocsátások és az elnyelések évenkénti ingadozásainak figyelembevételét.
A vonatkozó elszámolási szabályokban ehelyett olyan referenciaszintek használatáról kell rendelkezni, amelyekkel kizárhatóak a természeti és az országspecifikus jellemzők hatásai.
Az erdőkre vonatkozó referenciaszintek meghatározásánál a szénelnyelők hosszú távú fenntartása és megerősítése érdekében egyrészt figyelembe kell venni az erdők korszerkezetének esetleges kiegyensúlyozatlanságát, másrészt nem szabad indokolatlanul korlátozni az erdőgazdálkodás jövőbeli intenzitását.
Tekintettel Horvátország sajátos történelmi helyzetére, az erdőkre vonatkozó referenciaszintje az erdőgazdálkodásra a referencia-időszakban hatást gyakorló területmegszállást, valamint háborús és háború utáni viszonyokat is figyelembe veheti.
A vonatkozó elszámolási szabályoknak figyelembe kell venniük az európai erdők védelmével foglalkozó miniszteri konferencia (a továbbiakban: Forest Europe) által elfogadott fenntartható erdőgazdálkodásra alkalmazandó elveket.
A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján kijelöli a Newcastle-betegséggel foglalkozó európai uniós referencialaboratóriumot.
E végrehajtási jogi aktusokat a 25. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
A Newcastle-betegséggel foglalkozó európai uniós referencialaboratórium feladatai és kötelezettségei:
a Bizottsággal konzultálva összehangolja a tagállamokban a Newcastle-betegség diagnosztizálására alkalmazott módszereket, nevezetesen az alábbiak révén:
i. szerológiai vizsgálatok és ellenszérumok előállítása céljából megállapítja a Newcastle-betegség vírustörzseinek típusát, valamint tárolja és rendelkezésre bocsátja azokat;
szabványosított szérumokat és más referenciareagenseket bocsát a nemzeti referencialaboratóriumok rendelkezésére a tagállamokban alkalmazott vizsgálatok és reagensek szabványosítása céljából;
létrehozza és fenntartja a Newcastle-betegség vírustörzs- és izolátumgyűjteményét;
időszakosan uniós szintű összehasonlító vizsgálatokat szervez az alkalmazott diagnosztikai eljárásokra vonatkozóan;
v. összegyűjti és egybeveti az Unióban alkalmazott diagnosztikai módszerekre és az Unióban elvégzett vizsgálatok eredményeire vonatkozó adatokat és információkat;
a Newcastle-betegség epidemiológiájának jobb megértése érdekében a rendelkezésre álló legkorszerűbb módszerekkel karakterizálja a vírusizolátumokat;
figyelemmel kíséri a világban a Newcastle-betegséggel kapcsolatos megfigyelési, epidemiológiai és megelőzési módszerek terén elért fejlődést;
a gyors differenciáldiagnózis lehetővé tétele érdekében megőrzi a Newcastle-betegséget okozó vírussal és más lényeges vírusokkal kapcsolatos szakismereteket;
alapos ismereteket szerez a Newcastle-betegség felszámolására és ellenőrzésére használt állatgyógyászati immunológiai készítmények előállítására és alkalmazására vonatkozóan;
vírusizolátumoknak az igazoló diagnózis, karakterizálás és epidemiológiai vizsgálatok céljára történő átvétele révén tevékenyen részt vesz a Newcastle-betegség tagállamokban történő járványkitöréseinek diagnosztizálásában;
az Unióban alkalmazott diagnosztikai eljárások összehangolása érdekében elősegíti a labordiagnosztikában jártas szakértők képzését és újraképzését.”
A 19. cikk a következőképpen módosul:
az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
Amennyiben az az e cikkben előírt intézkedések megfelelő alkalmazásához szükséges, a tagállamok a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága keretében tájékoztatják a Bizottságot a betegség helyzetéről és az alkalmazott ellenőrző intézkedésekről.”;
a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:
A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján szabályokat állapíthat meg a tagállamok által e cikk (5) bekezdésével összhangban a Bizottságnak benyújtandó információkra vonatkozóan.
A 21. cikk helyébe a következő szöveg lép:
Az 1295/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet az európai kulturális és kreatív ágazatok támogatása érdekében létrehozta a Kreatív Európa programot (2014–2020).
Az Európai Unió Ifjúsági Zenekarának (a továbbiakban: EUYO) sajátossága abban áll, hogy ez egy kulturális határokon átívelő európai zenekar, és olyan fiatal zenészek alkotják, akiket szigorú, az egyes tagállamokban évente megrendezett meghallgatási eljárás keretében, komoly minőségi kritériumok alapján választanak ki.
Ez az egyetlen olyan zenekar az Unióban, amely tagjait az összes tagállamból toborozza.
Az EUYO a létrehozása óta hozzájárul a kultúrák közötti párbeszéd, a kölcsönös tisztelet és egymás megértésének előmozdításához.
Az EUYO kulturális nagykövetként képviselte az Uniót, bemutatva az európai kultúrák és gazdagságát és sokféleségét, valamint a feltörekvő tehetségeket.
Hozzájárult továbbá az európai zenei örökség megismeréséhez, az európai alkotások forgalmához és a fiatal európai tehetségek nemzeti és európai határokon átívelő mobilitásához.
Az EUYO művésztelep-program formájában rendszeres képzést nyújt fiatal zenészeknek és fellépési alkalmat biztosít számukra, így segítve elő nemzetközi karrierjüket és híres karmesterek vezetésével fejlesztve készségeiket.
Az EUYO-nak folyamatosan diverzifikálnia kell bevételeit azáltal, hogy aktívan keresi az uniós forrásokon kívüli pénzügyi támogatási lehetőségeket, fenntarthatóságának biztosítása és az uniós finanszírozástól való függésének csökkentése érdekében.
Az EUYO-nak ezért biztosítania kell vezetésének költséghatékonyságát.
Az EUYO-nak törekednie kell arra, hogy mind a hagyományos, mind a digitális médiában is még inkább láthatóvá váljon, valamint hogy európai eseményeken és több tagállamban lépjen fel.
Az EUYO-nak – nemzeti társult partnereivel együttműködve – ismertebbé kell tennie az éves meghallgatásokat, annak érdekében, hogy az egyes tagállamokból származó zenészek aránya a zenekaron belül kiegyenlítettebb legyen.
Az EUYO tevékenységeinek összhangban kell lenniük a Kreatív Európa program célkitűzéseivel, különösen annak a közönségépítés támogatására vonatkozó célkitűzésével, és a Kultúra alprogram prioritásaival.
Ezért az EUYO-nak aktívan részt kell vállalnia a közönségfejlesztésben, különös figyelemmel a fiatalokra.
Az EUYO-t az Európai Parlament 1976. március 8-i állásfoglalása alapján hozták létre, és mint ilyen, egyedülálló az európai zenekarok között.
A tagállamok és az uniós intézmények – a Bizottság és az Európai Parlament egymást követő elnökeit is beleértve – elismerték az EUYO hozzájárulását.
Különleges státusza, egy vagy több tagállam kizárólagos érdekein és előnyein túlmutató, egyértelműen európai hozzáadott értéket képviselő stratégiai célkitűzései és tevékenységei miatt az EUYO az 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 190. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett alap-jogiaktusban azonosított szervnek minősül, ami lehetővé teszi vissza nem térítendő támogatások pályázati felhívás nélkül történő odaítélését.
Az EUYO részére kivételesen finanszírozást kell biztosítani a Kreatív Európa program végéig (2020. december 31.) tartó időszakra.
Az EUYO-t ezért kivételesen fel kell venni mind a Kreatív Európa program Kultúra alprogramja, mind pedig a Kreatív Európa program kulturális-kreatív ága keretében támogatásban részesülő intézkedések közé.
Az EUYO zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében lehetővé kell tenni a zenekar számára, hogy a lehető leghamarabb részesülhessen a támogatásból, különösen a 2018-ban, az e rendelet hatálybalépése előtt keletkezett költségek tekintetében.
Ezt a rendeletet ezért visszaható hatállyal, 2018. január 1-jétől kell alkalmazni.
A környezet minőségének védelme, megőrzése és javítása, az emberi egészség védelme, a természeti erőforrások körültekintő, hatékony és észszerű hasznosítása, valamint a körforgásos gazdaság elveinek előmozdítása érdekében javítani kell az Európai Unióban folytatott hulladékgazdálkodás színvonalát.
A kisméretű létesítmények és vállalkozások szabályozásból eredő terheinek csökkentése érdekében egyszerűsíteni kell egyes, a kisméretű létesítményeket és vállalkozásokat érintő engedélyezési és nyilvántartásba vételi követelményeket.
A tagállamok által háromévente összeállított végrehajtási jelentések nem bizonyultak hatékony eszköznek a megfelelés ellenőrzése, illetve a helyes végrehajtás biztosítása szempontjából, ugyanakkor szükségtelen adminisztratív terhet jelentenek.
Ezért helyénvaló hatályon kívül helyezni a tagállamokat ilyen jelentések készítésére kötelező rendelkezéseket.
Helyettük a megfelelés nyomon követésének kizárólag azokon az adatokon kell alapulnia, amelyeket a tagállamok évente megküldenek a Bizottságnak.
A tagállamok által szolgáltatott adatok alapvető fontosságúak ahhoz, hogy a Bizottság értékelni tudja az egyes tagállamoknak a hulladékra vonatkozó uniós jognak való megfelelését.
Az adatok minőségét, megbízhatóságát és összehasonlíthatóságát fokozni kell a hulladékokkal összefüggő adatszolgáltatás egységes belépési ponton keresztül történő teljesítésével, az elavult adatszolgáltatási követelmények megszüntetésével, a nemzeti adatszolgáltatási módszertanok összehasonlító értékelésével és az adatminőség-ellenőrzési jelentés bevezetésével.
A hulladékgazdálkodásra vonatkozó megbízható adatszolgáltatás nélkülözhetetlen a hatékony végrehajtáshoz és az adatok tagállamok közötti összehasonlíthatóságának biztosításához.
Ezért a 2000/53/EK, a 2006/66/EK és a 2012/19/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott célértékek elérésével kapcsolatos adatszolgáltatás során a tagállamoknak a Bizottság által kidolgozott legújabb szabályokat és az ezen irányelvek végrehajtásáért felelős, adott illetékes nemzeti hatóságok által kidolgozott módszertanokat kell alkalmazniuk.
Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelvében megállapított hulladékhierarchiát elsőbbségi sorrendként kell alkalmazni a hulladékmegelőzésre és -gazdálkodásra vonatkozó uniós jogszabályokban.
Az ezen irányelv célkitűzéseinek való megfelelés közben a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a hulladékhierarchiai prioritások sorrendjének figyelembevételére és e prioritások gyakorlati végrehajtásának biztosítására.
A körforgásos gazdaság felé való elmozdulás iránti uniós kötelezettségvállalás keretében a 2000/53/EK, a 2006/66/EK és a 2012/19/EU irányelvet felül kell vizsgálni és szükség esetén módosítani kell, figyelembe véve végrehajtásukat és mérlegelve többek között, hogy lehetséges-e célértékeket meghatározni az érintett hulladékáramokban szerepet kapó egyes anyagok vonatkozásában.
A 2000/53/EK irányelv felülvizsgálata során figyelmet kell fordítani azon elhasználódott járművek problémájára, amelyeket nem számítanak be – ideértve a valószínűleg elhasználódott járműnek minősülő használt járművek szállítását –, valamint a hulladékjárművek szállítására vonatkozó, megbízottak számára kidolgozott 9. iránymutatás alkalmazására.
A 2006/66/EK irányelv felülvizsgálata során figyelembe kell venni a veszélyes anyagokat nem használó új típusú akkumulátorok technológiai fejlődését is.
A 2000/53/EK irányelv kiegészítése, illetve módosítása, valamint a 2012/19/EU irányelv módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a 2000/53/EK irányelv ezen irányelvvel módosított 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjára, 5. cikkének (5) bekezdésére, 6. cikkének (6) bekezdésére és 8. cikkének (2) bekezdésére, valamint a 2012/19/EU irányelv ezen irányelvvel módosított 19. cikkére vonatkozóan.
Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően kerüljön sor.
Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.
A 2000/53/EK irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az említett irányelv ezen irányelvvel módosított 7. cikkének (2) bekezdése és 9. cikkének (1d) bekezdése, valamint a 2012/19/EU irányelv végrehajtása érdekében az említett irányelv ezen irányelvvel módosított 16. cikkének (9) bekezdése tekintetében.
Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni.
mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen az Unióban folytatott hulladékgazdálkodás színvonalának javítását, valamint ezen keresztül a környezet minőségének védelméhez, megőrzéséhez és javításához, valamint a természeti erőforrások körültekintő és észszerű hasznosításához való hozzájárulást a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedések nagyságrendje és hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően.
A 2000/53/EK, a 2006/66/EK és a 2012/19/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.
A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot.
Az alapul szolgáló adatokat a releváns bizottsági adatbázisokból kell lekérni.
Az Unió és az Egyesült Királyság – a GATT 1994 XXVIII. cikkében foglalt követelményekkel összhangban – megállapította és elfogadta az egyes vámkontingensek felhasználási arányaira vonatkozó módszertant, így ezt a módszertant következetes alkalmazásának biztosítása érdekében teljes egészében fenn kell tartani.
Azokban az esetekben, amikor egy adott vámkontingensre vonatkozóan a reprezentatív időszak alatt nem kerül sor kereskedésre, két alternatív megközelítést kell alkalmazni az Egyesült Királyságra vonatkozó felhasználási arány meghatározásához.
Egy teljesen egyező árumeghatározású másik vámkontingens megléte esetében ennek az egyező vámkontingensnek a felhasználási arányát kell alkalmazni annak a vámkontingensnek az esetében, amelyre vonatkozóan a reprezentatív időszak alatt nem kerül sor kereskedelemre.
Teljesen egyező árumeghatározású másik vámkontingens hiányában a felhasználási arány kiszámítására szolgáló képletet a megfelelő tarifacsoportba tartozó termékek vámkontingensen kívüli uniós behozatalára kell alkalmazni.
Az érintett mezőgazdasági vámkontingensek esetében az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 184–188. cikke biztosítja a szükséges jogalapot a vámkontingensek e rendelet általi arányos felosztását követő kezeléséhez.
E tekintetben az érintett vámkontingens-mennyiségeket e rendelet mellékletének A. része határozza meg.
Az említett vámkontingenseket ezért a közös agrárpolitika az EUMSZ-ben meghatározott célkitűzéseire és a mezőgazdasági tevékenységek multifunkcionalitására tekintettel kell kezelni.
A legtöbb halászati termékre, ipari termékre és egyes feldolgozott mezőgazdasági termékre vonatkozó vámkontingensek esetében a 32/2000/EK rendelet alapján történik a vámkontingensek kezelése.
Az érintett vámkontingens-mennyiségeket az említett rendelet I. melléklete határozza meg, ezért azt a mellékletet az e rendelet mellékletének B. részében meghatározott mennyiségeknek kell felváltania.
Négy halászati vámkontingens kezelésére nem a 32/2000/EK rendelet, hanem a 2006/324/EK tanácsi határozatot végrehajtó 847/2006/EK bizottsági rendelet alkalmazandó.
A Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni annak érdekében, hogy e négy halászati vámkontingens tekintetében az e rendelettel megállapított arányos mennyiségekkel összhangban kiigazítsa a 847/2006/EK rendelet rendelkezéseit.
Annak figyelembevétele érdekében, hogy a WTO érintett tagjaival folytatandó tárgyalásokra az e rendelet elfogadására irányuló rendes jogalkotási eljárással párhuzamosan került sor, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendelet melléklete A. és C. részének az azokban felsorolt vámkontingensek arányosan felosztott mennyisége tekintetében történő módosítására vonatkozóan, a megkötött megállapodások, illetve az említett tárgyalásokkal összefüggésben esetlegesen a tudomására jutó, korábban nem ismert olyan konkrét tényezőkre utaló releváns információk, amelyek szükségessé teszik a vámkontingenseknek az Unió és az Egyesült Királyság közötti arányos felosztásának kiigazítását figyelembevétele érdekében, biztosítva az Egyesült Királysággal közösen megállapított közös módszertannal való összhangot.
A Bizottságot fel kell hatalmazni jogi aktusok elfogadására abban az esetben is, amikor ilyen releváns információk jutnak a tudomására olyan más forrásokból, akik érdekeltek egy adott vámkontingensben.
Módosítani kell továbbá a 32/2000/EK rendelet is, annak érdekében, hogy a Bizottság felhatalmazást kapjon arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az említett rendelet I. mellékletének módosítására vonatkozóan.
Az arányosság elvével összhangban és az Egyesült Királyság Unióból való kilépésére tekintettel, szükséges és helyénvaló, hogy az Unió WTO engedményes listájában szereplő vámkontingensek arányos felosztására vonatkozóan szabályok megállapítására kerüljön sor.
Ez a rendelet az EUSZ 5. cikkének (4) bekezdésével összhangban nem lépi túl a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket.
Az 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendelet 4. cikkének (3) bekezdésével összhangban ha egy jogi aktus alkalmazásának megszűnésére egy adott időpontot határoztak meg, az az erre az időpontra eső nap utolsó órájának befejeződésekor következik be.
Ezt a rendeletet tehát az azt követő naptól kell alkalmazni, amelyen a 32/2000/EK rendelet már nem alkalmazandó az Egyesült Királyságra, mivel az említett naptól az Uniónak és az Egyesült Királyságnak is tudnia kell, hogy melyek a rájuk vonatkozó WTO-kötelezettségek.
Ugyanakkor e rendeletnek a felhatalmazás megállapításáról és a végrehajtási hatáskörök átruházásáról szóló rendelkezéseit e rendelet hatálybalépésének időpontjától kell alkalmazni.
A rendes jogalkotási eljárás eljárási követelményeit, valamint azt figyelembe véve, hogy a későbbiekben végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadni egyrészt e rendelet alkalmazása, másrészt a célból, hogy attól az időponttól – ami már 2019. március 30. is lehet – kezdve, hogy az Egyesült Királyság már nem tartozik az Unió engedményeket és kötelezettségvállalásokat tartalmazó listájának hatálya alá, az arányosan felosztott vámkontingensek rendelkezésre álljanak és alkalmazhatóak legyenek, elengedhetetlen, hogy e rendelet a lehető leghamarabb hatályba lépjen,
A 91/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet több alkalommal jelentősen módosították.
Mivel további módosítások szükségesek, a rendeletet az áttekinthetőség és ésszerűség érdekében célszerű átdolgozni.
A vasút az Unió közlekedési hálózatának fontos része.
A Bizottságnak statisztikai adatokra van szüksége az áruk és utasok vasúti szállításáról annak érdekében, hogy figyelemmel kísérje és alakítsa a közös közlekedéspolitikát, valamint a regionális politika és a transzeurópai hálózatokra vonatkozó politika szállítási elemeit.
A vasútbiztonságra vonatkozó statisztikai adatok szükségesek ahhoz is, hogy a Bizottság előkészíthesse és figyelemmel kísérhesse a közlekedésbiztonság terén megvalósuló uniós fellépéseket.
A vasúti balesetekkel kapcsolatos adatokat az Európai Unió Vasúti Ügynöksége a közös biztonsági mutatók és a balesetek költségeinek számítására szolgáló közös módszerek alapján a 2004/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. mellékletének megfelelően gyűjti.
A vasúti közlekedésre vonatkozó uniós szintű statisztikai adatokra a 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 15. cikkében előírt nyomon követési feladatok teljesítése érdekében is szükség van.
Az összes közlekedési módra vonatkozó uniós szintű statisztikai adatokat közös megközelítés és szabványok szerint kell összegyűjteni abból a célból, hogy a közlekedési módok a lehető legteljesebb mértékben összehasonlíthatók legyenek.
Fontos elkerülni a párhuzamos munkavégzést és optimalizálni az olyan, meglévő információk hasznosítását, amelyeket statisztikai célokra fel lehet használni.
Ebből a célból, valamint annak érdekében, hogy az uniós polgárok és más érdekelt felek részére könnyen hozzáférhető és hasznos információkkal lehessen szolgálni a vasúti közlekedés biztonságáról és a vasúti rendszer átjárhatóságáról, és ezen belül a vasúti infrastruktúráról, a statisztikai tevékenységekre vonatkozóan a Bizottság szolgálatai és az érintett – többek között nemzetközi szintű – szervezetek között megfelelő együttműködési megállapodásokat kell kötni.
Az európai statisztikák előállításakor egyensúlyra kell törekedni a felhasználók igényei és az adatszolgáltatókra nehezedő terhek között.
A 91/2003/EK rendelet alkalmazása kapcsán szerzett tapasztalatokról szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett jelentésében a Bizottság arra hivatkozott, hogy a hosszú távú fejlemények vélhetően az említett rendelet értelmében már összegyűjtött adatok figyelmen kívül hagyását vagy egyszerűsítését eredményezik, továbbá arra, hogy a cél a vasúti utasokra vonatkozó éves adatok továbbítási időszakának rövidítése.
A Bizottságnak továbbra is rendszeres időközönként jelentést kell tennie e rendelet végrehajtásáról.
A vasúti közlekedési piac üzleti területén működő köz- és magántulajdonban lévő vasúti vállalkozások egyidejű létezése miatt szükség van azon statisztikai információk kifejezett meghatározására, amelyet minden vasúti vállalkozásnak szolgáltatnia kell, és amelyet az Eurostatnak terjesztenie kell.
Mivel e rendelet célját, nevezetesen a harmonizált adatok előállítását lehetővé tevő – az egyes tagállamokban a hivatalos statisztikai adatok kidolgozásával megbízott testületek és intézmények által végehajtandó – közös statisztikai szabványok megalkotását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően.
A 223/2009/ EK európai parlamenti és tanácsi rendelet referenciakeretet biztosít az e rendeletben meghatározott előírásokhoz.
Annak érdekében, hogy tükrözni lehessen a tagállamokban végbemenő új fejleményeket úgy, hogy ezzel egyidejűleg fennmaradjon a vasúti közlekedési adatok harmonizált gyűjtése az Unió egészében és megmaradjon a tagállamok által továbbított adatok kiváló minősége, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendelet módosítására vonatkozóan, a technikai fogalommeghatározások kiigazítása és további technikai fogalommeghatározások kidolgozása érdekében.
A Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ne rójanak jelentős többletterhet a tagállamokra vagy az adatszolgáltatókra.
E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az eredmények minőségére és összehasonlíthatóságára, valamint az eredmények Bizottság (Eurostat) általi terjesztésével kapcsolatos szabályokra vonatkozó jelentésekhez biztosítandó információk részletes meghatározása tekintetében.
Konzultációra került sor az Európai Statisztikai Rendszer Bizottságával,
Az 1. cikk 1. pontjának b) alpontjában említett anyagok listája
Az 1999/615/IB tanácsi határozatban [1] említett P-metiltioamfetamin vagy 4-metiltioamfetamin.
A 2002/188/IB tanácsi határozatban [2] említett parametoxi-metilamfetamin vagy N-metil-1-(4-metoxifenil)-2-aminopropán.
A 2003/847/IB tanácsi határozatban [3] említett 2,5-dimetoxi-4-jód-fenetil-amin, 2,5-dimetoxi-4-etil-tio-fenetil-amin, 2,5-dimetoxi-4-(n)-propil-tio-fenetil-amin és 2,4,5-trimetoxi-amfetamin.
A 2008/206/IB tanácsi határozatban [4] említett 1-benzilpiperazin vagy 1-benzil-1,4-diaza-ciklohexán vagy N-benzilpiperazin vagy benzilpiperazin.
A 2010/759/EU tanácsi határozatban [5] említett 4-metilmetkatinon.
Az (EU) 2015/1873 tanácsi végrehajtási határozatban [6] említett 4-metil-5-(4-metil-fenil)-4,5-dihidrooxazol-2-amin (4,4′-DMAR) és 1-ciklohexil-4-(1,2-difenil-etil)piperazin (MT-45).
Az (EU) 2015/1874 tanácsi végrehajtási határozatban [7] említett 4-metilamfetamin.
Az (EU) 2015/1875 tanácsi végrehajtási határozatban [8] említett 4-jód-2,5-dimetoxi-N-(2-metoxi-benzil)fenetilamin (25I-NBOMe), 3,4-diklór-N-[[1-dimetil-amino)ciklohexil]metil]benzamid (AH-7921), 3,4-metilén-dioxi-pirovaleron (MDPV) és 2-(3-metoxi-fenil)-2-(etil-amino)ciklohexanon (metoxetamin).
Az (EU) 2015/1876 tanácsi végrehajtási határozatban [9] említett 5-(2-amino-propil)indol.
Az (EU) 2016/1070 tanácsi végrehajtási határozatban [10] említett 1-fenil-2-(pirrolidin-1-il)pentán-1-on (α-pirrolidin-valerofenon, α-PVP).
Az (EU) 2017/369 tanácsi végrehajtási határozatban [11] említett metil 2-[[1-(ciklohexilmetil)-1H-indol-3-karbonil]amino]-3,3-dimetilbutanoát (MDMB-CHMICA).
Az (EU) 2017/1774 tanácsi végrehajtási határozatban [12] említett N-(1-fenetilpiperidin-4-il)-N-fenilakrilamid (akriloil fentanyl).
A Tanács 1999/615/IB határozata (1999. szeptember 13.) a 4-MTA-nak ellenőrzési intézkedések és büntetőjogi szankciók alá vonandó új szintetikus kábítószerré nyilvánításáról (HL L 244., 1999.9.16., 1. o.).
A Tanács 2002/188/IB határozata (2002. február 28.) a PMMA új szintetikus kábítószerre vonatkozó ellenőrzési intézkedésekről és büntetőjogi szankciókról (HL L 63., 2002.3.6., 14. o.).
A Tanács 2003/847/IB határozata (2003. november 27.) a 2C-I, 2C-T-2, 2C-T-7 és TMA-2 új szintetikus kábítószerekre vonatkozó ellenőrzési intézkedésekről és büntetőjogi szankciókról (HL L 321., 2003.12.6., 64. o.).
A Tanács 2008/206/IB határozata (2008. március 3.) az 1-benzilpiperazin (BZP) ellenőrzési intézkedéseknek és büntetőjogi rendelkezéseknek alávetni kívánt, új pszichoaktív anyagként való meghatározásáról (HL L 63., 2008.3.7., 45. o.).
A Tanács 2010/759/EU határozata (2010. december 2.) a 4-metilmetkatinon (mefedron) ellenőrzési intézkedéseknek történő alávetéséről (HL L 322., 2010.12.8., 44. o.).
A Tanács (EU) 2015/1873 végrehajtási határozata (2015. október 8.) a 4-metil-5-(4-metil-fenil)-4,5-dihidrooxazol-2-amin (4,4′-DMAR) és az 1-ciklohexil-4-(1,2-difenil- etil)piperazin (MT-45) ellenőrzési intézkedések alá vonásáról (HL L 275., 2015.10.20., 32. o.).
A Tanács (EU) 2015/1874 végrehajtási határozata (2015. október 8.) a 4-metilamfetamin ellenőrzési intézkedések alá vonásáról (HL L 275., 2015.10.20., 35. o.).
A Tanács (EU) 2015/1875 végrehajtási határozata (2015. október 8.) a 4-jód-2,5-dimetoxi-N-(2-metoxi-benzil)fenetilamin (25I-NBOMe), a 3,4-diklór-N-[[1-dimetil-amino) ciklohexil]metil]benzamid (AH-7921), a 3,4-metilén-dioxi-pirovaleron (MDPV) és a 2-(3-metoxi- fenil)-2-(etil-amino)ciklohexanon (metoxetamin) ellenőrzési intézkedések alá vonásáról (HL L 275., 2015.10.20., 38. o.).
A Tanács (EU) 2016/1070 végrehajtási határozata (2016. június 27.) az 1-fenil-2-(pirrolidin-1-il)pentán-1-on (α-pirrolidin-valerofenon, α-PVP) ellenőrzési intézkedéseknek való alávetéséről (HL L 178., 2016.7.2., 18. o.).
A Tanács (EU) 2017/369 végrehajtási határozata (2017. február 27.) a metil 2-[[1-(ciklohexilmetil)-1H-indol-3-karbonil]amino]-3,3-dimetilbutanoát (MDMB-CHMICA) ellenőrzési intézkedéseknek való alávetéséről (HL L 56., 2017.3.3., 210. o.).
A Tanács (EU) 2017/1774 végrehajtási határozata (2017. szeptember 25.) az N-(1-fenetilpiperidin-4-il)-N-fenilakrilamid (akriloil fentanyl) ellenőrzési intézkedéseknek való alávetéséről (HL L 251., 2017.9.29., 21. o.).
A 86/278/EGK és a 87/217/EGK tanácsi irányelv az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés 100. és 235. cikkein – amelyek jelenleg az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 115. és 352. cikkei – alapulnak.
Ezeknek az irányelveknek a jelen határozatban foglalt módosításai az Unió környezetpolitikájához kapcsolódnak és közvetlenül a 91/692/EGK tanácsi irányelv EUMSZ 192. cikkének (1) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezéséből következnek.
Ennek megfelelően e módosításoknak az EUMSZ 192. cikkének (1) bekezdésén kell alapulnia.
A 94/63/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapja az Európai Közösséget létrehozó szerződés 100a. cikke, amely jelenleg az EUMSZ 114. cikke.
A 91/692/EGK irányelvet azzal a céllal fogadták el, hogy ágazati szinten racionalizálja és fejlessze az egyes környezetvédelmi irányelvekkel kapcsolatos információk továbbítására és jelentések közzétételére vonatkozó rendelkezéseket.
A 91/692/EGK irányelv ezért az egységes jelentéstételi követelmények bevezetésével több irányelvet is módosított.
A 91/692/EGK irányelv által bevezetett jelentéstételi követelményeknek való megfelelés nehézségeket okozott és nem bizonyult hatékonynak.
Továbbá a 91/692/EGK irányelv által módosított számos uniós jogi aktus helyét újak váltották fel, és már nem tartalmaznak az említett irányelv által bevezetett jelentéstételi követelményeket.
Például a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hét vízpolitikát érintő uniós jogi aktust helyezett hatályon kívül a 91/692/EGK irányelv által bevezetett jelentéstételi rendszer átvétele nélkül.
Ezenfelül, a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv nem tartalmaz hivatkozást a 91/692/EGK irányelvre, hanem egy attól független jelentéstételi rendszert határoz meg.
A 91/692/EGK irányelv nem szabályozza az elektromos eszközök használatát.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség Reportnet weboldalának sikeres beindításával és a jelentéstétel egyszerűsítésére vonatkozó ágazati kezdeményezésekkel – mint például az Európai Vízinformációs Rendszer – a jelentéstételre vonatkozó horizontális jogszabály szükségessége és hatékonysága egyre inkább megkérdőjeleződött.
Végül a 2007/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és az ehhez kapcsolódó közös környezeti információs rendszer létrehozása bevezette az uniós környezetvédelmi politikára vonatkozó információkezelés és jelentéstétel modernebb, hatékonyabb horizontális megközelítését.
A 91/692/EGK irányelvet ezért hatályon kívül kell helyezni.
A 91/692/EGK irányelv által módosított irányelvek többsége már nem hatályos.
A 86/278/EGK és a 87/217/EGK irányelv azonban továbbra is hatályban van.
A 86/278/EGK irányelv előírja a tagállamok számára, hogy az irányelv végrehajtásáról szóló jelentést a 91/692/EGK irányelvben meghatározott eljárással összhangban a Bizottság által kidolgozott kérdőív vagy sablon alapján készítsék el.
A 91/692/EGK irányelv hatályon kívül helyezése következtében esetlegesen létrejövő joghézag elkerülése érdekében a 91/692/EGK irányelvre való hivatkozást a 86/278/EGK irányelvben meghatározott eljárásra való hivatkozással kell felváltani.
Az Unió területén a nyers azbeszt és az azbeszttartalmú termékek előállításának és felhasználásának kivezetését szabályozó 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadását követően a 87/217/EGK irányelvben meghatározott tagállamok általi jelentéstétel a továbbiakban szükségtelen.
Ezért helyénvaló elhagyni az említett irányelvben előírt jelentéstételi követelményeket.
A 91/692/EGK irányelv hatálybalépését követően az alábbi rendeletek és irányelvek tartalmaztak az említett irányelvre való hivatkozást: a 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 94/63/EK irányelv, az 1999/31/EK tanácsi irányelv, a 2000/53/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és az 1257/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet.
A körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv részeként a Bizottság a 94/62/EK, az 1999/31/EK, a 2000/53/EK és a 2008/98/EK irányelvek módosítását javasolta annak érdekében, hogy a 91/692/EGK irányelvre való hivatkozásokat feltváltsa.
A 86/278/EGK irányelv mellékleteiben található egyes rendelkezések naprakészen tartása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv rendelkezéseinek a műszaki és tudományos fejlődéshez történő hozzáigazítására vonatkozóan.
A 2009/31/EK irányelv mellékleteinek kiigazítása nem eredményezheti az e mellékletekben foglalt kritériumoknak megfelelő biztonsági szint csökkenését vagy a monitoringelvek gyengülését.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikke szerint szakpolitikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket.
Ezenfelül, továbbá az EUMSZ 11. cikke értelmében, a környezetvédelmi követelményeket – különösen a fenntartható fejlődés előmozdítása céljából – be kell illeszteni az uniós politikákba és tevékenységekbe.
Az EUMSZ 120. és 121. cikke úgy rendelkezik, hogy a tagállamok azzal a szándékkal folytatják gazdaságpolitikájukat, hogy a Tanács által megfogalmazott átfogó iránymutatások szerint hozzájáruljanak az Unió célkitűzéseinek megvalósításához.
A tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolása ezért közös érdekű ügy.
Több tagállamban lezajlott, illetve folyamatban van a múltban felhalmozódott makrogazdasági egyensúlyhiányok kiigazítása, sok tagállam pedig az alacsony potenciális növekedés okozta kihívással néz szembe.
Az Unió szakpolitikai prioritásai közé emelte a strukturális reformok végrehajtását, hogy fenntartható pályára állítsa a gazdasági fellendülést, felszabadítsa a növekedési potenciált a kiigazítási kapacitás megerősítése céljából, és támogatást nyújtson a konvergenciafolyamathoz.
A reformok jellegüknél fogva bonyolult folyamatok, amelyekhez rendkívül speciális ismeretek és készségek egész láncolatára, valamint hosszú távú szemléletmódra van szükség.
A különféle közpolitikai területeken végzett reformok kezelése kihívást jelentő feladat, mivel azok hatásai gyakran csak bizonyos idő elteltével érzékelhetők.
Ezért az időben történő és hatékony tervezés és végrehajtás döntő fontosságú a válság sújtotta vagy strukturális gyengeséggel küzdő gazdaságok számára.
Ezzel összefüggésben fontos volt az Unió technikai segítségnyújtás formájában biztosított támogatása az elmúlt néhány évben végrehajtott görögországi és ciprusi gazdasági kiigazítás támogatásához.
A strukturális reformokért való helyi felelősségvállalás elengedhetetlen a reformok sikere érdekében.
A tagállamok támogatást vehetnek igénybe az Unió gazdasági és társadalmi célkitűzéseivel összhangban álló, növekedés-fenntartó strukturális reformok kialakítása és végrehajtása tekintetében mutatkozó kihívások kezeléséhez.
E kihívások különféle tényezőktől – így például a korlátozott igazgatási és intézményi kapacitástól és az uniós jog nem megfelelő alkalmazásától és végrehajtásától – függhetnek.
Az Unió jelentős tapasztalattal rendelkezik abban a tekintetben, hogy egyedi támogatást nyújt a nemzeti közigazgatásoknak és más tagállami hatóságoknak a kapacitásépítéshez és hasonló intézkedésekhez bizonyos ágazatokban (pl. adórendszer, vámügy, valamint a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott támogatás), valamint a kohéziós politika végrehajtása tekintetében.
A reformok végrehajtásához a nemzeti hatóságoknak biztosított segítségnyújtás terén szerzett uniós tapasztalatot fel kell használni a tagállamoknak nyújtandó uniós támogatási kapacitás erősítése érdekében.
Valóban átfogó és integrált fellépés szükséges ahhoz, hogy támogatást nyújtsanak azoknak a tagállamoknak, amelyek növekedésösztönző reformokat hajtanak végre, és uniós segítségnyújtást kérelmezzenek ebben a tekintetben.
Az Európai Számvevőszék 19/2015. számú, „A Görögországnak nyújtott technikai segítség javításához több figyelmet kell fordítani az eredményekre” című különjelentése hasznos ajánlásokat tartalmaz a Bizottság által a tagállamoknak nyújtandó technikai segítség tekintetében.
Ezeket az ajánlásokat figyelembe kell venni az e rendelet alapján nyújtott támogatás végrehajtásakor.
A fentiek fényében létre kell hozni egy strukturálisreform-támogató programot (a továbbiakban: a program) a tagállamok azon képességének erősítése céljából, hogy növekedésösztönző igazgatási és strukturális reformokat dolgozzanak ki és hajtsanak végre, többek között az uniós alapok hatékony és eredményes felhasználásának elősegítése révén.
A program célja, hogy elősegítse a gazdaságélénkítés, a kohézió és a munkahelyteremtés támogatása, az európai versenyképesség és termelékenység erősítése és a reálgazdaságba történő beruházások terén elérendő közös célkitűzések megvalósítását.
Ez lehetővé tenné a magas szintű szociális jólét és a magas színvonalú egészségügyi és oktatási szolgáltatások megvalósításával, illetve a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel kapcsolatos gazdasági és társadalmi kihívások megfelelőbb kezelését is.
A program szerinti támogatást a Bizottságnak egy tagállam kérelme alapján kell nyújtania kohézióval, versenyképességgel, termelékenységgel, innovációval, intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéssel, munkahelyekkel és beruházással kapcsolatos, olyan területeken, mint a költségvetés és az adórendszer, a közszolgálat, az intézményi és igazgatási reformok, az igazságszolgáltatási rendszerek, a csalás, a korrupció, a pénzmosás és az adókijátszás elleni küzdelem, az üzleti környezet, a magánszektor fejlesztése, a verseny, a közbeszerzés, a közszféra vállalkozásokban való részvétele, a privatizációs folyamatok, a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés, a pénzügyi ágazati politikák, a kereskedelem, a fenntartható fejlődés, az oktatás és a képzés, a munkaügyi politikák, a közegészségügy, a menekültügyi és migrációs politikák, a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és a halászat.
A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a program alapján támogatást kérelmezhessenek a Bizottságtól a gazdasági kormányzási folyamatok, különösen az európai szemeszteren belüli országspecifikus ajánlások keretébe illeszkedő reformok végrehajtása, az uniós jog végrehajtásával kapcsolatos intézkedések, valamint a gazdasági kiigazítási programok végrehajtása tekintetében.
Lehetővé kell tenni számukra azt is, hogy támogatást kérhessenek a saját kezdeményezésükre vállalt reformok tekintetében, amelyek célja a kohézió, a beruházások, a fenntartható növekedés, a munkahelyteremtés és a versenyképesség megvalósítása.
A Bizottság útmutatást adhat a támogatás iránti kérelem fő elemeivel kapcsolatban.
A kérelmező tagállammal – többek között az európai szemeszter keretében – folytatott párbeszédet követően a Bizottságnak az átláthatóság, az egyenlő bánásmód és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveit szem előtt tartva kell elemeznie a kérelmet, továbbá a nyújtandó támogatást a feltárt problémák sürgőssége, kiterjedtsége és mélysége, a mérlegelt szakpolitikai területekkel kapcsolatos támogatási igény, a társadalmi-gazdasági mutatók elemzése és a tagállam általános igazgatási kapacitása alapján kell meghatároznia.
A fenti elemzés alapján, valamint figyelembe véve az uniós alapokból vagy uniós programokból finanszírozott meglévő fellépéseket és tevékenységeket, a Bizottságnak megállapodásra kell jutnia az érintett tagállammal a kiemelt területeket, a célkitűzéseket, egy indikatív ütemtervet, a nyújtandó támogatási intézkedések alkalmazási körét, valamint az e támogatáshoz való becsült globális pénzügyi hozzájárulást illetően, amelyeket egy együttműködési és támogatási tervben kell rögzíteni.
Többek között az átláthatóság érdekében a Bizottságnak az e rendelet által megállapított feltételek mellett az együttműködési és támogatási terveket az Európai Parlament és a Tanács rendelkezésére kell bocsátania.
A belső kezelésű minősített kockázatitőke-alapoknak és a minősített kockázatitőke-alapok külső kezelőinek egyaránt 50000 EUR induló tőkével kell rendelkezniük.”;
A saját források összege mindenkor legalább az alapkezelőnél az előző évben felmerült általános költségek egynyolcada.
A letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága kiigazíthatja ezt a követelményt abban az esetben, ha az előző évhez képest lényeges változás következett be az alapkezelő üzleti tevékenységében.
Ha a minősített kockázatitőke-alap kezelője még nem végez egy teljes éve üzleti tevékenységet, a követelmény az üzleti tervében szereplő várható általános költségek összegének egynyolcada, feltéve, hogy a letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága nem kéri ennek a tervnek a kiigazítását.
Amennyiben az alapkezelő által kezelt minősített kockázatitőke-alapok értéke meghaladja a 250000000 EUR-t, az alap kezelője további saját forrásokat bocsát rendelkezésre.
E további összeg annak az összegnek a 0,02 %-a, amellyel a minősített kockázatitőke-alapok teljes értéke meghaladja a 250000000 EUR-t.
A letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága engedélyezheti a minősített kockázatitőke-alap kezelőjének, hogy a (4) bekezdésben említett további sajátforrás-összeg legfeljebb 50 %-át ne bocsássa rendelkezésre, ha az említett alapkezelő rendelkezik egy ugyanakkora összegre vonatkozó, olyan hitelintézet vagy biztosító által kiállított garanciával, amelynek a létesítő okirat szerinti székhelye valamely tagállamban található, vagy olyan harmadik országban, ahol a letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által az uniós jogban megállapítottal egyenértékűnek elismert prudenciális szabályok vonatkoznak rá.
A saját forrásokat rövid távon likvid eszközökbe vagy azonnal készpénzre váltható eszközökbe kell fektetni, és nem tartalmazhatnak spekulatív pozíciókat.”
A 12. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:
A letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága az e cikk alapján gyűjtött információkat a 22. cikkben említett eljárás útján minden egyes érintett minősített kockázatitőke-alap vonatkozásában hatáskörrel rendelkező hatóság, minden érintett fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága, és az ESMA rendelkezésére bocsátja.”
A 13. cikk (1) bekezdése b) pontjának helyébe a következő szöveg lép:
az alapkezelő számára a kezelésében lévő minősített kockázatitőke-alapok megfelelő kezeléséhez szükséges emberi és technikai erőforrások fenntartásához rendelkezésre álló saját forrás mennyisége;”
az (1) bekezdésben az e) pontot el kell hagyni;
A letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága legkésőbb az (1) bekezdésben említett valamennyi információ benyújtását követő két hónappal tájékoztatja az (1) bekezdésben említett alapkezelőt, hogy megtörtént-e valamely minősített kockázatitőke-alap kezelőjeként való nyilvántartásba vétele.
Az e cikk szerinti nyilvántartásba vétel a 2011/61/EU irányelv 3. cikkének (3) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételnek minősül a minősített kockázatitőke-alapok kezelése vonatkozásában.
A minősített kockázatitőke-alapok e cikkben említett kezelői értesítik a letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát az e cikk szerinti kezdeti nyilvántartásba vételükhöz szükséges feltételek bármely lényeges változásáról e változások végrehajtása előtt.
Ha a letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága úgy határoz, hogy korlátozásokat alkalmaz vagy elutasítja az első albekezdésben említett változásokat, az e változásokról szóló értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül tájékoztatja a minősített kockázatitőke-alap kezelőjét.
A hatáskörrel rendelkező hatóság ‒ miután értesítette a minősített kockázatitőke-alap kezelőjét ‒ legfeljebb egy hónappal meghosszabbíthatja ezt a határidőt, ha ezt az ügy különleges körülményei miatt szükségesnek tartja.
Ha az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság az adott értékelési időszakon belül nem emel kifogást a változásokkal szemben, akkor azok végrehajthatók.
E cikk egységes alkalmazásának biztosítása érdekében az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozhat ki az (1) bekezdés szerinti nyilvántartásba vétel iránti kérelemben a hatáskörrel rendelkező hatóságok részére benyújtandó információk és a (2) bekezdésben foglalt feltételek további pontosítása céljából.
A Bizottság felhatalmazást kap e rendelet kiegészítésére az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadása révén.
E cikk egységes alkalmazásának biztosítása érdekében az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából az (1) bekezdés szerinti nyilvántartásba vétel iránti kérelemben a hatáskörrel rendelkező hatóságok részére benyújtandó információk és a (2) bekezdésben foglalt feltételek tekintetében.
A Bizottság felhatalmazást kap az ezen bekezdés első albekezdésében említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
Az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 30. cikkével összhangban partneri felülvizsgálatokat szervez és végez a hatáskörrel rendelkező hatóságok által e rendeletnek megfelelően végrehajtott nyilvántartásba vételi eljárások következetességének erősítése érdekében.”
A következő cikkek kerülnek beillesztésre:
Az Unió – azáltal, hogy támogatja és kiegészíti a tagállami szakpolitikákat, törekedve annak biztosítására, hogy a polgárok maximálisan kihasználhassák a belső piacban rejlő lehetőségeket, és ennek érdekében megfelelően kezeli és védi jogi és gazdasági érdekeiket, – hozzájárul a magas szintű fogyasztóvédelem biztosításához, és ahhoz, hogy a fogyasztókat helyezzék a belső piac középpontjába.
A pénzügyi szolgáltatások jól működő és megbízható ágazata kulcsfontosságú eleme a belső piacnak és annak határokon átnyúló lehetőségeinek.
Ehhez a szabályozás és felügyelet szilárd keretére van szükség, amely biztosítja a pénzügyi stabilitást és egyúttal támogatja a fenntartható gazdaságot.
Ugyanakkor a pénzügyi szolgáltatások jól működő és megbízható ágazatának magas szintű védelmet kell biztosítania a fogyasztók és a pénzügyi szolgáltatások egyéb végfelhasználói, többek között a lakossági befektetők, a megtakarításokkal rendelkezők, a biztosítási kötvénnyel rendelkezők, a nyugdíjalapok tagjai és kedvezményezettjei, az egyéni részvényesek, a hitelfelvevők és a kkv-k számára.
2007 óta a pénzügyi és gazdasági válság megrendítette a pénzügyi szolgáltatások végfelhasználóinak, különösen a fogyasztóknak a bizalmát.
Annak érdekében, hogy helyreálljon a pénzügyi ágazat szilárdsága iránti bizalmuk, valamint az ágazat bevált gyakorlataihoz való hozzájárulás érdekében, lényeges, hogy erőteljesebb legyen a fogyasztók és a pénzügyi szolgáltatások egyéb végfelhasználói, többek között a lakossági befektetők, a megtakarításokkal rendelkezők, a biztosítási kötvénnyel rendelkezők, a nyugdíjalapok tagjai és kedvezményezettjei, az egyéni részvényesek, a hitelfelvevők és a kkv-k, valamint az érdekeiket képviselő érdekelt feleknek a pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó uniós és a vonatkozó többoldalú szakpolitikai döntéshozatalban való tevékeny részvétele és az abba való bevonása.
E célkitűzések elérése érdekében az Európai Parlament minden párt bevonásával indított kezdeményezését követően a Bizottság 2011 végén kísérleti projektet indított abból a célból, hogy támogatás biztosítása révén létrehozza a pénzügyi szakértelem központját a fogyasztók, egyéb végfelhasználók és érdekeiket képviselő érdekelt felek javára, hogy fokozza annak lehetőségét, hogy az említettek részt vehessenek a pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó uniós szakpolitikai döntéshozatalban, illetve elősegítse egy rugalmas bankrendszer kialakulását.
A fő szakpolitikai célkitűzéseknek biztosítaniuk kell, hogy az uniós döntéshozókhoz – új uniós jog kezdeményezése során – a pénzügyi szektor szakmabeli képviselői véleményén felül más vélemények is eljussanak, hogy a fogyasztók és a pénzügyi szolgáltatások egyéb végfelhasználóinak érdekei tükröződjenek az új uniós jogban, hogy a szélesebb körű nyilvánosságot jobban tájékoztassák a szóban forgó kérdésekről a pénzügyi szabályozással kapcsolatban, ezáltal növelve a pénzügyi jártasságot, valamint hogy előmozdítsák a fogyasztóknak és a pénzügyi szolgáltatások egyéb végfelhasználóinak az uniós szakpolitikai döntéshozatalban való tevékeny részvételét a pénzügyi szolgáltatások terén, kiegyensúlyozott uniós jogot eredményezve.
Ennek eredményeként a Bizottság 2012 és 2015 között nyilvános pályázati felhívás útján két nonprofit szervezet, a Finance Watch és a Better Finance részére ítélt oda működési támogatásokat.
E támogatásokat 2012-ben és 2013-ban egy két éven át tartó kísérleti projekt, 2014 óta pedig egy előkészítő intézkedés formájában ítélte oda.
2016-ban továbbá a működési támogatás helyett tevékenységi támogatás mellett döntöttek, mivel a tevékenységi támogatás megfelelőbben biztosítja az uniós költségvetési kiadások ellenőrzését.
Mivel az előkészítő intézkedést a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet [3] alapján legfeljebb három egymást követő évig lehet csak felhasználni, jogalkotási aktusra van szükség, hogy biztosítható legyen e tevékenységek 2017-től történő finanszírozásának jogalapja.
A Finance Watch 2011-ben a belga jog szerinti nemzetközi nonprofit szervezetként jött létre, uniós támogatással.
Küldetése abban áll, hogy védelmezze a civil társadalom érdekeit a pénzügyi ágazatban.
Az uniós támogatások eredményeként a Finance Watch rövid idő alatt sikeresen létrehozott egy képzett szakértői csoportot, amely tanulmányokat, szakpolitikai elemzéseket készít és kommunikációs tevékenységet folytat a pénzügyi szolgáltatások területén.
A Better Finance a korábban meglévő európai befektetői és részvényesi szövetségek 2009 óta zajló egymást követő átszervezéseinek és átnevezésének eredményeként jött létre.
Az uniós támogatásoknak köszönhetően a szervezet a pénzügyi szakértelem egy központjává vált, amely elsősorban a fogyasztók, az egyéni befektetők, az egyéni részvényesek, a megtakarításokkal rendelkezők és a pénzügyi szolgáltatások egyéb végfelhasználói érdekeire összpontosít, a tagsága összetételével és a forrásaival összhangban.
A kísérleti projekt és az azt követő előkészítő intézkedés 2015-ben lebonyolított értékelése megállapította, hogy a szakpolitikai célkitűzéseket általában véve megvalósították.
A Finance Watch és a Better Finance egymást kiegészítő szakpolitikai területeken dolgozik, célcsoportjaik különbözőek.
Tevékenységükkel 2012 óta együtt lefedik az uniós pénzügyi politikai ütemterv szinte teljes egészét, és az Unión belüli széles körű földrajzi lefedettség érdekében – a forrásaik által lehetővé tett mértékben – a Finance Watch és a Better Finance törekedtek tevékenységük bővítésére.
Mindkét szervezet hozzáadott értéket nyújtott nemzeti tagjaik és az uniós fogyasztók tevékenységeihez.
A fogyasztói kérdések széles körével foglalkozó nemzeti szervezetek gyakran nem rendelkeznek technikai szakértelemmel a kifejezetten a pénzügyi szolgáltatásokhoz, illetve a vonatkozó uniós jogalkotási folyamatokhoz kapcsolódó szakpolitikai területeken.
Ezen túlmenően eddig uniós szinten nem találtak egyetlen hasonló szervezetet sem.
Bár a kísérleti projekt értékeléséből kiderült, hogy egyetlen más pályázó sem jelentkezett a 2012 óta évenként sorra kerülő pályázati felhívásra, a 2017–2020-as időszak végét követően az e rendeletben előírt programot meg kell nyitni más lehetséges kedvezményezettek előtt is, amennyiben teljesítik annak követelményeit.
A rendszeres erőfeszítések ellenére a Finance Watch és a Better Finance nem tudott stabil és jelentős finanszírozást vonzani a pénzügyi ágazattól független egyéb donoroktól, ezért pénzügyi fenntarthatóságuk továbbra is nagy mértékben függ az uniós finanszírozástól.
Az uniós társfinanszírozásra jelenleg az ahhoz szükséges erőforrások biztosítása érdekében van szükség, hogy az elkövetkező években teljesüljenek a kívánt szakpolitikai célkitűzések, biztosítva a pénzügyi stabilitást azon szervezetek, szakértőik és személyzetük számára, amelyek eddig rövid idő alatt kezdték meg tevékenységeiket.
Ennélfogva a Finance Watch és a Better Finance tevékenységeinek támogatása céljából a 2017–2020 közötti időszakra olyan uniós programot (a program) kell létrehozni, amely kiegészíti a tagállamok által nemzeti szinten folytatott hasonló szakpolitikákat.
A pénzügyi stabilitás mindkét szervezet számára kulcsfontosságú a szakértelem megőrzéséhez és a projekttervezéshez.
Ettől függetlenül az e program keretében támogatásban részesülő szervezeteknek törekedniük kell arra, hogy növeljék a finanszírozás egyéb forrásokból származó részét.
A Finance Watch és a Better Finance a 2017–2020 közötti időszakban az előkészítő intézkedéssel azonos módon történő további finanszírozása biztosítaná, hogy e szervezetek eddig értékelt tevékenységeinek kedvező hatása fennmaradjon.
E rendelet célja, hogy lehetővé tegye az 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet előírásai alapján az (EU) 2015/1523 és az (EU) 2015/1601 tanácsi határozat végrehajtásának támogatására lekötött fennmaradó összegek újbóli lekötését vagy ezen összegeknek a nemzeti programok keretében megvalósuló egyéb intézkedésekhez történő hozzárendelését, a menekültügy és a migráció sajátos területein meglévő uniós prioritásokkal és tagállami szükségletekkel összhangban.
További célja az ilyen újbóli lekötés vagy hozzárendelés átláthatóságának biztosítása.
A Bizottság forrásokat kötött le a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap keretében a tagállamok nemzeti programjainak finanszírozására az (EU) 2015/1523 és az (EU) 2015/1601 határozat végrehajtásának támogatása céljából.
Az (EU) 2015/1601 határozatot az (EU) 2016/1754 tanácsi határozat módosította.
Ezek a határozatok jelenleg már nem alkalmazandók.
Az (EU) 2015/1523 és az (EU) 2015/1601 határozat alapján 2016-ban és egyes esetekben 2017-ben elkülönített források egy része továbbra is rendelkezésre áll a tagállamok nemzeti programjaiban.
A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a fennmaradó összegeket felhasználják az áthelyezések további végrehajtására azáltal, hogy azokat a nemzeti program keretében megvalósuló ugyanazon intézkedésre újból lekötik.
A tagállamoknak az említett összegek legalább 20 %-át újból le kell kötniük vagy át kell csoportosítaniuk a nemzeti programok keretében megvalósuló azon intézkedésekre, amelyek célja a nemzetközi védelmet kérelmező vagy a nemzetközi védelemben részesülő személyek átszállítása, az áttelepítés vagy egyéb ad hoc humanitárius befogadás, valamint a nemzetközi védelmet kérelmezők Unióba – többek között tengeren – történő megérkezését követő átszállításának, illetve a nemzetközi védelemben részesülő személyek átszállításának előkészítése.
Ezek az intézkedések kizárólag az 516/2014/EU rendelet 5. cikke (1) bekezdése második albekezdésének a), b), e) és f) pontjában említett intézkedéseket foglalják magukban.
A tagállamok nemzeti programjainak felülvizsgálatában kellően indokolt esetekben a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy ezen összegek legfeljebb 80 %-át felhasználják a menekültügy és a migráció területein jelentkező egyéb kihívások kezelésére, az 516/2014/EU rendeletnek megfelelően.
E területeken a tagállamok szükségletei továbbra is jelentősek.
A fennmaradó összegek ugyanazon intézkedésre történő újbóli lekötése vagy a nemzeti program keretében megvalósuló egyéb intézkedésekhez történő átcsoportosítása csak egyszer és csak a Bizottság jóváhagyásával lehetséges.
A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a források elosztása az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglalt elvek – különösen a hatékonyság és az átláthatóság elveinek – teljes körű tiszteletben tartásával történjen.
Bővíteni szükséges az átszállításra jogosult célcsoportot, valamint azon tagállamok számát, amelyekből az átszállítások történnek, hogy a tagállamok nagyobb rugalmasság mellett hajthassák végre az átszállításokat, figyelembe véve a kísérő nélküli kiskorúak vagy más kiszolgáltatott helyzetű kérelmezők sajátos szükségleteit, valamint a nemzetközi védelemben részesülő személyek családtagjainak sajátos helyzetét.
A nemzetközi védelemben részesülő személyek egyik tagállamból a másikba irányuló áttelepítésére és átszállítására vonatkozó átalányösszegekről szóló különös rendelkezéseknek tükrözniük kell e bővítést.
A tagállamok és a Bizottság számára elegendő időt kell biztosítani a nemzeti programok felülvizsgálatához annak érdekében, hogy azokat összhangba hozzák az e rendelet által előírt változásokkal.
Ezért az 514/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikkének (1) bekezdésétől való eltérést kell alkalmazni az (EU) 2015/1523 és az (EU) 2015/1601 határozat végrehajtásának támogatására lekötött fennmaradó összegekre, hat hónappal meghosszabbítva a kötelezettségvállalás visszavonásának határidejét a nemzeti programok felülvizsgálatára vonatkozó, az 514/2014/EU rendelet 14. cikkében említett eljárás befejezése céljából.
A tagállamoknak elegendő időt kell biztosítani arra is, hogy az ugyanazon intézkedés céljára újból lekötött vagy egyéb intézkedésekhez átcsoportosított összegeket felhasználják, mielőtt az ezen összegekre vonatkozó kötelezettségvállalást visszavonnák.
Ezért amennyiben a Bizottság jóváhagyja a nemzeti program keretén belüli összegek ilyen újbóli lekötését vagy átcsoportosítását, az érintett összegeket a nemzeti program azon felülvizsgálatának évében lekötöttnek kell tekinteni, amely jóváhagyja az érintett újbóli lekötést vagy átcsoportosítást.
A Bizottságnak évente be kell számolnia az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a nemzetközi védelmet kérelmező és a nemzetközi védelemben részesülő személyek átszállítására szolgáló források végrehajtásáról, különösen az összegeknek a nemzeti programok keretében megvalósuló egyéb intézkedésekre történő, e rendeletben előírt átcsoportosítása tekintetében.
Ez a rendelet nem érinti az 516/2014/EU rendelet 17. cikke alapján rendelkezésre álló forrásokat.
E rendelet célkitűzéseinek végrehajtása nem érinti a 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet reformjára irányuló, folyamatban lévő tárgyalásokat.
Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével és 4a. cikkének (1) bekezdésével összhangban Írország 2018. december 7-én kelt levelében bejelentette, hogy részt kíván venni ennek a rendeletnek az elfogadásában és alkalmazásában.
Az (EU) 2015/1523 és az (EU) 2015/1601 határozat végrehajtásának támogatására lekötött fennmaradó összegekre vonatkozó kötelezettségvállalás visszavonásának elkerülése érdekében e rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján kell hatályba lépnie.
Ha az 516/2014/EU rendeletet 2018 végéig nem módosítják, a vonatkozó források nem fognak többé a tagállamok rendelkezésére állni a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapból támogatott nemzeti programok keretében történő felhasználásra.
Tekintettel az 516/2014/EU rendelet módosításának sürgősségére, helyénvaló kivételt biztosítani az EUSZ-hez, az EUMSZ-hez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyv 4. cikkében említett nyolchetes időszak alól.
Amennyiben a Megfigyelőközpont, a Bizottság vagy a tagállamok többsége úgy ítéli meg, hogy a valamely új pszichoaktív anyagról az 5a. cikk szerint egy vagy több tagállamban gyűjtött információk alapján az az aggály merül fel, hogy az adott új pszichoaktív anyag uniós szintű egészségügyi vagy társadalmi kockázatokat jelenthet, a Megfigyelőközpont az új pszichoaktív anyagról bevezető jelentést készít.
E bekezdés alkalmazása céljából azon tagállamok, amelyek bevezető jelentés elkészítését kívánják, tájékoztatják erről a Bizottságot és a többi tagállamot.
Ha fennáll a többség a tagállamok körében, a Bizottság ennek megfelelően utasítást ad a Megfigyelőközpontnak és erről tájékoztatja a tagállamokat.
A bevezető jelentésnek előzetes információt kell tartalmaznia a következőkre vonatkozóan:
azon események jellege, száma és nagyságrendje, amelyek az új pszichoaktív anyaggal esetlegesen összefüggésbe hozható egészségügyi és társadalmi problémákra mutatnak rá, valamint az új pszichoaktív anyag használati mintázatai;
az új pszichoaktív anyag kémiai és fizikai leírása, valamint az előállításához vagy kivonásához használt módszerek és prekurzorok ismertetése;
az új pszichoaktív anyag gyógyszerészeti és toxikológiai leírása;
bűnözői csoportok részvétele az új pszichoaktív anyag előállításában vagy forgalmazásában.
A bevezető jelentésnek tartalmaznia kell továbbá a következőket:
az új pszichoaktív anyag humán- és állatgyógyászati – többek között valamely emberi felhasználásra szánt gyógyszer vagy valamely állatgyógyászati készítmény hatóanyagaként történő – felhasználására vonatkozó információk;
az új pszichoaktív anyag kereskedelmi és ipari felhasználására, az ilyen felhasználás mértékére, valamint az új pszichoaktív anyag tudományos kutatási és fejlesztési célú felhasználására vonatkozó információk;
információk arról, hogy az új pszichoaktív anyagra vonatkoznak-e tagállami korlátozó intézkedések;
információk arról, hogy az új pszichoaktív anyag értékelés alatt áll-e, vagy korábban értékelés alatt állt-e az 1972. évi jegyzőkönyvvel módosított 1961. évi Egységes Kábítószer Egyezménnyel és a pszichotrop anyagokról szóló, 1971. évi egyezménnyel létrehozott rendszerben (a továbbiakban: az ENSZ rendszere);
egyéb releváns információk, amennyiben rendelkezésre állnak.
A bevezető jelentés céljaira a Megfigyelőközpont a rendelkezésére álló információkat használja.
Amennyiben a Megfigyelőközpont szükségesnek ítéli, felkéri az 5. cikkben említett nemzeti kapcsolattartó pontokat, hogy szolgáltassanak további információkat az új pszichoaktív anyagról.
A nemzeti kapcsolattartó pontok ezt az információt a kérelem kézhezvételétől számított két héten belül megadják.
A Megfigyelőközpont indokolatlan késedelem nélkül felkéri az Európai Gyógyszerügynökséget, hogy szolgáltasson információt arra vonatkozóan, hogy az új pszichoaktív anyag uniós vagy nemzeti szinten:
olyan, emberi felhasználásra szánt gyógyszer vagy olyan állatgyógyászati készítmény hatóanyaga-e, amely a 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, a 2001/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek vagy a 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően forgalombahozatali engedélyt kapott;
olyan, emberi felhasználásra szánt gyógyszer vagy olyan állatgyógyászati készítmény hatóanyaga, amely forgalombahozatali engedély iránti kérelem tárgyát képezi;
olyan, emberi felhasználásra szánt gyógyszer vagy olyan állatgyógyászati készítmény hatóanyaga, amelynek forgalombahozatali engedélyét az illetékes hatóság felfüggesztette;
a 2001/83/EK irányelv 5. cikke szerinti nem engedélyezett, emberi felhasználásra szánt gyógyszer vagy a 2001/82/EK irányelv 10. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint egy, a nemzeti jog alapján erre képesítéssel rendelkező személy által helyben készített állatgyógyászati készítmény hatóanyaga-e;
a 2001/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének d) pontjában meghatározott, emberi felhasználásra szánt vizsgálati készítmény hatóanyaga-e.
Amennyiben az információ a tagállamok által kiadott forgalombahozatali engedélyekre vonatkozik, az érintett tagállamok az Európai Gyógyszerügynökség kérésére annak rendelkezésére bocsátják ezt az információt.
A Megfigyelőközpont indokolatlan késedelem nélkül felkéri az Europolt, hogy szolgáltasson információkat azzal kapcsolatban, hogy részt vesznek-e bűnözői csoportok az új pszichoaktív anyag előállításában, forgalmazásában, forgalmazási módjaiban és kereskedelmében, valamint az új pszichoaktív anyag bármilyen felhasználásában.
A Megfigyelőközpont indokolatlan késedelem nélkül felkéri az Európai Vegyianyag-ügynökséget, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központot és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot, hogy lássák el az új pszichoaktív anyaggal kapcsolatban rendelkezésükre álló információkkal és adatokkal.
Az egyfelől a Megfigyelőközpont, másfelől az e cikk (5), a (6) és a (7) bekezdésében említett szervek és ügynökségek közötti együttműködés részleteit munkamegállapodások szabályozzák.
Az ilyen munkamegállapodásokat a 20. cikk második bekezdésével összhangban kell megkötni.
A Megfigyelőközpont tiszteletben tartja a vele közölt információk felhasználásának feltételeit, beleértve a dokumentumokhoz való hozzáférésre, az információ- és adatbiztonságra, valamint a bizalmas adatok, többek között az érzékeny adatok és a bizalmas üzleti információk védelmére vonatkozó feltételeket.
A Megfigyelőközpont a bevezető jelentést az (5), a (6) és a (7) bekezdésben említett információk kérésétől számított öt héten belül benyújtja a Bizottságnak és a tagállamoknak.
Amennyiben a Megfigyelőközpont több, általa hasonló kémiai szerkezetűnek tartott új pszichoaktív anyagról gyűjt információkat, az (5), a (6) és a (7) bekezdésben említett információk kérésétől számított hat héten belül egyedi bevezető jelentéseket, vagy több új pszichoaktív anyagról szóló összesített bevezető jelentést nyújt be a Bizottságnak és a tagállamoknak, feltéve, hogy az egyes új pszichoaktív anyagok jellemzői egyértelműen meghatározottak.
Az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökséget (a továbbiakban: az EU-OSHA) a 2062/94/EK tanácsi rendelet hozta létre azzal a céllal, hogy a munkavállalók biztonságának és egészségének védelme területén – az e területhez kapcsolódó ismeretek gyarapítását és terjesztését szolgáló fellépéseken keresztül – hozzájáruljon a munkakörnyezet javításához.
Az EU-OSHA 1994-es alapítása óta Unió-szerte fontos szerepet töltött be a munkahelyi biztonság és egészségvédelem javításának támogatásában.
Ugyanakkor a munkahelyi biztonság és egészségvédelem, valamint a technológiai fejlődés területén változások történtek.
Ezért az EU-OSHA célkitűzéseinek és feladatainak leírása céljából használt terminológiát hozzá kell igazítani az említett változásokhoz.
A 2062/94/EK rendeletet több alkalommal módosították.
Az EU-OSHA-ra vonatkozó szabályokat – a lehetséges mértékig és háromoldalú jellegének figyelembevétele mellett – az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság decentralizált ügynökségekről kiadott, 2012. július 19-i közös nyilatkozatának elveivel összhangban kell meghatározni.
mivel a három háromoldalú ügynökség – vagyis az EU-OSHA, az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (a továbbiakban: az Eurofound) és az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (a továbbiakban: a Cedefop) – a munkaerőpiaccal, a munkakörnyezettel, a szakképzéssel, és a készségekkel összefüggő kérdésekkel foglalkozik, elengedhetetlen ezek szoros együttműködése.
Munkája során az EU-OSHA-nak tehát ki kell egészítenie az Eurofound és a Cedefop munkáját azokon a területeken, ahol mindhárman hasonló tevékenységi területtel rendelkeznek, eközben előnyben részesítve a jól működő eszközöket, például az egyetértési megállapodásokat.
Az EU-OSHA-nak ki kell aknáznia a hatékonyság és a szinergiák fokozását lehetővé tevő módszereket, és tevékenységei során el kell kerülnie az átfedéseket az Eurofound és a Cedefop, valamint a Bizottság tevékenységeivel.
Emellett adott esetben az EU-OSHA-nak törekednie kell az uniós intézmények és a külső szakosodott szervek belső kutatási kapacitásaival való hatékony együttműködésre.
Az EU-OSHA értékelése során a Bizottságnak konzultálnia kell a főbb érdekelt felekkel, ezen belül az igazgatótanács tagjaival, valamint az európai parlamenti képviselőkkel.
Az EU-OSHA, az Eurofund és a Cedefop háromoldalú jellege egy átfogó megközelítés nagyon értékes kifejeződése, e megközelítés a szociális partnerek és az uniós és a nemzeti hatóságok közötti társadalmi párbeszéden alapul, amely rendkívül fontos a közös és fenntartható társadalmi és gazdasági megoldások megtalálása szempontjából.
Amikor e rendelet a munkahelyi biztonságra és védelemre utal, abba a fizikai és a mentális egészség egyaránt beleértendő.
Az EU-OSHA döntéshozatali folyamatának egyszerűsítése, valamint a hatékonyság és az eredményesség növelése érdekében kétszintű irányítási struktúrát kell bevezetni.
E célból egy, a szükséges – többek között a költségvetés megállapítására, valamint a programozási dokumentum jóváhagyására vonatkozó – hatáskörökkel felruházott igazgatótanács keretében biztosítani kell a tagállamok, a nemzeti munkáltatói és munkavállalói szervezetek és a Bizottság képviseletét.
Az igazgatótanácsnak az EU-OSHA többéves munkaprogramját és éves munkaprogramját tartalmazó programozási dokumentumban rögzítenie kell az EU-OSHA tevékenységeinek stratégiai prioritásait.
Ezen túlmenően az igazgatótanács által az összeférhetetlenség megelőzése és kezelése céljából elfogadott szabályoknak a potenciális kockázatok korai szakaszban történő észlelését szolgáló intézkedéseket is tartalmazniuk kell.
Az EU-OSHA megfelelő működése érdekében a tagállamoknak, az európai munkáltatói és munkavállalói szervezeteknek és a Bizottságnak biztosítaniuk kell, hogy az igazgatótanácsba kinevezendő személyek megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek a munkahelyi biztonság és egészségvédelem területén, a stratégiai döntések meghozatala és az EU-OSHA tevékenységének felügyelete céljából.
Létre kell hozni egy felügyelőtestületet, amelynek feladata az igazgatótanács üléseinek megfelelő előkészítése és az igazgatótanács döntéshozatali és nyomonkövetési folyamatainak támogatása.
Az igazgatótanács munkájának támogatása keretében a felügyelőtestület számára lehetővé kell tenni – adott esetben, a sürgősségre tekintettel –, hogy meghozzon bizonyos ideiglenes döntéseket az igazgatótanács nevében.
A felügyelőtestület eljárási szabályzatát az igazgatótanács kell, hogy megállapítsa.
Az ügyvezető igazgatónak kell felelnie az EU-OSHA-nak az igazgatótanács által kijelölt stratégiai iránymutatásnak megfelelő általános irányításáért, a napi igazgatási teendőket, valamint a pénzügyi és emberi erőforrásokkal kapcsolatos irányítást is beleértve.
Az ügyvezető igazgatónak gyakorolnia kell a rá ruházott hatásköröket.
Lehetővé kell tenni e hatáskörök kivételes körülmények között – így például összeférhetetlenség vagy az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) szerinti kötelezettségek súlyos megsértése esetén – való felfüggesztését.
Az egyenlőség elve az uniós jog egyik alapelve.
Ez az elv megköveteli, hogy a nők és a férfiak közötti egyenlőséget minden területen – beleértve a foglalkoztatást, a munkavégzést és a díjazást is – biztosítani kell.
Valamennyi félnek törekednie kell arra, hogy a nők és a férfiak kiegyensúlyozottan képviseltessék magukat az igazgatótanácsban és a felügyelőtestületben.
E cél elérésére kell törekednie az igazgatótanácsnak is elnöke és elnökhelyettesei tekintetében együttesen, valamint az igazgatótanácsban a kormányokat, a munkáltatói és munkavállalói szervezeteket képviselő csoportoknak is a felügyelőtestület ülésein részt vevő póttagok kijelölése tekintetében.
Az EU-OSHA összekötő irodát működtet Brüsszelben.
Ezen iroda működtetésének lehetőségét továbbra is fenn kell tartani.
Az Unióban és a tagállamokban már léteznek olyan szervezetek, amelyek az EU-OSHA által nyújtottakkal megegyező típusú információkat és szolgáltatásokat nyújtanak.
Annak ellenére, hogy a Bizottságnak a belső piacot érintő és a határokon átnyúló tevékenységekhez kapcsolódó pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok értékeléséről szóló, 2017. június 26-i jelentése szerint a virtuális fizetőeszközök magas szintű kockázatot jelentenek, a vámhatóságok nem rendelkeznek hatáskörrel ezek nyomon követéséhez.
A bemutatóra szóló átruházható értékpapírok nyilvántartásba vétel vagy név szerinti említés hiányában is feljogosítják fizikai birtokosukat egy pénzösszeg kifizetésének követelésére.
Ezek könnyen használhatók jelentős értékmennyiségek továbbítására, és nagy hasonlóságot mutatnak a valutával a készpénzzé tehetőséget, az anonimitást és a visszaélés kockázatát illetően.
A könnyen készpénzzé tehető értékhordozóként használt áruk értékének térfogatukhoz viszonyított aránya magas, vonatkozásukban létezik egy könnyen hozzáférhető nemzetközi kereskedelmi piac, amely lehetővé teszi azok valutára váltását szerény ügyleti költség mellett.
Ezek az értékhordozók főként szabványosított módon jelennek meg, amely lehetővé teszi értékük gyors ellenőrzését.
A feltöltőkártyák olyan, nem névre szóló, monetáris értéket vagy pénzösszeget hordozó, vagy azokhoz hozzáférést biztosító kártyák, amelyekkel fizetési műveletek végezhetők, áruk vagy szolgáltatások vásárolhatók, vagy amelyek valuta-visszaváltásra használhatók.
A feltöltőkártyák nem kapcsolódnak bankszámlához.
A feltöltőkártyák magukban foglalják az (EU) 2015/849 irányelvben említett nem névre szóló feltöltőkártyákat is.
Széles körben használják őket többféle jogszerű célra, és néhány ilyen eszköz egyértelműen szolgálja a társadalom érdekeit is.
Az ilyen feltöltőkártyák könnyen átruházhatók és felhasználhatók jelentős értékek külső határokon át történő továbbítására.
A „készpénz” fogalommeghatározásában ezért szerepelniük kell a feltöltőkártyáknak is, különösen, ha azok ügyfél-átvilágítási eljárás nélkül is megvásárolhatók.
Így – a rendelkezésre álló technológiát figyelembe véve – lehetőség lesz az ellenőrzések kiterjeszthetőségére a feltöltőkártyák bizonyos típusaira is, ha a bizonyítékok ezt indokolják, feltéve, hogy ezen ellenőrzések kiterjesztésére az arányosság és a gyakorlati végrehajthatóság kellő figyelembevételével kerül sor.
A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése érdekében az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó természetes személyek számára készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettséget kell előírni.
A szabad mozgás indokolatlan korlátozásának vagy a polgárok és a hatóságok közigazgatási formalitásokkal való túlzott megterhelésének elkerülése érdekében a kötelezettséget 10000 EUR küszöbértékhez kell kötni.
E kötelezettségnek az ilyen összeget maguknál, a poggyászukban vagy a külső határok átlépésére használt közlekedési eszközben tartó hordozókra kell vonatkoznia.
Elő kell írni e személyek számára, hogy a készpénzt bocsássák ellenőrzés céljából az illetékes hatóságok rendelkezésére, és ha szükséges, mutassák meg ezeknek a hatóságoknak.
A „hordozó” fogalommeghatározását úgy kell értelmezni, hogy az nem foglalja magában azon fuvarozókat, akik áruk vagy személyek szállítását hivatásszerűen végzik.
Ami a kísérő nélküli készpénz mozgását, például az Unió területére postai csomagban, futárküldeményben, kísérő nélküli poggyászban vagy konténeres rakományban belépő, illetve az Unió területéről így kilépő készpénzt illeti, az illetékes hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy a feladót vagy a címzettet, vagy azok képviselőit rendszeresen vagy eseti alapon adatszolgáltatási nyilatkozat megtételére kötelezzék, a nemzeti eljárásokkal összhangban.
Az ilyen adatszolgáltatásnak ki kell terjednie számos olyan elemre, amely nem szerepel a vámhatóságoknak benyújtott szokásos dokumentációban, például a szállítási dokumentumokban és a vám-árunyilatkozatokban.
Ilyen elemek a készpénz származása, rendeltetési helye, gazdasági eredete és tervezett felhasználása.
A kísérő nélküli készpénzre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségre a hordozók által maguknál tartott készpénzre meghatározott küszöbértéknek kell vonatkoznia.
E rendelet célkitűzéseinek eléréséhez a készpénzforgalomra vonatkozó számos szabványosított adatelem, mint például a nyilatkozattevő, a tulajdonos vagy a címzett személyes adatainak, valamint a készpénz gazdasági eredetének és tervezett felhasználásának rögzítése szükséges.
Különösen, szükséges, hogy a nyilatkozattevő, a tulajdonos vagy a címzett a személyi azonosító okmányaiban szereplő módon adja meg a személyes adatait, hogy minimálisra csökkenjen személyazonossága hibás meghatározásának kockázata, valamint az esetleges később szükséges ellenőrzés okozta késedelem.
Ami a kísért készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi és a kísérő nélküli készpénzre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettséget illeti, az illetékes hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük a személyek, a poggyászuk, a külső határok átlépésére használt szállítóeszközök és a határt átlépő és esetlegesen készpénzt tartalmazó bármely kísérő nélküli szállítmány vagy tárolóeszköz és az azokat szállító szállítóeszközök minden szükséges ellenőrzésének elvégzésére.
E kötelezettségek teljesítésének elmulasztása esetén az illetékes hatóságoknak hivatalból össze kell állítaniuk egy nyilatkozatot, hogy a releváns információt később továbbíthassák más hatóságoknak.
Az illetékes hatóságok általi egységes alkalmazásuk biztosítása érdekében az ellenőrzéseknek elsősorban kockázatelemzésen kell alapulniuk a kockázatok azonosítása és értékelése, valamint a szükséges ellenintézkedések kidolgozása céljából.
A közös kockázatkezelési keretrendszer létrehozása nem akadályozhatja az illetékes hatóságokat abban, hogy véletlenszerű vagy spontán ellenőrzéseket végezzenek, ha azt szükségesnek ítélik.
Amennyiben a küszöbérték alatti készpénzösszegeket derítenek fel, azonban a jelek arra utalnak, hogy a készpénz az e rendelet hatálya alá tartozó büntetendő cselekményhez kapcsolódhat, az illetékes hatóságoknak kísért készpénz esetében képeseknek kell lenniük rögzíteni a hordozóra, a készpénz tulajdonosára és – ahol lehetséges – tervezett címzettjére vonatkozó információkat, ideértve a teljes nevet, az elérhetőségeket, valamint a készpénz fajtájára és összegére vagy értékére, gazdasági eredetére és tervezett felhasználására vonatkozó adatokat.
Kísérő nélküli készpénz esetében az illetékes hatóságoknak képeseknek kell lenniük rögzíteni a nyilatkozattevőre, a készpénz tulajdonosára, feladójára, címzettjére és tervezett címzettjére vonatkozó információkat, ideértve a teljes nevet, az elérhetőségeket, valamint a készpénz fajtájára és összegére vagy értékére, gazdasági eredetére és tervezett felhasználására vonatkozó adatokat.
Ezeket az információkat továbbítani kell az adott tagállam pénzügyi információs egységének, amelynek biztosítania kell, hogy a pénzügyi információs egység spontán módon vagy kérésre továbbítson minden vonatkozó információt a többi tagállam pénzügyi információs egységei számára.
Ezek az egységek játsszák a központi szerepet a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemben, különféle forrásokból, például pénzügyi intézményektől származó információkat kapnak és dolgoznak fel, valamint elemzik az említett információkat annak megállapítása érdekében, hogy van-e olyan indok a nyomozás folytatására, amely esetleg nem észlelhető a nyilatkozatokat gyűjtő és e rendelet alapján ellenőrzéseket végző illetékes hatóságok számára.
A hatékony információáramlás biztosítása érdekében a pénzügyi információs egységeket össze kell kötni az 515/97/EK tanácsi rendelettel létrehozott váminformációs rendszerrel (a továbbiakban: VIR), az illetékes hatóságok és a pénzügyi információs egységek által szolgáltatott vagy kicserélt adatoknak pedig kompatibiliseknek és összehasonlíthatóknak kell lenniük.
Felismerve e rendelet sikeres nyomon követésének fontosságát, hogy a releváns hatóságok, köztük a pénzügyi információs egységek az ezen egységekre vonatkozó jogi kereten belül hatékonyan osszák meg egymással az információkat, valamint felismerve az Unión belül a pénzügyi információs egységek közötti együttműködés megerősítésének szükségességét, a Bizottságnak 2019. június 1-jéig értékelnie kell a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem közös mechanizmusa létrehozásának lehetőségét.
A küszöbérték alatti készpénzösszegek felderítése büntetendő cselekményekre utaló jelek esetén nagymértékben releváns ebben az összefüggésben.
Következésképpen indokolt, hogy büntetendő cselekményekre utaló jelek esetén a küszöbérték alatti összegekkel kapcsolatos információkat is meg lehessen osztani más tagállamok illetékes hatóságaival.
A pénzmosás és a hozzá kapcsolódó terrorizmusfinanszírozás, illetve szervezett bűnözés továbbra is jelentős, uniós szintű probléma, amely károsan érinti a pénzügyi szektor integritását, stabilitását és hírnevét, és veszélyt jelent az Unió belső piacára és belső biztonságára nézve.
E jelenségek kezelése, valamint az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásának kiegészítése és megerősítése érdekében ezen irányelv célja a pénzmosás elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelem, valamint az illetékes hatóságok közötti hatékonyabb és gyorsabb, határokon átnyúló együttműködés lehetővé tétele.
A kizárólag nemzeti vagy akár uniós szinten elfogadott intézkedések nemzetközi koordináció és együttműködés nélkül igen korlátozott hatást fejtenének ki.
Az Unió által a pénzmosás elleni küzdelem terén elfogadott intézkedéseknek ezért összhangban kell állniuk a nemzetközi fórumokon tett egyéb lépésekkel, és legalább ugyanolyan szigorúaknak kell lenniük.
Az uniós fellépések során továbbra is különös figyelmet kell fordítani a Pénzügyi Akció Munkacsoport (a továbbiakban: az FATF) által megfogalmazott ajánlásokra, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemben részt vevő más nemzetközi szervezetek és testületek által elfogadott eszközökre.
A vonatkozó uniós jogi aktusokat adott esetben szorosabban össze kell hangolni az FATF által 2012 februárjában elfogadott, a pénzmosás, valamint a terrorizmusfinanszírozás és a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelemről szóló nemzetközi standardokkal (a továbbiakban: a felülvizsgált FATF-ajánlások).
Az Európa Tanács pénzmosásról, a bűncselekményből származó jövedelmek felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról, valamint a terrorizmus finanszírozásáról szóló egyezményének aláíró feleként az Uniónak át kell ültetnie jogrendjébe az említett egyezményben foglalt előírásokat.
A 2001/500/IB tanácsi kerethatározat meghatározza a pénzmosás bűncselekménynek minősítésére vonatkozó követelményeket.
A kerethatározat azonban nem elég átfogó, és a pénzmosás jelenlegi büntetendősége nem kellőképpen koherens a pénzmosás elleni, egész Unióra kiterjedő hatékony küzdelemhez, ami végrehajtási hiányosságokhoz vezet és hátráltatja a különböző tagállamok illetékes hatóságai közötti együttműködést.
A pénzmosás alapcselekményének minősülő büntetendő cselekmények fogalommeghatározásának valamennyi tagállamban kellőképpen egységesnek kell lennie.
A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy minden olyan jogsértés, amely az ezen irányelvben meghatározott tartamú szabadságvesztéssel büntetendő, a pénzmosás alapcselekményének minősüljön.
Ezenfelül – amennyiben ezen büntetési tételek alkalmazásából ez önmagában nem következik – a tagállamoknak az ezen irányelvben felsorolt bűncselekményi kategóriák valamelyikébe be kell sorolniuk a megfelelő további bűncselekményeket.
Ebben az esetben a tagállamok eldönthetik, hogy milyen módon határozzák meg az egyes kategóriákba tartozó bűncselekmények körét.
Amennyiben a bűncselekményi kategóriában – mint például a terrorizmus vagy a környezettel kapcsolatos bűncselekmények esetében – vannak olyan bűncselekmények, amelyeket uniós jogi aktusok határoznak meg, ennek az irányelvnek hivatkoznia kell az említett jogi aktusokra.
A tagállamoknak azonban az ilyen jogi aktusokban meghatározott minden bűncselekményt a pénzmosás alapcselekményének kell tekinteniük.
Az alapcselekmény elkövetésében való bármilyen, a nemzeti jog értelmében büntetendő részvétel egyben ezen irányelv alkalmazásában is büntetendő cselekménynek tekintendő.
Amennyiben az uniós jog lehetővé teszi a tagállamok számára a büntetőjogi szankcióktól eltérő szankciók alkalmazását, ez az irányelv nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy az ilyen esetekben a jogsértéseket ezen irányelv alkalmazásában alapcselekménynek minősítsék.
A virtuális fizetőeszközök használata új kockázatokat és kihívásokat hordoz magában a pénzmosás elleni küzdelem szempontjából.
A tagállamoknak biztosítaniuk kell e kockázatok megfelelő kezelését.
A közhivatalt betöltő személyek által elkövetett pénzmosási bűncselekmények a közszférára és a közintézmények integritására gyakorolt hatása miatt a tagállamok számára lehetővé kell tenni annak fontolóra vételét, hogy nemzeti keretükbe – jogi hagyományaikkal összhangban – szigorúbb büntetéseket illesszenek be a közhivatalt betöltő elkövetők vonatkozásában.
A felülvizsgált FATF-ajánlásokkal összhangban a közvetlen, illetve közvetett adókkal kapcsolatos adóbűncselekményeket le kell fednie a büntetendő cselekmény fogalommeghatározásának.
Mivel előfordulhat, hogy egyes tagállamokban más-más adóbűncselekmények minősülnek az ezen irányelvben meghatározott szankciók által büntetendő cselekménynek, az adóbűncselekmények nemzeti jog szerinti fogalommeghatározása eltérhet.
Ezen irányelvnek azonban nem célja a nemzeti jog szerinti, adóbűncselekményre vonatkozó fogalommeghatározások harmonizálása.
A tagállamoknak a pénzmosással kapcsolatos büntetőeljárások során a lehető legnagyobb mértékű támogatást kell nyújtaniuk egymásnak, és gondoskodniuk kell arról, hogy az információcserére a nemzeti joggal és a hatályos uniós jogi kerettel összhangban hatékonyan és kellő időben kerüljön sor.
Az alapcselekmények nemzeti jog szerinti fogalommeghatározásai közötti eltérések nem akadályozhatják a pénzmosással kapcsolatos büntetőeljárások során folytatott nemzetközi együttműködést.
Erősíteni kell a harmadik országokkal folytatott együttműködést, különösen a pénzmosás elleni küzdelmet célzó hatékony intézkedések és mechanizmusok kialakításának ösztönzése és támogatása, valamint az e téren folytatott jobb nemzetközi együttműködés biztosítása révén.
Ez az irányelv nem alkalmazandó a pénzmosásra, amennyiben a szóban forgó vagyon az Unió pénzügyi érdekeit érintő, az (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelvben megállapított különös szabályok hatálya alá tartozó bűncselekményekből származik.
Ez nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy nemzeti szinten ezen irányelvet, valamint az (EU) 2017/1371 irányelvet egyetlen átfogó keretben ültessék át a nemzeti jogba.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 325. cikkének (2) bekezdésével összhangban a tagállamoknak az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás elleni küzdelem terén ugyanazokat az intézkedéseket kell meghozniuk, mint amelyeket a saját pénzügyi érdekeiket érintő csalás elleni küzdelem terén hoznak.
A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a pénzmosáshoz kapcsolódó cselekmények egyes fajtái akkor is büntetendők legyenek, ha elkövetőjük azonos a vagyont létrehozó büntetendő cselekmény elkövetőjével (saját jövedelem tisztára mosása).
Ilyen esetekben, amennyiben a pénzmosás nem csupán a birtoklást vagy a felhasználást fedi le, hanem a vagyon átruházására, átalakítására, eltitkolására vagy leplezésére is kiterjed, és a büntetendő cselekmény által okozott kárhoz képest további kárt eredményez – például a büntetendő cselekményből származó vagyon forgalomba hozásával és így a vagyon jogellenes eredetének eltitkolásával –, akkor e pénzmosási cselekmény büntetendő.
Annak érdekében, hogy a büntetőjogi intézkedések hatékonyak legyenek a pénzmosással szemben, a büntetőjogi felelősség megállapításának lehetségesnek kell lennie egyrészt annak megállapítása nélkül, hogy a vagyon pontosan mely büntetendő cselekmény eredményeképpen jött létre, másrészt a büntetendő cselekmény miatt korábban vagy egyidejűleg büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet megkövetelése nélkül, figyelembe véve valamennyi releváns körülményt és bizonyítékot.
A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy ezt a nemzeti jogrendszerükkel összhangban ne jogalkotás útján biztosítsák.
A pénzmosással kapcsolatos büntetőeljárás szempontjából továbbá nem jelenthet akadályt az a tény, hogy a büntetendő cselekményt másik tagállamban vagy valamely harmadik országban követték el, figyelemmel az ezen irányelvben foglalt feltételekre is.
Ezen irányelv célja, hogy szándékos és annak tudatában történő elkövetés esetén, hogy a vagyon büntetendő cselekményből származik, a pénzmosást bűncselekménnyé nyilvánítsa.
E tekintetben – a 2014/42/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben tág értelemben meghatározott „bűncselekményből származó jövedelem” fogalommeghatározásával összhangban – ez az irányelv nem tehet különbséget azon helyzetek között, amelyekben a vagyon közvetlenül származik büntetendő cselekményből és azon helyzetek között, amelyekben a vagyon közvetett módon származik büntetendő cselekményből.
Minden egyes esetben, amikor azt vizsgálják, hogy a vagyon büntetendő cselekményből származik-e, és hogy a személynek erről tudomása volt-e, mindig figyelembe kell venni az adott ügy egyedi körülményeit, például azt, hogy a vagyon értéke aránytalan-e a vádlott jogszerű jövedelméhez képest, vagy hogy a büntetendő cselekményre és a vagyonszerzésre azonos időszakon belül került-e sor.
A szándékra és a tudomásra objektív ténybeli körülményekből lehet következtetni.
A környezet minőségének védelme, megőrzése és javítása, az emberi egészség védelme, a természeti erőforrások körültekintő, hatékony és észszerű hasznosítása, a körforgásos gazdaság elveinek előmozdítása, az energiahatékonyság növelése, valamint az Unió importerőforrásoktól való függőségének csökkentése érdekében javítani kell az Európai Unióban folytatott hulladékgazdálkodás színvonalát.
A hulladéklerakóban való lerakás korlátozására vonatkozóan az 1999/31/EK tanácsi irányelvben meghatározott célértékeket erősíteni kell annak érdekében, hogy jobban tükrözzék az Uniónak a körforgásos gazdaság felé való elmozdulás iránti ambícióját, valamint hogy a nem veszélyes hulladék hulladéklerakóban való lerakásának fokozatosan a minimálisra történő csökkentésével előrelépés történjen a Bizottság 2008. november 4-i, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Nyersanyag-politikai kezdeményezés – Az európai gazdasági növekedés és foglalkoztatás kritikus szükségleteinek kielégítése” című közleménye végrehajtásában.
A Bizottságnak és a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy ez a csökkentés egy olyan integrált politikába illeszkedjen, amely biztosítja a hulladékhierarchia körültekintő alkalmazását, elősegíti a megelőzés felé történő elmozdulást, ideértve az újrahasználatot, az újrahasználatra való előkészítést és az újrafeldolgozást, valamint megakadályozza a hulladéklerakóban való lerakásról az égetésre való áttérést.
A hulladékokra vonatkozó uniós jog következetességének fokozása érdekében az 1999/31/EK irányelvben megállapított fogalommeghatározásokat adott esetben hozzá kell igazítani a 2008/98/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv fogalommeghatározásaihoz.
Az „elzárt település” jelenlegi fogalommeghatározását a legkülső régiók vonatkozásában ki kell igazítani annak érdekében, hogy az figyelembe vegye az olyan települések sajátosságait, amelyek más régiókhoz képest környezeti szempontból lényegesen eltérő aggályokat vetnek fel.
Az 1999/31/EK irányelv hatályát összhangba kell hozni a 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályával, és továbbra is ki kell terjednie az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező, a 2006/21/EK irányelv hatálya alá nem tartozó hulladék lerakására.
Környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi szempontból egyértelműen előnyös tovább korlátozni a hulladéklerakóban való lerakást, első lépésként az elkülönítve gyűjtött hulladékáramok, például a műanyagok, a fémek, az üveg, a papír és a biohulladék tekintetében.
Az elkülönítve gyűjtött hulladékból származó maradékhulladék újrafeldolgozásának vagy egyéb formában történő hasznosításának műszaki, környezeti vagy gazdasági megvalósíthatóságát figyelembe kell venni a hulladéklerakóban való lerakás említett korlátozásának végrehajtásakor.
A települési hulladékon belül jelentős részarányt képvisel a biológiailag lebomló települési hulladék.
A biológiailag lebomló, kezeletlen hulladék hulladéklerakókban való lerakása nagyon kedvezőtlen környezeti hatásokkal jár az üvegházhatásúgáz-kibocsátás, valamint a felszíni vizek, a talajvíz, a talaj és a levegő szennyezése tekintetében.
Annak ellenére, hogy az 1999/31/EK irányelv már meghatároz a biológiailag lebomló hulladék hulladéklerakóktól való eltérítésére vonatkozó célokat, a biológiailag lebomló hulladék hulladéklerakóban való lerakására vonatkozóan helyénvaló további korlátozásokat megállapítani, a 2008/98/EK irányelvnek megfelelően újrafeldolgozás céljából elkülönítve gyűjtött, biológiailag lebomló hulladék hulladéklerakóban való lerakásának betiltásával.
A hulladékhierarchia helyes alkalmazásának biztosítása érdekében megfelelő intézkedéseket kell hozni, hogy 2030-tól korlátozások legyenek alkalmazandóak minden újrafeldolgozásra, vagy anyagában történő vagy egyéb energetikai hasznosításra alkalmas hulladék hulladéklerakóban való lerakására.
Ezeket a korlátozásokat nem kell alkalmazni, ha bizonyítható, hogy a hulladék nem alkalmas újrafeldolgozásra vagy egyéb hasznosításra, és hogy a 2008/98/EK irányelvben meghatározott hulladékhierarchiának megfelelően a hulladéklerakóban való lerakás biztosítja a legjobb környezeti eredményt.
Számos tagállam még nem alakította ki teljes mértékben a szükséges hulladékgazdálkodási infrastruktúráját.
A hulladéklerakás csökkentésére vonatkozó célérték megállapítása sok tagállamban jelentős változtatásokat tesz majd szükségessé a hulladékgazdálkodás terén, valamint elősegíti majd a további előrelépést és a beruházásokat az elkülönített gyűjtés és a hulladékok válogatása és újrafeldolgozása vonatkozásában, továbbá lehetővé teszi annak elkerülését, hogy az újrafeldolgozásra alkalmas anyagok a hulladékhierarchia alacsonyabb szintjén rekedjenek.
A hulladéklerakók igénybevételének fokozatos csökkentése elengedhetetlen az emberi egészségre és a környezetre káros hatások megelőzése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a gazdasági szempontból értékes hulladékká vált anyagok a megfelelő hulladékgazdálkodásnak köszönhetően és a 2008/98/EK irányelvben meghatározott hulladékhierarchiával összhangban fokozatosan ténylegesen hasznosításra kerüljenek.
E csökkentéssel el kell kerülni, hogy a maradékhulladék – például energetikai hasznosítással vagy a kezeletlen települési hulladék alacsony minőségű terméket eredményező mechanikai-biológiai úton történő – kezelésére szolgáló létesítményekben túlzott kapacitás alakuljon ki, mivel az veszélyeztetheti a 2008/98/EK irányelvben meghatározott, a települési hulladék újrahasználatra való előkészítésére és újrafeldolgozására vonatkozó hosszú távú uniós célok elérését.
Ehhez hasonlóan, miközben az emberi egészségre és a környezetre káros hatások megelőzése érdekében a tagállamoknak meg kell tenniük minden szükséges lépést annak érdekében, hogy csak kezelt hulladék kerüljön a hulladéklerakókba, az említett kötelezettség betartása a maradék települési hulladék kezelésében nem vezethet kapacitásfeleslegek kialakulásához.
Mindezek mellett, a 2008/98/EK irányelvben meghatározott célértékek és az ezen az irányelvvel módosított 1999/31/EK irányelvben a hulladéklerakók igénybevételének csökkentésére vonatkozóan meghatározott célérték közötti összhang, valamint az említett célértékek eléréséhez szükséges infrastruktúra és beruházások összehangolt tervezésének biztosítása érdekében meg kell engedni, hogy azok a tagállamok, amelyek az OECD és az Eurostat közös kérdőívén megadott adatok szerint 2013-ban települési hulladékuk több mint 60 %-át hulladéklerakóban helyezték el, dönthessenek a 2035-re kitűzött hulladéklerakási célérték eléréséhez szükséges idő meghosszabbításáról.
Az adatok megbízhatóságának biztosításához fontos, hogy pontosabban kerüljenek meghatározásra azok a szabályok, amelyek alapján a tagállamoknak be kell számolniuk a hulladéklerakóban lerakott települési hulladékról.
Az adatszolgáltatás alapja a hulladéklerakóban olyan hulladékkezelési műveleteket követően lerakott települési hulladék mennyisége, amelyek célja a hulladék hulladéklerakóban történő későbbi lerakásra való előkészítése, például a biológiailag lebomló települési hulladék stabilizálása, valamint a hulladékégetési műveletek révén történő ártalmatlanítás bemeneti oldala.
Ami a hulladék újrafeldolgozását vagy hasznosítását megelőzően végrehajtott műveleteknek, például válogatásnak vagy mechanikai kezelésnek alávetett települési hulladékot illeti, az ilyen műveletekből származó, végső soron hulladéklerakóban lerakott hulladékot is figyelembe kell venni a hulladéklerakási célérték kiszámítása céljából.
Az 1999/31/EK irányelvben meghatározott, a hulladék hulladéklerakóban való lerakását megelőzően végzett kezelés kötelezettségének végrehajtásakor a tagállamoknak a legmegfelelőbb kezelést kell alkalmazniuk, ideértve a hulladék szerves részének stabilizálását is, annak érdekében, hogy a lehető legkisebbre csökkenjenek az ilyen hulladék hulladéklerakóban való elhelyezése által a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt káros hatások.
A kezelés megfelelőségének értékelésekor a tagállamoknak figyelembe kell venniük az említett káros hatások csökkentése céljából már meghozott intézkedéseket, különösen a biohulladék elkülönítését, továbbá a papír és a karton elkülönített gyűjtését.
Ezen irányelv jobb, a határidőkhöz jobban igazodó és egységesebb végrehajtása és a végrehajtás bármely hiányosságának előrejelzése érdekében fel kell állítani egy korai előrejelző rendszert, amely lehetővé teszi a gyenge pontok észlelését és a célértékek teljesítésének határideje előtt történő fellépést.
Az 1999/31/EK irányelv céljai elérésének elősegítése és a körforgásos gazdaságra való átállás ösztönzése érdekében a Bizottságnak elő kell mozdítania a tagállamok és a gazdaság különböző ágazatai közötti koordinációt, valamint az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét.
A hulladékgazdálkodásra vonatkozó megbízható adatszolgáltatás nélkülözhetetlen a hatékony végrehajtáshoz, a hulladékkezelési infrastruktúra megbízható tervezéséhez, és az adatok tagállamok közötti összehasonlíthatóságának biztosításához.
Az 1999/31/EK irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra az említett irányelv ezen irányelvvel módosított 5a. cikkének (4) bekezdése, 15. cikkének (5) bekezdése, 15b. cikke és 15c. cikke vonatkozásában végrehajtási hatásköröket kell ruházni.
Az 1999/31/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.
Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt,
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
A higany egy erősen mérgező anyag, ami – ideértve a tengeri halakban és egyéb tengeri táplálékforrásokban metilhigany formájában történő előfordulását is – világszinten jelentős veszélyt jelent az emberi egészségre, az ökoszisztémákra és az élővilágra nézve.
A higanyszennyezés határokon átnyúló jellege miatt az Unióban jelentkező összes higanylerakódás 40–80 %-a az Unión kívülről ered.
Ebből adódóan helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi szintű fellépésre van szükség.
A higanykibocsátások és a kapcsolódó expozíciós kockázatok többségét antropogén tevékenység – így például az elsődleges higanybányászat és a higany feldolgozása, a higany termékekben és ipari folyamatokban, valamint a kézműves és kisipari aranybányászatban és aranyfeldolgozásban való felhasználása, továbbá a szénégetés és a higanyhulladék kezelése – okozza.
Az 1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozattal [3] elfogadott hetedik környezetvédelmi cselekvési program hosszú távú célként tűzte ki a nem toxikus környezeti állapot elérését, és úgy rendelkezett, hogy ennek érdekében intézkedéseket kell foganatosítani, hogy 2020-ra minimálisra lehessen csökkenteni a vegyi anyagok által az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt jelentős mértékű kedvezőtlen hatásokat.
A Tanács és az Európai Parlament számára kiadott, „A higanyra vonatkozó közösségi stratégia” című, 2005. január 28-i bizottsági közlemény 2010. december 7-én felülvizsgált változata (a továbbiakban: a stratégia) célul tűzi ki a légkörbe, a vizekbe és a talajba jutó antropogén eredetű higanykibocsátások minimálisra korlátozását, illetve lehetőség szerinti kiküszöbölését.
A stratégia, valamint a higany kibocsátásaira, kínálatára, keresletére és felhasználásaira, valamint a higany felesleges mennyiségeinek és készleteinek kezelésére vonatkozó intézkedések elfogadása nyomán az elmúlt tíz évben az Unióban jelentős előrehaladást sikerült elérni a higany kezelése terén.
A stratégia azt ajánlja, hogy a higany vonatkozásában egy kötelező erejű nemzetközi jogi eszköz megtárgyalása és megkötése elsődleges fontosságú cél legyen, mivel az Unió egyedül nem képes biztosítani az Unió polgárainak megfelelő védelmét a higany kedvezőtlen egészségügyi hatásaival szemben.
Az Unió és 26 tagállam aláírta a higanyról szóló, 2013-as Minamata Egyezményt (a továbbiakban: az egyezmény).
Két tagállam – Észtország és Portugália – nem írta alá az egyezményt, de elkötelezettségét fejezte ki annak megerősítése iránt.
Így az Unió és annak valamennyi tagállama elkötelezett az egyezmény megkötése, átültetése és végrehajtása mellett.
Ha az Unió mihamarabb jóváhagyja és a tagállamok megerősítik az egyezményt, azzal ösztönzik az egyéb aláíró feleket, köztük a legnagyobb higanyfelhasználókat és -kibocsátókat az egyezmény megerősítésére és végrehajtására.
Ennek a rendeletnek az uniós vívmányokat kiegészítő előírásokat kell megállapítania, amelyek révén biztosítható, hogy az uniós vívmányok teljes mértékben igazodjanak az egyezményhez, hogy ily módon lehetővé váljon az egyezmény jóváhagyása, illetve megerősítése és végrehajtása az Unió és tagállamai számára.
Az egyezmény követelményein túlmutató további uniós fellépéssel az Unió élen járna a higanymentes termékek és eljárások terén, ahogyan az az 1102/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet [4] esetében is történt.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 193. cikkével összhangban e rendelet nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy szigorúbb védelmi intézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be, feltéve, hogy ezek az intézkedések összeegyeztethetők a Szerződésekkel és azokról a Bizottságot értesítették.
Az 1102/2008/EK rendeletben előírt higanykiviteli tilalmat ki kell egészíteni a higany behozatalára vonatkozó, a higany forrásától, tervezett felhasználásától és eredetétől függő korlátozásokkal.
Az 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet [5] rendelkezései továbbra is alkalmazandók kell, hogy legyenek a higanyhulladékok behozatala, különösen az említett rendelet értelmében illetékes hatóságok hatásköre tekintetében.
E rendeletnek a higany és a higanykeverékek behozatalára vonatkozó rendelkezései azt a célt szolgálják, hogy biztosítsák az egyezményben a higany kereskedelmére vonatkozóan foglalt kötelezettségek teljesítését az Unió és a tagállamok által.
Meg kell tiltani számos olyan, hozzáadott higanyt tartalmazó termék kivitelét, behozatalát és gyártását, amely az Unióban és világszerte a higany- és a higanyvegyületek felhasználásának jelentős részét képviseli.
E rendelet alkalmazása nem érinti az alkalmazandó uniós vívmányok azon rendelkezéseit, amelyek szigorúbb követelményeket állapítanak meg a hozzáadott higanyt tartalmazó termékekre vonatkozóan, többek között a maximális higanytartalom tekintetében.
A higany és a higanyvegyületek gyártási folyamatokban történő felhasználását fokozatosan meg kell szüntetni, és e célból ösztönözni kell a környezetre és az emberi egészségre nézve ártalmatlan vagy mindenesetre kevésbé veszélyes tulajdonságokkal rendelkező, a higany helyetti alternatívát jelentő anyagok kutatását.
Az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet [6] 2017. október 10-től tiltja annak az öt fenil-higany vegyületnek a gyártását, forgalomba hozatalát, és felhasználását, amelyekről közismert, hogy – főként katalizátorként – felhasználják a poliuretán előállítása során.
Szintén meg kell tiltani 2018. január 1-jétől a higanyt tartalmazó katalizátorok felhasználását a poliuretán előállítása során.
Az alkoholátok előállításának azon módját, amely során a higanyt elektródaként használják fel, fokozatosan meg kell szüntetni és a lehető leghamarabb megvalósítható higanymentes gyártási folyamatokkal kell őket felváltani.
Mindaddig, amíg nem áll rendelkezésre a vonatkozó higanymentes gyártási folyamat, meg kell határozni a higanyt felhasználó gyártási folyamatra vonatkozó működési feltételeket a nátrium- vagy kálium-metilát és -etilát előállításához.
Intézkedéseket kell tenni a higanyfelhasználás csökkentése és az ilyen gyártásban való felhasználásnak fokozatos – a lehető leghamarabbi, de legkésőbb 2028. január 1. előtti – megszüntetése érdekében.
A hozzáadott higanyt tartalmazó új termékek gyártása és forgalomba hozatala, valamint a higanyt vagy higanyvegyületeket felhasználó új gyártási folyamatok alkalmazása növelné a higany és a higanyvegyületek felhasználását és a higanykibocsátást az Unióban.
Ezért az ilyen új tevékenységeket meg kell tiltani, hacsak rendelkezésre nem áll olyan értékelés, amely bizonyítja, hogy jelentős környezetvédelmi vagy egészségügyi előnyök érhetők el a hozzáadott higanyt tartalmazó új termék vagy az új gyártási folyamat révén, és e termék vagy folyamat nem jelent jelentős kockázatokat sem a környezetre, sem pedig az emberi egészségre nézve, valamint nem állnak rendelkezésre ilyen előnyöket nyújtó, műszakilag kivitelezhető higanymentes alternatívák.
A kézműves és kisipari aranybányászat és aranyfeldolgozás során világszerte jelentős mennyiségű higany és higanyvegyület kerül felhasználásra és kibocsátásra is, ami a helyi közösségekre nézve és globálisan egyaránt negatív hatással jár.
A higany és higanyvegyületek ilyen felhasználását ezért e rendelet értelmében be kell tiltani, nemzetközi szinten pedig szabályozni kell.
Az ilyen felhasználás tilalmát nem érintve, valamint az e rendelet megsértése esetén a tagállamok által alkalmazandó hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók végrehajtásán felül – az arany ércből történő kinyerése során higanyos amalgámozást alkalmazó kézműves és kisipari aranybányászat és -feldolgozás problémájának kezelése érdekében, – indokolt nemzeti tervről rendelkezni arra az esetre, ha nem csupán elszigetelt esetekben nem tesznek eleget az említett tilalomnak.
A higany fogászati amalgámban való felhasználása jelenti az Unióban a legnagyobb mértékű higanyfelhasználást, és ez jelentős szennyező forrás is.
Ezért az egyezménnyel és különösen az egyezmény A. mellékletének II. részében felsorolt intézkedéseken alapuló nemzeti tervekkel összhangban a fogászati amalgám használatát fokozatosan csökkenteni kell.
A Bizottságnak értékelnie kell a fogászati amalgám használatának fokozatos, hosszú távon és lehetőleg 2030-ig való megszüntetésének kivitelezhetőségét, és be kell számolnia erről, figyelembe véve az e rendelet által előírt nemzeti terveket és teljes mértékben tiszteletben tartva a tagállamok hatáskörét az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezése és nyújtása terén.
Ezenkívül konkrét megelőző egészségvédelmi intézkedéseket kell tenni a népesség veszélyeztetett tagjait, például a gyermekeket és a várandós vagy szoptató nőket illetően.
Kizárólag az előre adagolt, kapszulázott fogászati amalgám használatát szabad megengedni és kötelezővé kell tenni az amalgám-szeparátorok használatát azon fogászati létesítményekben, amelyekben fogászati amalgámot használnak fel, vagy fogászati amalgámtömést vagy ilyet tartalmazó fogakat távolítanak el, mind a fogászati szakemberek, mind a betegek higanynak történő expozícióval szembeni védelme érdekében, és annak biztosítására, hogy a keletkező higanyhulladékot szelektív gyűjtés után megfelelő hulladékkezelésnek vessék alá és az semmilyen körülmények között ne kerülhessen a környezetbe.
E tekintetben meg kell tiltani, hogy a fogászati szakemberek a higanyt ömlesztett formában használják fel.
Az olyan amalgámkapszulák, mint például az EN ISO 13897:2004 és az EN ISO 24234:2015 európai szabványokban leírtak alkalmasnak minősülnek a fogászati szakemberek részéről történő felhasználásra.
Ezenkívül az amalgám-szeparátorokra vonatkozóan minimális visszatartási hatékonysági szintet kell megállapítani.
Az amalgám-szeparátorok megfelelőségének a vonatkozó szabványokon, például az EN ISO 11143:2008 európai szabványon kell alapulnia.
Figyelembe véve a fogászati ágazatban az említett követelmények bevezetése által érintett gazdasági szereplők méretét, indokolt kellő időt biztosítani az új követelményekhez való alkalmazkodásra.
A fogorvostan-hallgatók és a fogászati szakemberek higanymentes alternatívák használatával kapcsolatos képzése, különösen a népesség olyan veszélyeztetett tagjai esetében, mint a gyermekek és a várandós vagy szoptató nők, továbbá a meglévő anyagokkal és helyreállítási technikákkal kapcsolatos ismeretek javítása, valamint új anyagok kifejlesztése érdekében a szájüregi egészséggel kapcsolatban végzett kutatás és innováció elősegítheti a higany felhasználásának csökkentését.
A 91/477/EGK tanácsi irányelv [3] kísérő intézkedést hozott létre a belső piac számára.
Egyensúlyt teremtett egyrészről az egyes tűzfegyvereknek és azok alapvető alkotóelemeinek az Unión belüli bizonyos fokú szabad mozgását biztosító kötelezettségvállalás, másrészről e szabadságnak az említett termékek szempontjából megfelelő biztonsági garanciák alkalmazásával történő ellenőrzésének szükségessége között.
A 91/477/EGK irányelv egyes vonatkozásai arányos módon továbbfejlesztendők a bűnözést szolgáló tűzfegyverekkel való visszaélések problémájának kezelése céljából, valamint tekintettel a közelmúltbeli terrorcselekményekre.
Ezen összefüggésben a Bizottság „Európai biztonsági stratégia” című, 2015. április 28-i közleményében az említett irányelv felülvizsgálatára szólított fel, valamint közös megközelítésre a tűzfegyverek hatástalanítását illetően, reaktiválásuk és bűnözők általi használatuk megelőzése érdekében.
Amint a tűzfegyvereket a 91/477/EGK irányelvvel összhangban jogszerűen megszerzik és tartják, a fegyverviselésre, a vadászatra vagy a céllövészetre vonatkozó nemzeti rendelkezéseket kell alkalmazni.
A 91/477/EGK irányelv alkalmazásában a „közvetítő” meghatározásának ki kell terjednie minden természetes vagy jogi személyre, ideértve a partnerségeket is, és a „szolgáltatás” kifejezést úgy kell érteni, hogy az magában foglalja a kölcsönzést és a lízinget is.
Mivel a közvetítők a kereskedőkéhez hasonló szolgáltatásokat nyújtanak, rájuk is ki kell terjednie a 91/477/EGK irányelv hatályának a kereskedők azon kötelezettségei vonatkozásában, amelyek relevánsak a közvetítők tevékenysége szempontjából, amennyiben abban a helyzetben vannak, hogy teljesíthetik a szóban forgó kötelezettségeket és azokat ugyanazon ügylet tekintetében egy kereskedő nem teljesíti.
A kereskedők tevékenysége nem csak a tűzfegyverek, alapvető alkotóelemek és a lőszerek gyártására, hanem azok módosítására vagy átalakítására is kiterjed – például egy teljes tűzfegyver csövének megrövidítésére –, amely a fegyver kategóriájának vagy alkategóriájának megváltozását eredményezi.
A tisztán magánjellegű, nem kereskedelmi célú tevékenységek, így a lőszer saját használatra lőszerek alkotóelemeiből kézzel való megtöltése és újratöltése vagy az érintett személy tulajdonában lévő tűzfegyverek vagy alapvető alkotóelemek módosítása, például az agyazás vagy az irányzék módosítása, vagy az alapvető alkotóelemek kopás elleni karbantartása nem tekintendő csak a kereskedő számára engedélyezett tevékenységnek.
Valamennyi tűzfegyver és alapvető alkotóelemeik nyomonkövethetőségének javítása és szabad mozgásuk elősegítése érdekében a tűzfegyvereket és azok minden alapvető alkotóelemét egyértelmű, tartós és egyedi jelöléssel kell ellátni és regisztrálni kell a tagállamok nyilvántartási rendszereiben.
A nyilvántartási rendszerekben tárolt feljegyzéseknek minden olyan információt tartalmazniuk kell, amelynek alapján egy adott tűzfegyver a tulajdonosához kapcsolható, valamint tartalmazniuk kell a tűzfegyver gyártójának nevét vagy a tűzfegyver márkáját, a gyártási országát vagy helyét, a típusát, gyártmányát, modelljét, kaliberét és a gyártási számát vagy bármely, a tűzfegyver tokján vagy tokszerkezetén elhelyezett egyedi megjelölést.
A tokon és a tokszerkezeten kívül minden alapvető alkotóelemet a nyilvántartási rendszer azon tűzfegyverre vonatkozó bejegyzésében kell feltüntetni, amelyre a szóban forgó alkotóelemeket felszerelik.
A megjelölések könnyű eltávolításának megakadályozása és annak pontosítása érdekében, hogy a megjelölést mely alapvető alkotóelemeken kell elhelyezni, közös uniós szabályokat kell bevezetni a megjelölésre vonatkozóan.
Ezeket a szabályokat kizárólag azokra a tűzfegyverekre és alapvető alkotóelemekre kell alkalmazni, amelyeket 2018. szeptember 14-én vagy azután gyártottak vagy hoztak be az Unióba, ugyanakkor a szóban forgó időpontot megelőzően gyártott vagy az Unióba behozott tűzfegyverek és részeik esetében továbbra is az említett időpontig alkalmazandó 91/477/EGK irányelv szerinti megjelölési és bejegyzési követelményeket kell alkalmazni.
Tekintettel a tűzfegyverek és az alapvető alkotóelemek veszélyes természetére és tartósságára, annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok képesek legyenek a tűzfegyvereket és az alapvető alkotóelemeket nyomon követni az adminisztratív és a büntetőeljárások céljából, valamint a nemzeti eljárásjogot figyelembe véve a nyilvántartási rendszerekben található bejegyzéseket az érintett tűzfegyverek és alapvető alkotóelemek megsemmisítésétől számított 30 éven át meg kell őrizni.
Az ezekhez a bejegyzésekhez és minden kapcsolódó személyes adathoz való hozzáférést az illetékes hatóságokra kell korlátozni, és legfeljebb az érintett tűzfegyver vagy alapvető alkotóelemek megsemmisítését követő 10 éven át lehet engedélyezni engedélyek megadása vagy visszavonása vagy vámügyi eljárás céljából, közigazgatási szankciók esetleges kiszabását is beleértve, illetve a tűzfegyver vagy alapvető alkotóelemek megsemmisítését követően legfeljebb 30 éven át abban az esetben, ha a hozzáférés a büntetőjog érvényesítése céljából szükséges.
A nyilvántartási rendszerek hatékony működéséhez fontos az egyrészt a kereskedők, közvetítők, másrészt a nemzeti illetékes hatóságok közötti hatékony információmegosztás.
A kereskedőknek és közvetítőknek ezért indokolatlan késedelem nélkül információt kell szolgáltatniuk a nemzeti illetékes hatóságok számára.
Ennek megkönnyítése érdekében a nemzeti illetékes hatóságoknak a kereskedők és közvetítők számára hozzáférhető elektronikus kapcsolódási eszközöket kell létrehozniuk, amelyek magukban foglalhatják az e-mail útján vagy közvetlenül az adatbázison vagy egyéb nyilvántartáson át történő információszolgáltatást.
A tagállamok azon kötelezettsége tekintetében, hogy nyomonkövetési rendszerrel rendelkezzenek annak biztosítása céljából, hogy a tűzfegyver engedélyezésére vonatkozó feltételek ez engedély teljes időtartama alatt teljesüljenek, a tagállamoknak dönteniük kell arról, hogy az értékelés részét képezi-e az előzetes orvosi vagy pszichológiai vizsgálat.
A szakmai felelősségre vonatkozó nemzeti jogszabályok sérelme nélkül, nem tekinthető úgy, hogy a releváns orvosi vagy pszichológiai információk értékelése bármilyen felelősséget ruházna az ilyen információkat nyújtó egészségügyi szakemberre vagy egyéb személyekre a 91/477/EGK irányelvvel összhangban birtokolt tűzfegyverekkel való visszaélések esetén.
A tűzfegyvereket és a lőszereket biztonságos módon kell tárolni, amikor azok nem állnak közvetlen felügyelet alatt.
Ha a tárolás nem széfben történik, a tűzfegyvereket és a lőszereket egymástól elkülönítve kell tárolni.
Amikor a tűzfegyvert és a lőszereket szállítás céljából át kell adni egy fuvarozónak, a megfelelő felügyeletért és a tárolásért a szóban forgó fuvarozó felelős.
A megfelelő tárolásra és a biztonságos szállításra vonatkozó feltételeket a nemzeti jognak kell meghatároznia, figyelembe véve az érintett tűzfegyverek és lőszer számát és kategóriáját.
A 91/477/EGK irányelv nem érintheti azokat a tagállami szabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy csomagküldő kereskedelem, az internet vagy a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv [4] értelmében vett távollevők között kötött szerződések révén a tűzfegyverekkel, azok alapvető alkotóelemeivel és lőszerekkel kapcsolatos jogszerű ügyleteket hajtsanak végre, például online árverési katalógusok vagy apróhirdetések, telefon vagy e-mail útján.
Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy az ilyen ügyleteket kötő felek személyazonossága és az ilyen ügyletek jogszerű megkötésére való képességük ellenőrizhető és ténylegesen ellenőrzött legyen.
Ami a vevőket illeti, helyénvaló annak biztosítása, hogy engedéllyel rendelkező kereskedő vagy közvetítő, vagy hatóság vagy az említett hatóság képviselője a rendelkezésre bocsátás előtt, vagy legkésőbb a rendelkezésre bocsátás időpontjában ellenőrizze személyazonosságukat és adott esetben a tűzfegyver, alapvető alkotóelemek vagy lőszer megszerzésére vonatkozó engedélyüket.
A legveszélyesebb tűzfegyverekre vonatkozóan a 91/77/EGK irányelvben szigorúbb szabályokat kell bevezetni annak biztosítása érdekében, hogy azok megszerzése, tartása vagy kereskedelme – kisszámú és kellően megindokolt kivételtől eltekintve – ne legyen megengedett.
E szabályok be nem tartása esetén a tagállamoknak minden megfelelő intézkedést meg kell tenniük, amely intézkedések körébe tartozhat az adott tűzfegyverek lefoglalása is.
A tagállamok számára biztosítani kell azonban a lehetőséget arra, hogy engedélyezzék az A kategóriába sorolt tűzfegyverek, alapvető alkotóelemek és lőszer megszerzését és tartását abban az esetben, ha az oktatási, kulturális – többek között film- vagy színházművészeti –, kutatási vagy történelmi célokból szükséges.
Az engedéllyel rendelkező személyek körébe tartozhatnak többek között a fegyverjavítók, fegyverek és lőszerek vizsgálatára kijelölt szervezetek, gyártók, felhatalmazással rendelkező szakértők, igazságügyi szakértők és bizonyos esetekben film- vagy televíziós tartalom gyártással foglalkozó személyek.
A tagállamok számára lehetővé kell tenni azt is, hogy egyének számára engedélyezzék az A kategóriába sorolt tűzfegyverek, alapvető alkotóelemek és lőszer megszerzését nemzeti védelmi célokra, például a nemzeti jog alapján tartott önkéntes katonai kiképzések összefüggésében.
A tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani, hogy eldönthessék, hogy engedélyt adnak elismert múzeumok és gyűjtők számára az A kategóriába sorolt tűzfegyverek, alapvető alkotóelemek és lőszerek történelmi, kulturális, tudományos, műszaki, oktatási vagy örökségvédelmi céllal történő megszerzéséhez és tartásához, feltéve, hogy e múzeumok és gyűjtők az engedély megadása előtt bizonyítják, hogy megtették a szükséges intézkedéseket a közbiztonságot vagy a közrendet fenyegető veszélyek kezelésére, beleértve a megfelelő tárolást is.
Az ilyen engedélyezésnek figyelembe kell vennie és tükröznie kell a konkrét helyzetet, beleértve a gyűjtemény és céljai jellegét, és a tagállamoknak rendelkezniük kell egy a gyűjtők és gyűjtemények nyomon követésére szolgáló rendszerrel.
A kereskedők és közvetítők nem akadályozhatók meg abban, hogy az A kategóriába sorolt tűzfegyvereket, alapvető alkotóelemeket és lőszert kezeljenek olyan esetekben, amikor e tűzfegyverek, alapvető alkotóelemek és lőszer megszerzését és tartását kivételesen engedélyezték, ha az ilyen tűzfegyverek kezelése hatástalanítás vagy átalakítás céljából szükséges, illetve ha a megszerzést és tartást egyébként az ezen irányelvvel módosított 91/477/EGK irányelv engedélyezi.
A kereskedők és közvetítők továbbá nem akadályozhatók meg abban, hogy az ezen irányelvvel módosított 91/477/EGK irányelv hatálya alá nem tartozó esetekben ilyen tűzfegyvereket, alapvető alkotóelemeket és lőszert kezeljenek, például az Unión kívülre exportálandó tűzfegyverek, alapvető alkotóelemek és lőszer esetében, illetve a fegyveres erők, a rendőrség vagy a hatóságok általi megszerzendő fegyverek esetében.
A kereskedők és közvetítők számára biztosítani kell annak a lehetőségét, hogy visszautasíthassák a lőszerek teljes tárainak vagy lőszerek gyújtótölteteinek megszerzésével kapcsolatos gyanús ügyletek teljesítését.
Egy ügylet akkor tekinthető gyanúsnak, ha például a tervezett magánjellegű felhasználáshoz képest szokatlan mennyiségről van szó, ha a vevő nem tűnik járatosnak a lőszerek használatában vagy ha ragaszkodik ahhoz, hogy készpénzben fizessen, ugyanakkor nem kívánja személyazonosságát igazolni.
A kereskedők és közvetítők számára lehetővé kell tenni, hogy az ilyen gyanús ügyleteket jelentsék az illetékes hatóságoknak.
Magas a kockázata annak, hogy az akusztikus fegyverek és más típusú vaktöltényes fegyverek valódi tűzfegyverekké alakíthatók.
Ezért lényeges kezelni az ilyen, átalakított, bűncselekmények elkövetésére használt tűzfegyverek problémáját, mégpedig elsősorban úgy, hogy ezeket a fegyvereket is a 91/477/EGK irányelv hatálya alá vonjuk.
Továbbá azon kockázat elkerülése érdekében, hogy a riasztó- és jelzőfegyverek gyártása olyan módon történjen, hogy azok átalakíthatók legyenek töltény, golyó vagy lövedék gyúlékony hajtóanyag segítségével történő kilövésére, a Bizottságnak műszaki előírásokat kell elfogadnia annak biztosítása érdekében, hogy ezeket a fegyvereket ne lehessen ilyen módon átalakítani.
Tekintettel a nem megfelelően hatástalanított tűzfegyverek reaktiválásának jelentős kockázatára, valamint az Unióban a biztonság növelése érdekében, a 91/477/EGK irányelv hatályának az ilyen tűzfegyverekre is ki kell terjednie.
Be kell vezetni a hatástalanított tűzfegyverek olyan fogalommeghatározását, amely tükrözi a jegyzőkönyvet az uniós jogi keretbe átültető 2014/164/EU tanácsi határozathoz [5] csatolt, a tűzfegyverek, részeik, alkotóelemeik és a lőszerek tiltott gyártásáról és kereskedelméről szóló jegyzőkönyv által megállapított, a tűzfegyverek hatástalanítására vonatkozó általános elveket.
Az uniós polgárok és a tagállamok közötti szolidaritás azon egyetemes értékek egyike, amelyekre az Unió épül.
Ez a közös érték vezérli az Unió fellépéseit és biztosítja az Unió számára azon jelenlegi és jövőbeli társadalmi kihívások leküzdéséhez szükséges egységet, amelyek megoldását a fiatalok a gyakorlatban megnyilvánuló szolidaritásukkal szeretnék elősegíteni.
A szolidaritás továbbá felkelti a fiatalok érdeklődését a közös európai projekt iránt.
A szolidaritás elvét az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának preambuluma rögzíti.
Az Unió helyzetéről szóló, 2016. szeptember 14-i beszéd során kiemelték a fiatalokba való befektetés szükségességét, valamint bejelentették, hogy létrehozzák az Európai Szolidaritási Testületet, amelynek célja, hogy Unió-szerte lehetőségeket teremtsen a fiatalok számára a társadalom számára hasznos szerepvállaláshoz, a szolidaritás megnyilvánulásához és képességeik, kompetenciáik és ismereteik fejlesztéséhez, akik így felbecsülhetetlen emberi tapasztalatokhoz jutnak, ami az aktív és elkötelezett uniós polgárság kialakulásához is kulcsfontosságú.
„Az Európai Szolidaritási Testület” című, 2016. december 7-i közleményében a Bizottság hangsúlyozta annak szükségességét, hogy Európa-szerte meg kell erősíteni a szolidaritási munka alapjait, a fiatalok számára több és jobb lehetőséget kell biztosítani a területek széles skáláját lefedő kiváló minőségű szolidaritási tevékenységek végzéséhez, valamint támogatni kell a nemzeti, regionális és helyi szereplőket a különböző kihívások és válsághelyzetek megoldásában.
Ez a közlemény elindította az Európai Szolidaritási Testület első fázisát, amelyben Unió-szerte különböző önkéntességet, szakmai gyakorlatot vagy álláslehetőségeket kínáló uniós programokat mozgósítottak a fiatalok számára.
Függetlenül attól, hogy e rendelet hatálybalépése előtt vagy után valósulnak meg, ezeknek a tevékenységeknek továbbra is az Európai Szolidaritási Testület első fázisában ezeket finanszírozó megfelelő uniós programokban meghatározott szabályoknak és feltételeknek kell megfelelniük.
E rendelet összefüggésében a szolidaritás felelősségérzetként értelmezhető mindenki részéről mindenki irányába, a közjó iránti elkötelezettség érdekében, ami ellenszolgáltatás nélküli konkrét fellépésekben nyilvánul meg.
A fiatalok számára a kiváló minőségű, erős európai dimenzióval rendelkező szolidaritási tevékenységekbe történő bekapcsolódáshoz könnyen elérhető lehetőségeket kell biztosítani, amelyek a kohézió, a szolidaritás, a társadalmi befogadás és a demokrácia részt vevő országokban való megerősítésének eszközeként a helyi közösségek javát szolgálják, ugyanakkor javítják a fiatalok személyes fejlődését szolgáló kompetenciáikat, ezáltal erősítve önbecsülésüket, autonómiájukat, és tanulásra irányuló motiváltságukat, ösztönözve tanulmányi, szociális, művészi, nyelvi, kulturális, állampolgári és szakmai fejlődésüket, továbbá elősegítve aktív polgári szerepvállalásukat, foglalkoztathatóságukat és a munkaerőpiacra való belépésüket.
Ezek a szolidaritási tevékenységek a résztvevők mobilitását is támogatnák.
Ez a rendelet létrehoz egy Európai Szolidaritási Testület elnevezésű uniós cselekvési programot, amely a pozitív társadalmi változások megvalósításának alapjául szolgál olyan magánszemélyek közösségeinek és szervezeteknek a támogatása révén, akik és amelyek elköteleződtek a szolidaritás Európa-szerte történő fokozása iránt.
Ezért egy olyan uniós fellépésre irányuló finanszírozási eszközről rendelkezik, amely e rendelet hatálybalépésének időpontjától folyamatosan alkalmazandó, és amely továbbá lefekteti annak alapjait, hogy az Európai Szolidaritási Testület egy közösséggé váljon, és a keretében kifejtett tevékenységek szélesebb körű hatása révén inspirációul szolgáljon az európai szolidaritás szellemiségének erősítéséhez.
A fiatalok számára kínált szolidaritási tevékenységeknek kiváló minőségűeknek kell lenniük abban az értelemben, hogy hozzá kell járulniuk az Európai Szolidaritási Testület célkitűzéseinek megvalósításához, valamint segíteniük kell leküzdeni a társadalmi kihívásokat, miközben kezelniük kell a helyi közösségek igényeit.
A fiatalok számára kínált szolidaritási tevékenységeknek lehetővé kell tenniük értékes kompetenciák megszerzését a személyes, a társadalmi, az állampolgári és a szakmai fejlődéshez, magukban kell foglalniuk egy megalapozott tanulási és képzési dimenziót, minden fiatal számára hozzáférhetőknek kell lenniük, azokat biztonságos és egészséges körülmények között kell végrehajtani és megfelelően kell érvényesíteni.
A szolidaritási tevékenységek nem gyakorolhatnak negatív hatást a meglévő munkahelyekre és szakmai gyakorlatokra, és úgy kell hozzájárulniuk a vállalkozások vállalati társadalmi felelősségvállalás keretében tett kötelezettségvállalásainak erősítéséhez, hogy azokat nem váltják fel.
Ha a konkrét követelményeket teljesítik, minőségi védjegyet kell kiállítani bármely olyan szervezetnek, amely az Európai Szolidaritási Testületben részt kíván venni függetlenül attól, hogy a finanszírozása az Európai Szolidaritási Testület költségvetéséből, más uniós programból vagy más finanszírozási forrásból történik.
A minőségi védjegy kiállítására vonatkozó követelmény nem alkalmazandó azokra a természetes személyekre, akik a résztvevők egy nem hivatalos csoportját képviselve saját szolidaritási projektjeikhez kérnek pénzügyi támogatást.
A részt vevő szervezeteknek kiállított minőségi védjegy igazolja e szervezetek azon képességét, hogy az általuk kínált szolidaritási tevékenységek minőségét biztosítsák.
A minőségi védjegy kiállítására vonatkozó eljárást az Európai Szolidaritási Testület végrehajtó szerveinek hozzáférhető és átlátható módon kell végrehajtaniuk.
A kiállított minőségi védjegyet rendszeresen újra kell értékelni, és lehetőséget kell biztosítani annak megszüntetésére, ha az újraértékelés során megállapítják, hogy a kiállításhoz vezető feltételek már nem teljesülnek.
Az Európai Szolidaritási Testület az egész Unióban biztosítja a szolidaritási tevékenységek egyablakos ügyintézését.
Biztosítani kell az Európai Szolidaritási Testület összhangját és kiegészítő jellegét más vonatkozó uniós szakpolitikákkal, programokkal és eszközökkel.
Az Európai Szolidaritási Testületnek figyelembe kell vennie a már működő és a korábbi programok, különösen az Erasmus+ és a Fiatalok lendületben program erősségeit és szinergiáit.
Ki kell továbbá egészítenie a tagállamok erőfeszítéseit, hogy olyan rendszerek keretében támogassa a fiatalokat és könnyítse meg az iskolából a munkaerőpiacra való belépésüket, mint az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló, 2013. április 22-i tanácsi ajánlással összhangban létrehozott ifjúsági garancia azáltal, hogy az adott tagállamban vagy a határokon átnyúlóan további lehetőségeket biztosít számukra a szolidaritási tevékenységekben való részvételre szakmai gyakorlatok vagy állások formájában.
Ezen túlmenően biztosítani kell az Európai Szolidaritási Testület keretében folyó tevékenységekhez kapcsolódó, már létező uniós szintű hálózatok, például az állami foglalkoztatási szolgálatok európai hálózata, az EURES és az Eurodesk hálózat egymást kiegészítő jellegét.
Ezenkívül, különösen a nemzeti, regionális és helyi szinten működő, fiataloknak szóló szolidaritási, önkéntességi, állampolgári szolgáltatási és mobilitási rendszerek, és adott esetben a szolidaritáshoz és a részt vevő országok fiataljaihoz kapcsolódó prioritások segítségével meg kell erősíteni a kapcsolódó, már létező rendszerek és az Európai Szolidaritási Testület egymást kiegészítő jellegét és a közöttük megvalósuló lojális együttműködést annak érdekében, hogy kölcsönösen növeljék és fokozzák az ilyen rendszerek hatását és minőségét, és figyelembe vegyék a bevált gyakorlatokat.
Az Európai Szolidaritási Testület nem helyettesítheti a hasonló nemzeti szolidaritási, önkéntességi, állampolgári szolgáltatási és mobilitási rendszereket.
Biztosítani kell, hogy minden fiatal egyenlő feltételekkel vehessen részt a nemzeti szolidaritási tevékenységekben.
Ösztönözni kell a partnerségek kialakítását az egyes sürgős szociális problémákra szakosodott európai hálózatokkal.
Az Európai Szolidaritási Testület hatásának maximalizálása érdekében lehetővé kell tenni más uniós programok számára is, hogy az Európai Szolidaritási Testület hatáskörébe tartozó tevékenységek támogatásával hozzájáruljanak a testület célkitűzéseihez is.
Ezt a hozzájárulást az érintett programokra vonatkozó megfelelő jogi aktusokkal összhangban kell finanszírozni a fiatalok, a civil társadalom és a tagállamokban már meglévő önkéntes rendszerek fokozottabb bevonásának biztosítása céljából.
Ha megkapták az érvényes minőségi védjegyet, a részt vevő szervezetek számára hozzáférést kell biztosítani az Európai Szolidaritási Testület portáljához, és a kínált szolidaritási tevékenységi típusnak megfelelően biztosítani kell számukra a minőségbiztosítási és támogatási intézkedéseket.
Az Európai Szolidaritási Testületnek új lehetőségeket kell megnyitnia a fiatalok előtt, hogy önkéntes tevékenységet vagy szakmai gyakorlatot végezzenek, illetve munkahelyen helyezkedjenek el, valamint a saját kezdeményezésük alapján egyértelmű európai értékkel rendelkező szolidaritási projekteket tervezzenek és dolgozzanak ki.
Ezeknek a lehetőségeknek segíteniük kell a kielégítetlen társadalmi igények teljesítését, és hozzá kell járulniuk a közösségek erősítéséhez, valamint a fiatalok személyes, tanulmányi, szociális, állampolgári és szakmai fejlődésének javításához.
Az Európai Szolidaritási Testületnek támogatnia kell továbbá a résztvevők és a részt vevő szervezetek között a hálózatépítési tevékenységeket, valamint a támogatott tevékenységek minőségét biztosító és a megszerzett ismeretek érvényesítését javító intézkedéseket.
Hozzá kell járulnia továbbá a szolidaritási fellépéseket végrehajtó, már meglévő szervezetek támogatásához és erősítéséhez is.
Az önkéntesség bőséges tapasztalatszerzést jelent a formális és nem formális oktatási környezetben, ami javítja a fiatalok személyes, szociálpedagógiai és szakmai fejlődését, foglalkoztathatóságát és aktív polgári szerepvállalását.
Az önkéntesség nem válthatja ki a szakmai gyakorlatokat vagy az állásokat, és annak önkéntességre vonatkozó írásbeli megállapodáson kell alapulnia.
A Bizottság és a tagállamok nyitott koordinációs módszer révén együttműködnek az önkéntességi szakpolitikákra vonatkozóan az ifjúságpolitika területén.
A szakmai gyakorlatokat és az állásokat mind pénzügyi, mind szervezeti szempontból világosan el kell különíteni az önkéntességtől.
A szakmai gyakorlatok soha nem vezethetnek az állások kiváltásához.
A fizetett szakmai gyakorlatok és állások ugyanakkor ösztönző hatással lehetnek a hátrányos helyzetű és a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok számára azon szolidaritással összefüggő tevékenységekben való részvétel tekintetében, amelyekhez máskülönben nem lenne hozzáférésük.
A szakmai gyakorlatok megkönnyíthetik a fiatalok számára az oktatásból a foglalkoztatásba való belépést, és elősegíthetik a fiatalok foglalkoztathatóságát, ami kulcsfontosságú a fiatalok fenntartható munkaerőpiaci integrációja szempontjából.
Az Európai Szolidaritási Testület keretében kínált szakmai gyakorlatokat és állásokat minden esetben a résztvevőt fogadó vagy foglalkoztató részt vevő szervezetnek kell fizetnie.
A szakmai gyakorlatoknak írásbeli gyakornoki megállapodáson kell alapulniuk, adott esetben a szakmai gyakorlat végzésének helye szerinti ország alkalmazandó szabályozási keretének megfelelően, és azoknak a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréről szóló, 2014. március 10-i tanácsi ajánlásban meghatározott elveket kell követniük.
Az 1365/75/EGK tanácsi rendelettel létrehozott Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (a továbbiakban: az Eurofound) azzal a céllal jött létre, hogy az ismeretek gazdagítását és terjesztését célzó tevékenységekkel hozzájáruljon a jobb élet- és munkakörülmények tervezéséhez és megvalósításához.
Ezzel összefüggésben az Eurofoundnak figyelembe kell vennie a közép- és hosszú távú kilátásokat.
Az Eurofound 1975-ös alapítása óta Unió-szerte fontos szerepet tölt be az élet-és munkakörülmények javításában.
Ugyanakkor az élet- és munkakörülmények fogalma és jelentősége a társadalomban és a munkaerőpiacokon bekövetkezett alapvető változások nyomán átalakuláson ment át.
Az Eurofound saját szakterületén szakmai és hozzáadott értékkel rendelkező információval látja el az uniós intézményeket és szerveket, a tagállamokat és a szociális partnereket.
Az Eurofoundnak folytatnia kell a felmérések készítését, hogy biztosított legyen az uniós élet- és munkakörülményekkel és munkaerő-piaci fejleményekkel kapcsolatos tendenciák összehasonlító elemzésének folytonossága.
Fontos továbbá, hogy az Eurofound szorosan együttműködjön a kapcsolódó nemzetközi, uniós és nemzeti szintű intézményekkel.
Az Eurofound összekötő irodát működtet Brüsszelben.
Az Eurofoundra vonatkozó pénzügyi rendelkezéseket, valamint programozási és jelentéstételi rendelkezéseket aktualizálni kell.
Az 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet előírja, hogy az Eurofoundnak a jelentős kiadásokkal járó programok és tevékenységek esetében előzetes és utólagos értékeléseket kell végeznie.
Az Eurofoundnak többéves és éves programozásában figyelembe kell vennie ezeket az értékeléseket.
Az Eurofound teljes autonómiájának és függetlenségének biztosítása, valamint annak érdekében, hogy e rendelettel összhangban megfelelően teljesíteni tudja célkitűzéseit és feladatait, megfelelő és önálló költségvetést kell biztosítani az Eurofound számára, amelynek bevételei elsősorban az Unió általános költségvetéséből nyújtott hozzájárulásból származnak.
Az uniós hozzájárulás és az Unió általános költségvetésének terhére nyújtott minden más támogatás tekintetében Eurofoundra az uniós költségvetési eljárást kell alkalmazni.
Az Eurofound elszámolásait a Számvevőszéknek kell ellenőriznie.
Az Eurofound működéséhez szükséges fordítási szolgáltatásokat az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja (a továbbiakban: a Fordítóközpont) biztosítja.
Az Eurofoundnak együtt kell működnie a Fordítóközponttal a minőségre, a határidőkre és a titoktartásra vonatkozó mutatók meghatározása, az Eurofound szükségleteinek és prioritásainak egyértelmű azonosítása, valamint a fordítási folyamat tekintetében átlátható és objektív eljárások létrehozása érdekében.
Az Eurofound személyzetére vonatkozó rendelkezéseknek összhangban kell állniuk a 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelettel megállapított személyzeti szabályzattal és az Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételekkel (a továbbiakban: az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek).
Az Eurofoundnak meg kell hoznia a bizalmas információk biztonságos kezelésének és feldolgozásának biztosításához szükséges intézkedéseket.
Az Eurofoundnak szükség szerint az (EU, Euratom) 2015/443 bizottsági határozatban és az (EU, Euratom) 2015/444 bizottsági határozatban előírtakkal egyenértékű biztonsági szabályokat kell elfogadnia.
Az Eurofound tevékenységeinek az e rendelet végrehajtásáig történő folytatásának biztosítása érdekében átmeneti költségvetési rendelkezéseket, valamint az igazgatótanácsra, az ügyvezető igazgatóra és a személyzetre vonatkozó átmeneti rendelkezéseket kell megállapítani,
A hozzáférhető formátumok közé tartozik például a Braille-írás, a nagyított betűs nyomtatás, az adaptált elektronikus könyvek, a hangoskönyvek és a rádiós műsorszolgáltatás. (8) Az ezen irányelvben foglalt kötelező kivételnek emellett korlátoznia is kell a többszörözési jogot annak érdekében, hogy lehetővé tegye a műnek vagy más teljesítménynek a kedvezményezett személyek számára hozzáférhető formátumú példánya előállításához szükséges módosítását, konvertálását, illetve adaptálását.
Ez kiterjed az információnavigációs funkció biztosítására is a hozzáférhető formátumú példányokban.
Továbbá azokra a változtatásokra is kiterjed, amelyekre olyan esetekben lehet szükség, amikor egy mű vagy más teljesítmény formátuma már elérhető bizonyos kedvezményezett személyek számára, más kedvezményezett személyek számára azonban nem, eltérő, vagy eltérő fokú károsodás, nehézség vagy fogyatékosság miatt.
Az ezen irányelvben megállapított, megengedett felhasználási módok közé kell, hogy tartozzon a hozzáférhető formátumú példányok előállítása a kedvezményezett személyek vagy az ő érdekeiket szolgáló olyan jogosított szervezetek – akár közjogi, akár magánjogi szervezetek, különösen könyvtárak, oktatási intézmények vagy más nonprofit szervezetek – által, amelyek egyik fő tevékenysége, intézményi kötelezettsége vagy közérdekű feladatának része a nyomtatott szöveget fogyatékosságuk miatt használni képtelen személyek szolgálata.
Az ezen irányelvben meghatározott felhasználási módoknak magukban kell foglalniuk a hozzáférhető formátumú példányoknak a kedvezményezett személyek kizárólagos használatára olyan természetes személy által történő előállítását is, aki ezt egy kedvezményezett személy megbízásából teszi, illetve aki segítséget nyújt az ilyen példányok előállításában egy kedvezményezett személynek.
Hozzáférhető formátumú példányok csak olyan művekből vagy más teljesítményekből készülhetnek, amelyekhez a kedvezményezett személyek vagy jogosított szervezetek jogszerűen hozzáférnek.
A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a kivétel alkalmazását bármilyen módon akadályozó vagy korlátozó szerződéses rendelkezések ne rendelkezzenek joghatással.
Az ezen irányelvben meghatározott kivételnek lehetővé kell tennie a jogosított szervezetek számára, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó művek és más teljesítmények hozzáférhető formátumú példányait előállítsák és online vagy offline terjesszék az Unión belül.
Ezen irányelv nem írhatja elő a jogosított szervezetek számára ilyen példányok kötelező előállítását és terjesztését.
Annak biztosítása érdekében, hogy szerte a belső piacon elérhetőbbé váljanak a hozzáférhető formátumú példányok, lehetővé kell tenni, hogy a valamely tagállamban készült hozzáférhető formátumú példányok valamennyi tagállamban elérhetőek legyenek.
Ez csökkentené az ugyanazon művek vagy más teljesítmények hozzáférhető formátumú példányainak előállításához szükséges megkettőzött munka iránti keresletet az Unióban, és ezáltal megtakarításokhoz és hatékonyságnöveléshez vezetne.
Ennek az irányelvnek ezért biztosítania kell a jogosított szervezetek által bármely tagállamban előállított hozzáférhető formátumú példányok forgalmának és hozzáférhetőségének lehetőségét a kedvezményezett személyek és a jogosított szervezetek számára az egész Unióban.
E határokon átnyúló csere előmozdítása és a jogosított szervezetek kölcsönös azonosításának és együttműködésének elősegítése érdekében ösztönözni kell az Unióban letelepedett jogosított szervezetek nevére és elérhetőségeire vonatkozó információk – ideértve a weboldalakat is, amennyiben rendelkezésre állnak – önkéntes megosztását.
A tagállamoknak ezért a jogosított szervezetektől kapott információkat át kell adniuk a Bizottságnak.
Mindez nem keletkeztet kötelezettséget a tagállamok számára a tekintetben, hogy ellenőrizzék ezen információk teljességét és helyességét, vagy azt, hogy az információk megfelelnek-e az ezen irányelvet átültető nemzeti jognak.
A szóban forgó információkat a Bizottságnak egy uniós szintű központi információs hozzáférési ponton online elérhetővé kell tennie.
Ez segítheti a jogosított szervezeteket, valamint a kedvezményezett személyeket és jogosultakat abban is, hogy további információért kapcsolatba lépjenek a jogosított szervezetekkel az ezen irányelvben és az (EU) 2017/1563 európai parlamenti és tanácsi rendeletben [10] foglalt rendelkezésekkel összhangban.
A fent említett központi információs hozzáférési pont kiegészíti a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) Nemzetközi Irodája által a marrákesi szerződés értelmében létrehozandó információs hozzáférési pontot, azzal a céllal, hogy nemzetközi szinten segítse a jogosított szervezetek azonosítását és együttműködését.
A tagállamok által a jogosított szervezetekkel szemben támasztott engedélyezési vagy elismerési követelmények – például a kedvezményezett személyeknek való általános jellegű szolgáltatásnyújtással kapcsolatos követelmények – nem járhatnak olyan hatással, amely akadályozza az ezen irányelv fogalommeghatározása szerint jogosított szervezetnek minősülő szervezeteket abban, hogy az ezen irányelvben engedélyezett felhasználási módokat alkalmazzák.
Tekintettel az ezen irányelvben foglalt kivétel sajátos jellegére, annak különös hatókörére, valamint a kedvezményezettek jogbiztonsága érdekében a tagállamok számára nem szabad lehetővé tenni, hogy a kivétel alkalmazására vonatkozóan az ebben az irányelvben meghatározottaktól eltérő további követelményeket írjanak elő, mint például a hozzáférhető formátumú művek kereskedelmi forgalomban való rendelkezésre állásának előzetes vizsgálatát.
A tagállamok számára csak azt szabad lehetővé tenni, hogy ellentételezési rendszereket hozzanak létre a művek vagy más teljesítmények jogosított szervezetek általi megengedett felhasználásaira vonatkozóan.
A kedvezményezett személyekre háruló terhek, a hozzáférhető formátumú példányok határokon átnyúló terjesztése előtti akadályok és a jogosított szervezetekre háruló túlzott követelmények elkerülése érdekében korlátozni kell a tagállamok ilyen ellentételezési rendszerek létrehozására vonatkozó lehetőségét.
Ebből adódóan az ellentételezési rendszerek nem írhatnak elő fizetési kötelezettséget a kedvezményezett személyek számára.
E rendszerek kizárólag az ilyen ellentételezési rendszert előíró tagállam területén letelepedett jogosított szervezetekre vonatkozhatnak, és nem írhatnak elő fizetési kötelezettséget más tagállam vagy a marrákesi szerződésben részes harmadik országok területén letelepedett jogosított szervezetek részére.
A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezen ellentételezési rendszerekből adódóan a hozzáférhető formátumú példányok határokon átnyúló cseréje – többek között az ellentételezés formája és lehetséges mértéke tekintetében – ne legyen terhesebb, mint nem határokon átnyúló helyzetekben.
Az ellentételezés mértékének meghatározásakor kellően figyelembe kell venni a jogosított szervezetek tevékenységének nonprofit jellegét, ezen irányelv közérdekű célkitűzéseit, a kivétel kedvezményezettjeinek érdekét, a jogosultakat érő esetleges kárt és a hozzáférhető formátumú példányok határokon átnyúló terjesztésének szükségességét.
Figyelembe kell venni továbbá minden egyes eset sajátos, az adott hozzáférhető formátumú példány előállításából fakadó körülményeit.
Ha a jogosultat érő kár csak minimális, ellentételezés fizetésére vonatkozó kötelezettség nem keletkezhet.
Az UNCRPD – amelynek az Unió részes fele – biztosítja a fogyatékossággal élő személyek jogát az információhoz és oktatáshoz való hozzáféréshez, valamint a kulturális, gazdasági és társadalmi életben másokkal azonos alapon való részvételhez.
Ezen irányelv elfogadásával az Unió célja annak biztosítása, hogy a kedvezményezett személyek számára az egész belső piacon elérhetőek legyenek hozzáférhető formátumokban a könyvek és más nyomtatott anyagok.
Ennek megfelelően ez az irányelv egy nélkülözhetetlen első lépés afelé, hogy javuljon a művek hozzáférhetősége a fogyatékossággal élő személyek számára.
A Bizottságnak az ezen irányelv hatályán kívül eső művek és más teljesítmények hozzáférhető formátumokban történő elérhetőségével kapcsolatos helyzetet is értékelnie kell, továbbá azt, hogy ezek milyen mértékben elérhetők az egyéb fogyatékossággal élő személyek számára.
A Bizottságnak szorosan figyelemmel kell kísérnie a helyzetet e tekintetben.
Szükség esetén a Bizottság által előterjesztett jelentés alapján megfontolás tárgyát képezheti ezen irányelv hatályának módosítása.
A tagállamok számára továbbra is lehetővé kell tenni, hogy kivételt vagy korlátozást állapítsanak meg a fogyatékossággal élő személyek javára olyan esetekben, amelyek nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, így különösen az ezen irányelv hatályán kívül eső művek és más teljesítmények, valamint fogyatékosságok tekintetében, a 2001/29/EK irányelv 5. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján.
Ez az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy kivételeket vagy korlátozásokat állapítsanak meg azon jogok tekintetében, amelyeket az uniós szerzői jogi keret nem harmonizál.
Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelembe veszi különösen a Chartában és az UNCRPD-ben elismert alapelveket.
Ezt az irányelvet e jogokkal és elvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni.
A marrákesi szerződés előír bizonyos kötelezettségeket a hozzáférhető formátumú példányoknak az Unió és a szerződésben részes harmadik országok közötti cseréje tekintetében.
Az említett kötelezettségek teljesítése érdekében hozott uniós intézkedéseket az (EU) 2017/1563 rendelet tartalmazza, amelyet ezen irányelvvel együtt kell értelmezni.
Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen azt, hogy az Unióban hozzáférhetőbbé váljanak a szerzői és szomszédos jogi védelemben részesülő művek és más teljesítmények a vakok, látáskárosultak és nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek számára, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően.
az e) és az f) pontot el kell hagyni;
a (4) bekezdés a következőképpen módosul:
i. az a) pontban a harmadik francia bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
teljes mértékben megfelel az IMO A.373(10) határozatának naprakész változatában található, a dinamikus felhajtóerejű vízi járművekre vonatkozó biztonsági szabályzat (DSC Szabályzat) követelményeinek;”
a c) pont helyébe a következő szöveg lép:
a nagysebességű személyhajó építésének és karbantartásának, valamint felszerelésének meg kell felelnie egy elismert szervezet nagysebességű vízi járművekre vonatkozó osztályozási előírásainak, vagy a 2009/15/EK irányelv 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően valamely hatóság által alkalmazott megfelelő szabályoknak.”;
Az új és meglévő személyhajókon végzett jelentős mértékű javításoknak, átalakításoknak és módosításoknak, valamint az ezekhez kapcsolódó felszereléseknek meg kell felelniük az új hajókra vonatkozóan a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott követelményeknek; a hajókon végzett olyan átalakítások, amelyek kizárólag a túlélési esély növelésére irányulnak, nem tekintendők jelentős mértékű módosításnak.
A 2017. december 20. előtt épített, egyenértékű anyagból készült hajóknak legkésőbb 2025. december 22-én teljesíteniük kell ezen irányelv követelményeit.
Ezen irányelvtől eltérve, egy adott tagállam, amelynek lobogója alatt 2017. december 20-án több mint 60, alumíniumötvözetből készült személyhajó közlekedik, mentesítheti ezen irányelv rendelkezései alól a következő személyhajókat a következő időtartamokra:
a 2017. december 20. után épült, alumíniumötvözetből készült B, C és D osztályú személyhajókat az említett időponttól számított 10 évig terjedő időtartamra; és
feltéve, hogy e hajók kizárólag az adott tagállam kikötői között közlekednek.
Bármely tagállam, amely alkalmazni kívánja ezt az eltérést, 2019. december 21-ig értesíti erről a Bizottságot, valamint tájékoztatja a Bizottságot ennek tartalmáról.
Az adott tagállam minden későbbi változást is közöl a Bizottsággal.
A Bizottság a 9. cikk (4) bekezdésének megfelelően értesíti a többi tagállamot.”
Az olyan C osztályú ro-ro személyhajónak, amely hajógerincét 2004. október 1-jén vagy azt követően fektették le, vagy amely akkor hasonló építési szakaszban volt, valamint valamennyi A és B osztályú ro-ro személyhajónak meg kell felelnie a 2003/25/EK irányelv 6., 8. és 9. cikkének.”;
a (2) bekezdést el kell hagyni.
a (3) bekezdés második albekezdését el kell hagyni;
A tagállamok – a (4) bekezdésben meghatározott eljárás betartása mellett – olyan intézkedéseket hozhatnak, amelyek egyenértékűek az ezen irányelvben foglalt egyes követelményekkel, feltéve, hogy ezek legalább annyira hatékonyak, mint az említett követelmények.”;
Az (1), (2) vagy (3) bekezdésben foglalt jogosultságok alkalmazása esetén a tagállamok e bekezdés második–hetedik albekezdésével összhangban járnak el.
A tagállamok értesítik a Bizottságot az elfogadni tervezett intézkedésekről, és az értesítésben a biztonsági szint megfelelő fenntartásának bizonyításához elegendő részletet közölnek.
Amennyiben az értesítéstől számított hat hónapon belül a Bizottság végrehajtási jogi aktusok elfogadása révén dönt arról, hogy a tervezett intézkedések nem indokoltak, akkor az érintett tagállam módosítja a tervezett intézkedéseket, vagy nem fogadhatja el azokat.
Az elfogadott intézkedéseket a vonatkozó nemzeti jogszabályoknak kell tartalmazniuk, és közölni kell őket a Bizottsággal és a többi tagállammal.
Minden ilyen intézkedést alkalmazni kell minden, ugyanolyan meghatározott feltételek mellett működő, azonos osztályú személyhajóra vagy vízi járműre, lobogója és üzemeltetője állampolgárságára vagy letelepedési helyére való tekintet nélkül.
A (3) bekezdésben említett intézkedések csak addig alkalmazhatók, amíg a hajó vagy vízi jármű a meghatározott feltételek mellett üzemel.
A tagállamoknak a második és a negyedik albekezdésben említett intézkedéseket a Bizottságnak az általa e célra létrehozott és fenntartott adatbázison keresztül kell bejelentenie, amely adatbázishoz a Bizottság és a tagállamok hozzáféréssel rendelkeznek.
A Bizottság az elfogadott intézkedéseket közzéteszi egy nyilvánosan elérhető internetes oldalon.”;
az (5) bekezdés c) pontja helyébe a következő szöveg lép:
a Bizottság végrehajtási jogi aktusok elfogadása révén dönt arról, hogy az élet- és vagyonbiztonságot, valamint a környezetet fenyegető komoly veszély miatt az adott hajó vagy vízi jármű működésének felfüggesztésére, illetve átmeneti intézkedések előírására vonatkozó tagállami döntés indokolt-e, és amennyiben nem, arról, hogy az érintett tagállam az átmeneti felfüggesztést vagy az intézkedéseket visszavonja.
a »nemzetközi egyezményekre« és az IMO-határozatokra való, a 2. cikk g), m), q) és zb) pontjában, a 3. cikk (2) bekezdésének a) pontjában, a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és a 6. cikk (2) bekezdésének b) pontjában szereplő konkrét hivatkozások.”;
a (2) bekezdésben:
a nemzetközi egyezmények módosításaiban található, a B, C és D típusú hajókra és vízi járművekre vonatkozó műszaki előírásoknak a tapasztalatok figyelembevételével történő kiigazítása céljából;”
a technikai elemeknek a végrehajtás során szerzett tapasztalatok figyelembevételével történő egyszerűsítése és egyértelművé tétele céljából;
a belföldi személyhajókra alkalmazandó egyéb uniós jogi eszközökre való hivatkozások naprakésszé tétele céljából.”;
a (3) és a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 10a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az irányelvnek az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett módosításai céljából.
Rendkívüli körülmények között, ha a Bizottság megfelelő elemzése alapján ez kellően indokolt, továbbá amennyiben erre a tengerészeti biztonságot, az egészséget, a fedélzeti élet- és munkakörülményeket vagy a tengeri környezetet súlyos és elfogadhatatlan mértékben veszélyeztető fenyegetés elhárítása vagy az Unió tengeri közlekedési jogszabályaival való összeegyeztethetetlenség elkerülése érdekében szükség van, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 10a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv annak érdekében történő módosítására vonatkozóan, hogy a 2. cikkben említett nemzetközi jogi eszközök módosítása ezen irányelv tekintetében ne legyen alkalmazandó.
E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat a szóban forgó módosítás hallgatólagos elfogadására nemzetközileg megállapított határidő lejárta vagy a szóban forgó módosítás hatálybalépésének tervezett időpontja előtt legalább három hónappal kell elfogadni.
Az ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálybalépését megelőzően a tagállamok nem kezdeményezik a módosításnak a nemzeti jogszabályokba való beillesztését, illetve a módosításnak a szóban forgó nemzetközi jogi eszközre történő alkalmazását.”
2004-es bevezetése óta több mint 100 millió online Europass-önéletrajz készült el.
Két képesítéskiegészítés-minta, nevezetesen az Europass oklevél-kiegészítés és az Europass bizonyítvány-kiegészítés tájékoztatással szolgál a képesítések tartalmáról, a képesítést megszerző személy tanulmányi eredményeiről és a képesítést adó ország oktatási rendszeréről.
Az Europass nyelvi útlevél ismerteti a nyelvi készségeket.
Az Europass mobilitási igazolvány mintája azokat a készségeket ismerteti, amelyeket az igazolvány tulajdonosa külföldi munkavégzésre vagy tanulásra irányuló mobilitási tapasztalat során szerzett.
A 2017. május 22-i tanácsi ajánlás közös viszonyítási keretrendszert biztosít, hogy segítsen az egyéneknek és a szervezeteknek a különféle képesítési rendszerek és az e rendszerekben szerzett képesítések szintjeinek az összehasonlításában.
A 2012. december 20-i tanácsi ajánlás felkéri a tagállamokat, hogy 2018-ig – a nemzeti szintű körülményekkel és sajátosságokkal összhangban és az általuk megfelelőnek ítélt módon – tegyék meg a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik az egyének számára, hogy a nem formális és az informális tanulással megszerzett ismereteiket, készségeiket és kompetenciáikat érvényesítsék, és ez alapján teljes vagy adott esetben részleges képesítést szerezzenek.
Az egész életen át tartó pályaorientáció területére vonatkozó szakpolitikák, rendszerek és gyakorlatok megerősítéséről szóló, 2004. május 28-i tanácsi állásfoglalás meghatározza a valamennyi uniós polgár egész életen át tartó pályaorientációjára vonatkozó szakpolitika fő célkitűzéseit.
A 2008. november 21-i tanácsi állásfoglalás kiemeli a pályaorientáció fontosságát az egész életen át tartó tanulás szempontjából.
A „Learning Opportunities and Qualifications in Europe” portál tájékoztatást nyújt arról, hogy a különböző európai oktatási rendszerek milyen tanulási lehetőségeket és képesítéseket nyújtanak, valamint összehasonlítja az EKKR-t használó tagállami képesítési keretrendszereket.
Az „EU Skills Panorama” (uniós készségkörkép portál) a különböző foglalkozásokhoz és a konkrét ágazatokhoz szükséges készségekkel kapcsolatban nyújt információkat, ideértve a kereslettel és a kínálattal kapcsolatban nemzeti szinten.
Az álláslehetőségek és más munkaerőpiaci trendek elemzése bevált módja a készségekkel kapcsolatos információgyűjtésnek és -nyújtásnak, ami elősegíti a készség- és munkaerőhiánnyal kapcsolatos problémák, valamint a képesítés-kereslet és a képesítés-kínálat közötti eltérések megértését.
A Bizottság által a tagállamokkal és az érdekeltek felekkel szoros együttműködésben kidolgozott és folyamatosan aktualizált, a készségek, kompetenciák, képesítések és foglalkozások többnyelvű európai osztályozásának (ESCO) célja, hogy előmozdítsa az oktatás és képzés, valamint a munkavégzés céljából a készségek és képesítések átláthatóságát.
Megfelelő tesztelést követően és a tagállamok álláspontjának kellő figyelembevételével a Bizottság az Europass keretrendszeren belül felhasználhatja az ESCO-t; az ESCO tagállamok általi használata önkéntes alapon történik, a tagállamok által elvégzett tesztelést és értékelést követően.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/589 rendelete által létrehozott foglalkoztatási szolgálatok európai hálózata (EURES-hálózat) egy olyan együttműködési hálózat, amelynek célja az információk cseréje, valamint az álláskeresők és a munkáltatók közötti interakció elősegítése.
Díjmentesen nyújt segítséget azoknak az álláskeresőknek, akik egy másik országba kívánnak költözni, és segíti azokat a munkáltatókat, akik más országokból szeretnének munkaerőt toborozni.
Az Europass és az EURES portálok közötti szinergiák és együttműködés erősíthetik mindkét szolgáltatás hatását.
A munkaerőpiaci folyamatok, úgymint az álláslehetőségek közzététele, a jelentkezés, a készségfelmérés és a toborzás egyre gyakrabban az interneten keresztül történnek olyan eszközök segítségével, amelyek a közösségi médiát, nagy adathalmazokat és más technológiákat használnak.
A jelentkezők kiválasztásához használt eszközök és folyamatok a formális, nem formális és informális keretek között szerzett készségekkel és képesítésekkel kapcsolatos információkra keresnek rá.
A formális, nem formális és informális tanulásra jelenleg új formákban és új keretek között is sor kerül, és számos szolgáltató nyújt képzéseket, különösen digitális technológiák és platformok, távoktatás, e-oktatás, társaktól való tanulás, virtuális szabadegyetemek és nyitott oktatási segédanyagok felhasználása révén.
Továbbá a készségek, tapasztalatok és tanulmányi eredmények elismerése különböző formákban történhet, például képzést igazoló digitális kitűzők révén.
A digitális technológiák a nem formális tanulás, mint például az ifjúsági munka és az önkéntesség során elsajátított készségek terén is használatosak.
E határozat alkalmazásában a készségeket tágan kell értelmezni; ezek lefednek mindent, amit egy személy tud, ért és meg tud tenni.
A készségek a tanulási eredmények különböző típusaira vonatkoznak, ideértve az ismereteket és a kompetenciákat, valamint az ismeretek alkalmazásának és a know-how használatának képességét feladatok elvégzése és problémák megoldása érdekében.
A szakmai készségek elismert fontosságán túl elfogadott, hogy a transzverzális vagy humán készségek – mint például a kritikus gondolkodás, a csapatmunka, a problémamegoldás és a kreativitás, a digitális vagy nyelvi készségek – egyre fontosabbá válnak, és a személyes és a szakmai kiteljesedés alapvető előfeltételei, valamint különböző területeken alkalmazhatók.
Az egyének számára hasznosak lehetnek az ilyen és egyéb készségek értékelésére és leírására szolgáló eszközök és iránymutatások.
Az egyének hagyományosan önéletrajzban ismertették a megszerzett készségeikre és képesítéseikre vonatkozó információkat, amelyhez kiegészítő dokumentumokat, például bizonyítványokat vagy okleveleket csatoltak.
Napjainkban olyan új eszközök állnak rendelkezésre, amelyek különböző online felületek és digitális formátumok használatával tudják elősegíteni a készségek és képesítések bemutatását.
Az említett új eszközök képesek támogatni a különböző kereteken belül megszerzett készségekre vonatkozó önértékelést is.
Az Europass keretrendszernek ki kell elégítenie a jelenlegi és a jövőbeli igényeket.
A felhasználóknak eszközökre van szükségük készségeik és képesítéseik dokumentálásához.
Továbbá a készségfelmérésre és a készségekre vonatkozó önértékelésre szolgáló eszközök, valamint a releváns információkhoz való hozzáférés – ideértve az érvényesítési lehetőségekre és a pályaorientációra vonatkozó információkat is – előnyös lehet a foglalkoztatással és a tanulási lehetőségekkel kapcsolatos döntések meghozatalához.
A készségekkel és képesítésekkel kapcsolatos uniós eszközöknek igazodniuk kell a változó gyakorlatokhoz és a technológiai fejlődéshez annak érdekében, hogy továbbra is relevánsak és előnyösek legyenek a felhasználók számára.
Ezt többek között innovatív elemek, mint például interaktív eszközök, dokumentumok szerkesztése és tervezése létrehozásával kell elérni, törekedve átfogóbb, eredményesebb és hatékonyabb eszközök biztosítására és az egyszerűsítésre, valamint az egymással összefüggő eszközök – többek között a harmadik felek által kifejlesztett eszközök – közötti jobb technikai átjárhatóság és szinergiák biztosítására, illetve figyelembe véve a fogyatékossággal élő személyek sajátos szükségleteit is.
Továbbá hitelesítési műveleteket lehetne alkalmazni a készségekre és képesítésekre vonatkozó digitális dokumentumok ellenőrzésének támogatására.
A változó igények kielégítése érdekében ezért a 2241/2004/EK határozattal létrehozott Europass keretrendszert egy új keretrendszerrel kell felváltani.
Az új Europass keretrendszernek meg kell felelnie az összes egyéni végfelhasználó, így a tanulók, az álláskeresők – ideértve a munkanélküli személyeket és a munkavállalókat is –, valamint más érdekelt felek, mint például a munkáltatók (különösen a kis- és középvállalkozások), a kereskedelmi kamarák, a civil társadalmi szervezetek, az önkéntesek, a pályaorientációs szakemberek, az állami foglalkoztatási szolgálatok, a szociális partnerek, az oktatási és képzési szolgáltatók, az ifjúsági szervezetek, a fiatalok számára munkát biztosító szervezetek, az illetékes nemzeti hatóságok és a szakpolitikai döntéshozók igényeinek és elvárásainak.
E keretrendszernek figyelembe kell vennie továbbá az Unióba érkező vagy ott élő harmadik országbeli állampolgárok szükségleteit is, hogy ezáltal támogassa integrációjukat.
Az Europass keretrendszert tovább kell fejleszteni annak érdekében, hogy lehetővé tegye a különböző – és különösen a nem formális és informális tanulás keretében megszerzett – tanulás- és készségtípusok leírását.
Az Europass keretrendszert a visszajelzéseken, valamint a többek között felmérések és tesztelés révén megfogalmazott követelmények összegyűjtésén alapuló, felhasználóközpontú megközelítéssel kell kidolgozni, figyelmet fordítva az Europass-célcsoportok konkrét jelenlegi és jövőbeli igényeire.
Az Europass jellemzőinek tükrözniük kell különösen a tagállamok és az Unió elkötelezettségét az iránt, hogy a fogyatékossággal élő személyek egyenlő hozzáféréssel rendelkezzenek a munkaerőpiachoz és az információs és kommunikációs technológiákhoz és rendszerekhez.
Az Europass-eszközöknek jól érzékelhetőeknek, kezelhetőeknek, érthetőeknek és stabiloknak kell lenniük, lehetővé téve ezáltal, hogy hozzáférhetőbbek legyenek a felhasználók, különösen a fogyatékossággal élő személyek számára.
Az Europass keretrendszer aktualizálását és módosítását az érdekelt felekkel, mint például a foglalkoztatási szolgálatokkal, a pályaorientációs szakemberekkel, az oktatási és képzési szolgáltatókkal, a szociális partnerekkel, így a szakszervezetekkel és a munkáltatói érdekképviseleti szervezetekkel együttműködve, valamint a folyamatban lévő szakpolitikai együttműködés – mint például az európai felsőoktatási térségben bevezetett bolognai folyamat – teljes mértékű tiszteletben tartásával kell végrehajtani.
Az Europass keretrendszer sikeres fejlesztéséhez és végrehajtásához kiemelkedően fontos a Bizottság, a tagállamok és az érdekelt felek közötti konstruktív együttműködés.
Az e határozat alapján tárolt és kezelt személyes adatok kezelése tekintetében alkalmazni kell a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós jogot és a tagállami végrehajtási intézkedéseket.
A felhasználóknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy korlátozzák a személyes adataikhoz való hozzáférést.
A keretrendszerben való részvétel lehetőségét biztosítani kell az Európai Gazdasági Térség olyan tagjainak, amelyek az Uniónak nem tagállamai, valamint a csatlakozó országok, az Unió tagjelölt országai, valamint potenciális tagjelölt országai számára is, mivel érdeklődésük és az Unióval fennálló együttműködésük hosszú múltra tekint vissza ezen a téren.
A részvétel az Unió és ezen országok közötti kapcsolatokat szabályozó eszközök vonatkozó rendelkezéseivel összhangban történik.
Az Europass keretrendszeren keresztül a készségekre és képesítésekre vonatkozóan rendelkezésre bocsátott információknak a résztvevő országokon túlmenően országok és oktatási rendszerek szélesebb körére kell kiterjedniük, figyelembe véve az Unióból kiáramló és az Unióba beáramló migrációs mozgásokat.
A Bizottság gondoskodik e határozat következetes végrehajtásáról és nyomon követéséről a tagállamok és az érdekelt felek képviselőiből álló Europass tanácsadó csoport útján.
A tanácsadó csoportnak különösen egy stratégiai megközelítést kell kidolgoznia az Europass végrehajtása és jövőbeli fejlesztése tekintetében, és tanácsot kell adnia a webalapú eszközök – többek között tesztelés révén történő – fejlesztésével kapcsolatban, valamint az Europass online platformon keresztül nyújtott információkat illetően, adott esetben más csoportokkal együttműködve.
E határozat végrehajtásának társfinanszírozását többek között az Európai Parlament és a Tanács 1288/2013/EU rendelete által létrehozott, Erasmus+ uniós program biztosítja.
Az említett rendelet alapján létrehozott bizottság részt vesz az Europass végrehajtása terén elért haladásról, valamint az Europass jövőbeli fejlesztéséről szóló stratégiai megbeszéléseken.
mivel e határozat célját, nevezetesen egy különösen nemzetközi foglalkoztatási és tanulási mobilitási célú, átfogó és átjárható eszköz- és információs keretrendszer létrehozását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően.
Általános elvként a tagállamokra háruló kötelezettségeknek, illetve adminisztratív és pénzügyi terheknek egyensúlyban kell állniuk a költségekkel és az előnyökkel.
Az e határozattal összefüggésben végrehajtott tevékenységeket az uniós ügynökségek, különösen az Európai Szakképzésfejlesztési Központ támogatják szakértelmükkel, az ügynökségek hatáskörébe tartozó területeken belül.
A 2241/2004/EK határozatot ezért hatályon kívül kell helyezni, a korábban kiadott Europass-dokumentumok érvényességének vagy státuszának sérelme nélkül.
Az új keretrendszeren belül minden létrehozott Europass-dokumentummintát fenn kell tartani mindaddig, amíg e határozattal összhangban sor nem kerül a szükséges változtatásokra vagy aktualizálásokra.
Az Europass online platformra való zökkenőmentes átállás biztosítása érdekében a 2241/2004/EK határozat által létrehozott Europass internetalapú információs rendszert mindaddig működtetni kell, amíg az Europass online platform létre nem jön és működőképessé nem válik,
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: