gedeonmate/hun_stat_dataset · Datasets at Hugging Face

text stringlengths 1 15.8k
Pol Pot még ebben az évben megházasodott, felesége egy radikális értelmiségi, Khieu Ponnary lett.
Pol Pot 1960-ban az újonnan alakított Kambodzsai Kommunista Párt központi bizottságának tagja, 1963-ban, Nuon Csea kérésére, főtitkára lett.
Egy interjúban azt mondta, hogy először visszautasította a pozíciót, de rábeszélték, hogy fogadja el.
Ezzel ő lett az Egyes számú testvér.
Ugyanebben az évben északra, a dzsungelbe ment, hogy megszervezze a gerillaharcot Norodom Szihanuk, majd az uralmát puccsal megdöntő Lon Nol tábornok rendszere ellen.
1963-ban vette fel harci-mozgalmi nevét, amely lehetőséget adott valódi személyiségének eltitkolására az ellenség elől.
A név a Politique Potentielle francia kifejezés rövidítése.
Először észak-vietnámi segítséggel, 1968-tól már saját erőből létesített táborokat a határ mentén.
Ekkor vált ismertté a vörös khmer név.
Pol Pot a K5 nevű vezetési ponton élt, amely távol esett a lakott területektől.
1974 decemberében az ország kétharmadát ellenőrizték a vörös khmerek, és Pol Pot utasítást adott a főváros elleni támadásra.
Demokratikus Kambodzsa
A Pol Pot vezette vörös khmerek célja a tökéletes kommunizmus megteremtése volt.
Az új államot, amely a Demokratikus Kambodzsa nevet kapta, osztályok és magántulajdon nélküli társadalomként képzelték el.
Az új rend egyfajta agrárkommunizmus megteremtését tűzte ki célul, amelyben az emberek szinte kizárólag földművelésből élnek.
Pol Pot utópiájának kialakulására nagy hatással voltak az ország északnyugati erdőségeiben töltött évek, ahol látta, hogy a hegyi törzsek önellátóan élnek, nem használnak pénzt és nem „rontotta meg” őket a buddhizmus.
A vörös khmerek eltörölték a pénzt, a szabad piacot, a magántulajdont, módszeresen megsemmisítettek mindent, ami a városi élet része volt, illetve megkönnyítette a mezőgazdasági munkát.
Pol Pot 1975-ben így beszélt a pénzről: „A pénz olyan eszköz, amely kiváltságot és hatalmat teremt.
Aki birtokolja, megvesztegethetné pártkádereinket, és alááshatná rendszerünket.
A pénz veszedelmes, most és a jövőben is.
Óvatosan kell bánnunk vele.”
Egyik alaptézisük a khmer felsőbbrendűség volt.
Pol Pot egy 1976-os beszédében így fogalmazta meg az új hatalom működésének alapelveit: „Hogyan szervezzük tevékenységünket?
Úgy, mint a háborúban.
Az egész országra kiterjedő támadást intézünk.
Megtanultuk a háborúban, ha erős a vezetés, győzni fogunk.” Ami 1975 és 1979 között a Demokratikus Kambodzsa keretei között történt, ennek a szélsőséges, radikális maoista és marxista-leninista utópiának a gyakorlatba való átültetése volt.
A földművelés az átnevelés eszköze volt.
Az éhezés, az állandó robotolás, a betegségek miatt több százezer ember vesztette életét.
A kommunista hatalomátvétel idején is vidéken élők lettek a megbízható régi emberek, míg a kitelepítettek a megbízhatatlan, ezért elpusztítani szánt, felesleges új emberek.
Utóbbiak a közkonyhákon kisebb adag ételt kaptak, mint a régiek.
A családi kapcsolatokat korlátozták, az embereknek tilos volt érzelmeiket kimutatniuk.
Arra kényszerítették a lakosokat, hogy tiszteljék, higgyenek és engedelmeskedjenek az Angkar Padevatnak, az ország vörös khmer vezető szervezetének, amelyet mindenki anyjának és apjának neveztek.
Irtóhadjáratot folytattak a nem khmer származásúak, az értelmiségiek, a szerzetesek és művészek ellen.
A halálos ítélethez gyakran az is elég volt, ha az érintettnek szemüvege volt, esetleg puha volt a tenyere, ami azt mutatta, hogy nem végzett fizikai munkát.
A becslések szerint a Demokratikus Kambodzsában 1,7 millió embert gyilkoltak meg, éheztettek vagy dolgoztattak halálra.
Bukása után
Pol Potot 1979-ben a Kambodzsába bevonuló vietnámi hadsereg távolította el a hatalomból.
Ezután visszavonult az ország nyugati, Thaifölddel határos erdős vidékére, de a környék (Pailin) egy részét továbbra is uralma alatt tartotta, és évekig támadásokat intézett csapataival a vietnámiak által felügyelt Kambodzsa ellen.
A Kambodzsai Népköztársaság távollétében halálra ítélte népirtásért.
1997-ben legközelebbi embere, Ta Mok őrizetbe vette, és egy kirakatperben elítélte.
Pol Pot hátralevő életében egyfajta „házi őrizetben” volt.
1998-ban, hat hónappal halála előtt interjút adott egy amerikai újságírónak.
Ebben kijelentette: „Lelkiismeretem tiszta.
Mindent, amit tettem, csakis a nemzetért, az emberekért, Kambodzsa népéért tettem.” Pol Pot azzal védekezett, hogy ő csak a szükséges döntéseket hozta meg, azok végrehajtásáért nála jóval alacsonyabb beosztású emberek feleltek, így nem ismert minden részletet.
Pol Pot a „hibákat” azzal magyarázta, hogy tapasztalatlanok voltak, és így kellett megoldaniuk a különböző helyzeteket.
Pol Pot haláláról Ta Mok ezt mondta: „Egy széken ülve várta a gépkocsit, de fáradtnak érezte magát, ezért felesége azt tanácsolta neki, hogy akkor inkább pihenjen.
Elhevert az ágyán.
Felesége hörgést hallott, de mire odaért, már halott volt”.
Râșca (Suceava megye)
Râșca település Romániában, Moldvában, Suceava megyében.
Fekvése
A DN 15B út közelében, Bogdănești mellett fekvő település.
Leírása
A település híres népviseletéről, melyben az egykori szabad parasztok ruházatának hagyománya él tovább.
Râșca környéke erdőkben gazdag.
Ezen a vidéken több állat és növénykülönlegesség is megtalálható.
Az erdők növénykülönlegességei közül legjelentősebb a vörösfenyő, míg a vadállatok közül megtalálható itt a hiúz, mely védett állat.
A râșcai kolostor
A kolostort (Mănăstirea Râșca) Petru Rareș támogatásával Macarie püspök alapította, 1542-ben épült fel.
Az 1554-ből származó felirat szerint, melyet a templom oltárrészén találtak meg faliképeinek mestere Sztamatelosz Kotronész, Zakinthosz szigetéről származó görög volt, de a képek ikonográfiai rendszerének kialakítása bizonyára Macarie püspök útmutatásai szerint történt.
Az épületegyüttes eredeti alakját a későbbi építkezések erőteljesen megváltoztatták, és a helyreállítások során, mint például 1827-ben csaknem elvesztette középkori jellegét is.
A kolostor legjelentősebb építészeti része a középkori templom, melynek a külső homlokzatán levő néhány freskó még napjainkban is látható, például a nyugati részen az Utolsó Ítélet , valamint a déli mellékszentély oldalán a Paradicsomi létra jelenete maradt fenn.
Bár később ezeket is átfestették, majd az avatatlan felújítások során sokat veszítettek a képek művészi értékükből.
A képek közül torzításoktól mentesen a templombelsőben lévő freskók, így Petru Rareș fejedelemnek és családjának képe sem mentes.
Alexandru Lăpușneanu (1552-1561), és (1564-1568) a fejedelem édesanyjának Anasztáziának a síremléke viszont épségben fennmaradtak.
A kolostor falai között egykor számottevő irodalmi tevékenység folyt.
A 16. század elején Macaria püspöke itt írta az alapító fejedelem uralkodásának krónikáját, amelyben a szerző - tanúsítva bizánci műveltségét - Petru Rareș fejedelemnek a lengyelekkel vívott küzdelmét tette színesebbé a trójai háború motívumaival.
A kolostorban a későbbiekben is éltek kiváló írók.
1844-ben például a harangtoronyban lakott az ide száműzött Mihail Kogălniceanu (1817-1891), a neves történész és államférfi.
Szent Ferenc legendája
A Szent Ferenc legendája a 14. századi magyar nyelvű irodalom egyik legértékesebb emléke, a középkori laikus-vallásos irodalom egyik (fennmaradt) gyöngyszeme.
1370 körül fordították le magyarra, szövegét egy 70 évvel későbbi kézirat, a Jókai-kódex őrzi.
A Jókai-kódex az Országos Széchényi Könyvtárban található.
A legenda az egyháztól eltávolodó laikus szemlélet egyik emléke.
Eredetijét is valószínűleg írni nem tudó apácáknak írhatták.
Fontos a természet szeretetteljes megnyilvánulása, mely elsősorban a Szent Ferenc madárprédikációja legendarészletben érhető tetten.
Ebben a részletben a középkor irodalmában teljesen újszerű jelenséget láthatunk, a madarak szabadságának gondolatát.
A legenda második része a gubbiói farkas megtérésről szóló novellisztikus részlet.
Mikor Gubbio városát farkas támadta, Szent Ferenc megszólította az állatot, s csodás körülmények között rávette, hogy ne támadjon meg ezentúl se embert, se állatot, a városbéliek pedig ennek fejében megígérték, hogy etetni fogják.
Az alku sikerét annak lehet tulajdonítani, hogy Szent Ferenc „farkas testvéremnek” szólítja az állatot többször is.
Ez egyúttal következtetni enged a korabeli magyar retorika gyakorlatára.
Bár a legenda későbbi a Margit-legendánál, nyelvállapota jóval archaikusabb.
A fordító nagyon ügyelt a latin nyelv szépségeinek visszaadására, ám a magyar nyelvre ráerőltette a latin szerkezeteket.
Jegyzetek
Adamik - A. Jászó - Aczél: Retorika, Osiris Kiadó, 2004.
Forrás
A magyar irodalom története, Akadémiai Kiadó, Bp, 1964. 119. o.
Epoxidok
Az epoxidok háromtagú gyűrűs éterek.
A molekula alakja közelítőleg egyenlő oldalú háromszög, ami jelentős gyűrűfeszültséget okoz, ezért az epoxidok erősen, más étereknél sokkal inkább reaktívak.
Számos alkalmazásuk miatt nagy mennyiségben gyártják őket.
A kisebb molekulatömegű epoxidok általában apoláris, színtelen, gyakran illékony vegyületek.
Nevezéktanuk
Az epoxid funkciós csoportot tartalmazó vegyületeket lehet epoxi, epoxid, oxirán vagy etoxilin névvel nevezni.
Az egyszerű epoxidokat gyakran oxidoknak nevezik.
Az etilén (C2H4) epoxidját így etilén-oxidnak (C2H4O) nevezik.
Számos vegyületnek hétköznapi neve van, az etilén-oxidot például „oxiránnak” hívják.
Némelyik névben szerepel az epoxid funkciós csoportra utalás, ilyen például az 1,2-epoxiheptán, melyet más néven 1,2-heptén-oxidnak is neveznek.
Az epoxidból gyártott polimert epoxinak nevezik, de ezekben az anyagokban nincs epoxidcsoport (leszámítva a műgyanta gyártása közben esetleg el nem reagált néhány visszamaradó csoport).
Előállítása

Pol Pot még ebben az évben megházasodott, felesége egy radikális értelmiségi, Khieu Ponnary lett.

Pol Pot 1960-ban az újonnan alakított Kambodzsai Kommunista Párt központi bizottságának tagja, 1963-ban, Nuon Csea kérésére, főtitkára lett.

Egy interjúban azt mondta, hogy először visszautasította a pozíciót, de rábeszélték, hogy fogadja el.

Ezzel ő lett az Egyes számú testvér.

Ugyanebben az évben északra, a dzsungelbe ment, hogy megszervezze a gerillaharcot Norodom Szihanuk, majd az uralmát puccsal megdöntő Lon Nol tábornok rendszere ellen.

1963-ban vette fel harci-mozgalmi nevét, amely lehetőséget adott valódi személyiségének eltitkolására az ellenség elől.

A név a Politique Potentielle francia kifejezés rövidítése.

Először észak-vietnámi segítséggel, 1968-tól már saját erőből létesített táborokat a határ mentén.

Ekkor vált ismertté a vörös khmer név.

Pol Pot a K5 nevű vezetési ponton élt, amely távol esett a lakott területektől.

1974 decemberében az ország kétharmadát ellenőrizték a vörös khmerek, és Pol Pot utasítást adott a főváros elleni támadásra.

Demokratikus Kambodzsa

A Pol Pot vezette vörös khmerek célja a tökéletes kommunizmus megteremtése volt.

Az új államot, amely a Demokratikus Kambodzsa nevet kapta, osztályok és magántulajdon nélküli társadalomként képzelték el.

Az új rend egyfajta agrárkommunizmus megteremtését tűzte ki célul, amelyben az emberek szinte kizárólag földművelésből élnek.

Pol Pot utópiájának kialakulására nagy hatással voltak az ország északnyugati erdőségeiben töltött évek, ahol látta, hogy a hegyi törzsek önellátóan élnek, nem használnak pénzt és nem „rontotta meg” őket a buddhizmus.

A vörös khmerek eltörölték a pénzt, a szabad piacot, a magántulajdont, módszeresen megsemmisítettek mindent, ami a városi élet része volt, illetve megkönnyítette a mezőgazdasági munkát.

Pol Pot 1975-ben így beszélt a pénzről: „A pénz olyan eszköz, amely kiváltságot és hatalmat teremt.

Aki birtokolja, megvesztegethetné pártkádereinket, és alááshatná rendszerünket.

A pénz veszedelmes, most és a jövőben is.

Óvatosan kell bánnunk vele.”

Egyik alaptézisük a khmer felsőbbrendűség volt.

Pol Pot egy 1976-os beszédében így fogalmazta meg az új hatalom működésének alapelveit: „Hogyan szervezzük tevékenységünket?

Úgy, mint a háborúban.

Az egész országra kiterjedő támadást intézünk.

Megtanultuk a háborúban, ha erős a vezetés, győzni fogunk.” Ami 1975 és 1979 között a Demokratikus Kambodzsa keretei között történt, ennek a szélsőséges, radikális maoista és marxista-leninista utópiának a gyakorlatba való átültetése volt.

A földművelés az átnevelés eszköze volt.

Az éhezés, az állandó robotolás, a betegségek miatt több százezer ember vesztette életét.

A kommunista hatalomátvétel idején is vidéken élők lettek a megbízható régi emberek, míg a kitelepítettek a megbízhatatlan, ezért elpusztítani szánt, felesleges új emberek.

Utóbbiak a közkonyhákon kisebb adag ételt kaptak, mint a régiek.

A családi kapcsolatokat korlátozták, az embereknek tilos volt érzelmeiket kimutatniuk.

Arra kényszerítették a lakosokat, hogy tiszteljék, higgyenek és engedelmeskedjenek az Angkar Padevatnak, az ország vörös khmer vezető szervezetének, amelyet mindenki anyjának és apjának neveztek.

Irtóhadjáratot folytattak a nem khmer származásúak, az értelmiségiek, a szerzetesek és művészek ellen.

A halálos ítélethez gyakran az is elég volt, ha az érintettnek szemüvege volt, esetleg puha volt a tenyere, ami azt mutatta, hogy nem végzett fizikai munkát.

A becslések szerint a Demokratikus Kambodzsában 1,7 millió embert gyilkoltak meg, éheztettek vagy dolgoztattak halálra.

Bukása után

Pol Potot 1979-ben a Kambodzsába bevonuló vietnámi hadsereg távolította el a hatalomból.

Ezután visszavonult az ország nyugati, Thaifölddel határos erdős vidékére, de a környék (Pailin) egy részét továbbra is uralma alatt tartotta, és évekig támadásokat intézett csapataival a vietnámiak által felügyelt Kambodzsa ellen.

A Kambodzsai Népköztársaság távollétében halálra ítélte népirtásért.

1997-ben legközelebbi embere, Ta Mok őrizetbe vette, és egy kirakatperben elítélte.

Pol Pot hátralevő életében egyfajta „házi őrizetben” volt.

1998-ban, hat hónappal halála előtt interjút adott egy amerikai újságírónak.

Ebben kijelentette: „Lelkiismeretem tiszta.

Mindent, amit tettem, csakis a nemzetért, az emberekért, Kambodzsa népéért tettem.” Pol Pot azzal védekezett, hogy ő csak a szükséges döntéseket hozta meg, azok végrehajtásáért nála jóval alacsonyabb beosztású emberek feleltek, így nem ismert minden részletet.

Pol Pot a „hibákat” azzal magyarázta, hogy tapasztalatlanok voltak, és így kellett megoldaniuk a különböző helyzeteket.

Pol Pot haláláról Ta Mok ezt mondta: „Egy széken ülve várta a gépkocsit, de fáradtnak érezte magát, ezért felesége azt tanácsolta neki, hogy akkor inkább pihenjen.

Elhevert az ágyán.

Felesége hörgést hallott, de mire odaért, már halott volt”.

Râșca (Suceava megye)

Râșca település Romániában, Moldvában, Suceava megyében.

Fekvése

A DN 15B út közelében, Bogdănești mellett fekvő település.

Leírása

A település híres népviseletéről, melyben az egykori szabad parasztok ruházatának hagyománya él tovább.

Râșca környéke erdőkben gazdag.

Ezen a vidéken több állat és növénykülönlegesség is megtalálható.

Az erdők növénykülönlegességei közül legjelentősebb a vörösfenyő, míg a vadállatok közül megtalálható itt a hiúz, mely védett állat.

A râșcai kolostor

A kolostort (Mănăstirea Râșca) Petru Rareș támogatásával Macarie püspök alapította, 1542-ben épült fel.

Az 1554-ből származó felirat szerint, melyet a templom oltárrészén találtak meg faliképeinek mestere Sztamatelosz Kotronész, Zakinthosz szigetéről származó görög volt, de a képek ikonográfiai rendszerének kialakítása bizonyára Macarie püspök útmutatásai szerint történt.

Az épületegyüttes eredeti alakját a későbbi építkezések erőteljesen megváltoztatták, és a helyreállítások során, mint például 1827-ben csaknem elvesztette középkori jellegét is.

A kolostor legjelentősebb építészeti része a középkori templom, melynek a külső homlokzatán levő néhány freskó még napjainkban is látható, például a nyugati részen az Utolsó Ítélet , valamint a déli mellékszentély oldalán a Paradicsomi létra jelenete maradt fenn.

Bár később ezeket is átfestették, majd az avatatlan felújítások során sokat veszítettek a képek művészi értékükből.

A képek közül torzításoktól mentesen a templombelsőben lévő freskók, így Petru Rareș fejedelemnek és családjának képe sem mentes.

Alexandru Lăpușneanu (1552-1561), és (1564-1568) a fejedelem édesanyjának Anasztáziának a síremléke viszont épségben fennmaradtak.

A kolostor falai között egykor számottevő irodalmi tevékenység folyt.

A 16. század elején Macaria püspöke itt írta az alapító fejedelem uralkodásának krónikáját, amelyben a szerző - tanúsítva bizánci műveltségét - Petru Rareș fejedelemnek a lengyelekkel vívott küzdelmét tette színesebbé a trójai háború motívumaival.

A kolostorban a későbbiekben is éltek kiváló írók.

1844-ben például a harangtoronyban lakott az ide száműzött Mihail Kogălniceanu (1817-1891), a neves történész és államférfi.

Szent Ferenc legendája

A Szent Ferenc legendája a 14. századi magyar nyelvű irodalom egyik legértékesebb emléke, a középkori laikus-vallásos irodalom egyik (fennmaradt) gyöngyszeme.

1370 körül fordították le magyarra, szövegét egy 70 évvel későbbi kézirat, a Jókai-kódex őrzi.

A Jókai-kódex az Országos Széchényi Könyvtárban található.

A legenda az egyháztól eltávolodó laikus szemlélet egyik emléke.

Eredetijét is valószínűleg írni nem tudó apácáknak írhatták.

Fontos a természet szeretetteljes megnyilvánulása, mely elsősorban a Szent Ferenc madárprédikációja legendarészletben érhető tetten.

Ebben a részletben a középkor irodalmában teljesen újszerű jelenséget láthatunk, a madarak szabadságának gondolatát.

A legenda második része a gubbiói farkas megtérésről szóló novellisztikus részlet.

Mikor Gubbio városát farkas támadta, Szent Ferenc megszólította az állatot, s csodás körülmények között rávette, hogy ne támadjon meg ezentúl se embert, se állatot, a városbéliek pedig ennek fejében megígérték, hogy etetni fogják.

Az alku sikerét annak lehet tulajdonítani, hogy Szent Ferenc „farkas testvéremnek” szólítja az állatot többször is.

Ez egyúttal következtetni enged a korabeli magyar retorika gyakorlatára.

Bár a legenda későbbi a Margit-legendánál, nyelvállapota jóval archaikusabb.

A fordító nagyon ügyelt a latin nyelv szépségeinek visszaadására, ám a magyar nyelvre ráerőltette a latin szerkezeteket.

Jegyzetek

Adamik - A. Jászó - Aczél: Retorika, Osiris Kiadó, 2004.

Forrás

A magyar irodalom története, Akadémiai Kiadó, Bp, 1964. 119. o.

Epoxidok

Az epoxidok háromtagú gyűrűs éterek.

A molekula alakja közelítőleg egyenlő oldalú háromszög, ami jelentős gyűrűfeszültséget okoz, ezért az epoxidok erősen, más étereknél sokkal inkább reaktívak.

Számos alkalmazásuk miatt nagy mennyiségben gyártják őket.

A kisebb molekulatömegű epoxidok általában apoláris, színtelen, gyakran illékony vegyületek.

Nevezéktanuk

Az epoxid funkciós csoportot tartalmazó vegyületeket lehet epoxi, epoxid, oxirán vagy etoxilin névvel nevezni.

Az egyszerű epoxidokat gyakran oxidoknak nevezik.

Az etilén (C2H4) epoxidját így etilén-oxidnak (C2H4O) nevezik.

Számos vegyületnek hétköznapi neve van, az etilén-oxidot például „oxiránnak” hívják.

Némelyik névben szerepel az epoxid funkciós csoportra utalás, ilyen például az 1,2-epoxiheptán, melyet más néven 1,2-heptén-oxidnak is neveznek.

Az epoxidból gyártott polimert epoxinak nevezik, de ezekben az anyagokban nincs epoxidcsoport (leszámítva a műgyanta gyártása közben esetleg el nem reagált néhány visszamaradó csoport).

Előállítása