gedeonmate/hun_stat_dataset · Datasets at Hugging Face

text stringlengths 1 15.8k
A miniszter szerint aktív promócióval elérhető, hogy a hallyu keretein belül a koreai konyhát egyetlen évtized alatt olyan ismertté és elterjedtté tegyék, mint a japán vagy thai ételeket.
A minisztérium támogatást is nyújt a koreai konyha terjesztését célul kitűző vállalkozások számára.
2011-ben Szöul internetes főzőversenyt rendezett külföldiek számára értékes nyereményekkel, a város szándéka volt, hogy a verseny segítségével terjesszék a koreai konyhaművészetet.
A Hagyományos Koreai Ételek Intézete 2008-ban olyan szakácskönyvet jelentetett meg The Beauty of Korean Food címmel japánul, angolul, kínaiul és franciául, amely sztenderdizált receptleírásokat tartalmazott.
A koreai gasztronómia népszerűsítése érdekében tizenhárom részes dokumentumfilm is készült Kimchi Chronicles címmel, melyet az USA egész területén vetített egy amerikai tévécsatorna.
Az egyes epizódokban hollywoodi sztárok is készítenek koreai ételeket, például Hugh Jackman vagy Heather Graham.
A palota ékköve című, 87 országban bemutatott sorozatban felvonultatott, szépen tálalt ősi koreai ételek világszerte felkeltették az érdeklődést a koreai gasztronómia iránt.
2004-ben az Egészségügyi Világszervezet „egészségesnek és kiegyensúlyozottnak” nevezte a koreai konyhát.
Hatása és népszerűsége
A koreai hullám által generált bevétel 2004-ben a dél-koreai GDP 0,2%-át adta.
2009-ben a szórakoztatóipar hárommilliárd dollár értékű exportot bonyolított le.
A koreai sorozatok exportjából 2003-ban 37,5 millió dollár folyt be, ami több mint a triplája az 1999-es bevételnek.
2012-ben a hallyu-termékekből befolyt összeg meghaladta a tízmilliárd dollárt.
A koreai sztárok befolyással vannak az ázsiai divatra, a reklámokon keresztül a termékfogyasztási szokásokra, de még a plasztikai sebészetre is.
A koreai hullám hatására megnőtt a koreai nyelvet tanuló külföldiek száma.
A hallyu megítélése Dél-Koreában jórészt pozitív, a lakosság a nemzeti öntudat és büszkeség részeként, a koreai kultúra megismertetőjeként tekint rá; akadnak azonban akadémiai kritikusai is.
A hallyu hatására Kjonggi tartományban Hallyuworld néven élményparkot létesítenek, melyben egy 18 000 férőhelyes K-pop-aréna és egy popmúzeum is helyet kap majd.
A koreai hullám a turizmusra is hatással van, évről évre nő a külföldi turisták száma, 2003-ban a koreai turisztikai hivatal számításai szerint a népszerű sorozatok forgatási helyszíneire ellátogató külföldi turisták száma meghaladta a 130 000-et.
Gazdasági hatása más országokban is érvényesül, a koreai sztárok nevével fémjelzett termékek igen keresettek mindenütt Ázsiában.
A koreai cégek hamar felismerték a kulturális exportban rejlő gazdasági lehetőséget, de nem csak a sztárok leszerződtetésével: az LG Electronics például vietnámi televíziós csatornák számára ingyen szolgáltatott koreai sorozatokat, és még a szinkronizálás költségeit is állta.
Dél-Korea a világ popexportőrei között előkelő helyet foglal el, 2009-ben 31 millió dolláros bevételt hozott a gazdaságnak a popelőadók exportja.
A koreai színészek a hollywoodi színészek után a legjobban fizetettek, egy-egy híresebb színész évente akár 10 millió dollárt is keres, de akad olyan színész is, aki filmenként kap 5 millió dollárt.
A koreai hullám a könyvkiadásra is hatással volt, főképp a japán és kínai nyelven megjelenő koreai művek esetében.
Ázsia mellett az USA és több európai ország is a koreai hullám hatása alá került.
A KOTRA (Koreai Kereskedelmet és Befektetést Elősegítő Ügynökség) 94 régióban végzett felmérése szerint hat olyan ország van, köztük a Fülöp-szigetek és Üzbegisztán, ahol a koreai hullám növekedő stádiumban van, vagyis nagy népszerűségnek örvend, a termékeladhatóság szempontjából azonban még csupán kezdeti szakaszban van.
23 országban, köztük Németországban és az Egyesült Királyságban a hullám elismerési szakaszban jár, ami fokozatos fel- és elismerést jelent.
Indiában és Srí Lankán a kezdeti szakaszban tart a hullám, ami azt jelenti, hogy egyelőre csak kis közösségek ismerik.
A felmérés szerint a kezdeti stádiumban lévő országokban a K-pop-előadók közül a fiúegyüttesek a népszerűek, míg a már régebb óta hatás alatt lévő országokban (például Japán vagy Kína) a lányegyüttesek számítanak „trendinek”.
A koreai hullám közönsége is változóban van, indulásakor főképp a középkorosztályt ragadta meg (a sorozatokon keresztül), újabban azonban inkább a fiatalok érdeklődnek iránta.
2012-ben PSY Gangnam Style című dala világszerte hisztériát okozott és néhány hét leforgása alatt Guinness-rekorder lett, mint a YouTube történelmének legkedveltebb videója, több mint kétmillióan nyomták meg akkor rajta a tetszik gombot.
A dal 31 országban vezette a letöltőlistákat, novemberben pedig minden idők legnézettebb videója lett a YouTube-on.
A Gangnam-őrület a dél-koreai Külügyminisztérium szerint fontos és hasznos az ország imidzsének alakítása szempontjából, a koreai hullám részeként számos koreai cégnek jelent marketinglehetőséget.
Ázsia
A koreai hullám egyik legnagyobb fogyasztója Japán.
A japán piac meghódítását 2003-ban a Winter Sonata című sorozatnak sikerült elérnie, jelentősen javította a japánokban Dél-Koreáról kialakult képet, és hatással volt a turizmusra, valamint Ázsia-szerte divattrendet teremtett.
A sorozat összesen 27 milliárd dollárt jövedelmezett a hatására kialakult koreai-japán turizmus bevételeit is beszámítva.
A sorozat bemutatása után a forgatási helyszínül szolgáló Namiszom-sziget látogatóinak száma 250 ezerről 650 ezerre emelkedett.
Azóta a szigeten több sorozatot is forgattak, ennek köszönhetően 2011-ben már 2,3 millió turista látogatott el ide, 20%-uk külföldi volt.
Japán a K-pop tekintetében is vezető fogyasztó, a koreai popénekesek és együttesek rendre meghódítják a japán slágerlistákat, kiszorítva a helyi előadókat.
Kínában a koreai televíziós sorozatok uralják a külföldi programokat, több koreai sorozatot vetítenek, mint akár amerikait vagy japánt.
Hongkongban a TVB televízió külön csatornát hozott létre TVB–J2 néven, amely csak koreai programokat sugároz, és a helyi ATV csatorna is a hét öt napján főműsoridőben vetít koreai sorozatokat.
Hongkongban a koreai doramák népszerűsége A palota ékkövével kezdődött, amelyet a tévénézők fele követett rendszeresen.
Szingapúr, Indonézia és a Fülöp-szigetek is a koreai hullám hatása alá került, de például Üzbegisztánban is nagyon elterjedt, 2009-ben és 2010-ben összesen 20 koreai sorozatot vetítettek itt a helyi adók.
Thaiföldi producerek Koreába utazva próbálják ellesni a jó sorozatok készítésének titkait, a thai fiatalok előszeretettel követik a koreai divatot, a helyi televízióadók pedig átlagosan napi 100 percnyi koreai doramát vetítenek.
A hallyunak köszönhetően a Dél-Koreába látogató thai turisták száma megkétszereződött.
Ázsiában a koreai hullámnak nem csak kulturális és gazdasági hatásai vannak, a jelenség politikai befolyással is bír.
Dél-Korea a puha hatalom eszközeként tekint a szórakoztatóiparára, amely segít az országnak pozitívan befolyásolni a régióban róla kialakult képet.
A szingapúri Asia Research Instititue tanulmánya szerint a hallyu is felelős a dél-koreai külkapcsolatok javulásáért, például Vietnámmal, ahol a vietnámi háború miatt voltak ellenérzések a koreaiakkal szemben, illetve Tajvannal, akik a pekingi kapcsolatok miatt nehezteltek az országra.
Észak-Koreába a hallyu-termékek csempészett CD-ken és DVD-ken jutnak át, ami miatt az észak-koreai határőrség fokozottan ellenőrzi a határokat.
No Muhjon egykori dél-koreai államfő azon a véleményen volt, hogy a hallyu segítheti Észak- és Dél-Korea egyesítését.
Az észak-koreai The DailyNK szerint az észak-koreaiak szinte minden generációján elhatalmasodott a dél-koreai termékek okozta láz, a fiatalok közül sokan „úgy érzik, szűk farmert és magassarkú cipőt kell viselniük, akkor is, amikor a napi szükségleti cikkekhez is nehéz hozzájutni.” Az újság szerint a kormány minden megszorító intézkedése ellenére az észak-koreaiak megtalálják a módját, hogy hozzájussanak a dél-koreai sorozatokhoz és popzenéhez.
A dél-koreai divat hatással van Észak-Koreára is, illetve a nyelvre is, egyre több divatos dél-koreai szó kerül át a popzenének és a sorozatoknak köszönhetően.
A CD-k és DVD-k mellett egyre népszerűbb a pendrive is, amelyet a The DailyNK szerint nehezebben találnak meg házkutatáskor a rendőrök.
Európa és a Közel-Kelet
Párizsban 14 ezer fős telt házas koncertet adtak koreai előadók.
2011-ben a SHINee volt az első dél-koreai együttes, amely koncertet adott Londonban.
A Big Bang együttes ugyanebben az évben nem várt meglepetést okozott, amikor elnyerte az MTV Europe Music Awards legjobb nemzetközi előadó díját.
Rajongói jóvoltából a Big Bang Britney Spearst győzte le a versenyben 58 millió szavazatot gyűjtve.
A koreai popzene növekvő európai népszerűségét mutatja az is, hogy a legnagyobb, K-poppal foglalkozó angol nyelvű internetes portál, az Allkpop európai olvasóinak száma négy év alatt 1%-ról 25%-ra nőtt.
Az iTunes 2010-ben az európai vásárlók számára is elérhetővé tette a K-pop-előadók dalait.
A koreai előadók (főképpen a 2NE1, a Beast, a 2PM, az MBLAQ, a Big Bang és a Super Junior-M) rendszeresen előkelő helyet foglalnak el a németországi VIVA zenei csatorna slágerlistáján, előfordult, hogy az első három helyet is koreai előadó szerezte meg egyazon héten.
A koreai hullám Magyarországon is jelen van, a Magyar Televízió több koreai kosztümös sorozatot is vetített (például A palota ékköve), és olyan magyar popelőadók is vannak, akikre bevallottan hatással volt a K-pop műfaja.
A Közel-Keleten az egyiptomi Nilesat televízió Korea TV néven kezdett el koreai programokat sugározni, a szolgáltatás a Közel-Kelet és Afrika területén 32 országban, mintegy 330 millió néző számára érhető el.
Amerika
A koreai hullám hatását mutatja, hogy több amerikai előadó is dolgozik, illetve turnézik közösen koreai popsztárokkal (például Kanye West vagy a Jonas Brothers), 2009-ben Lady Gaga például a Big Bang és a 2NE1 zenei producerével, Teddy Parkkal szeretett volna együttműködni, ez azonban a producer elfoglaltsága miatt nem jöhetett létre.
A Billboard 2011 augusztusában elindította a saját K-pop-toplistáját, de a YouTube is külön műfajként kezeli a K-popot, és külön K-pop-csatorna indítását is tervezik.
A koreai hullám harmadik helyen szerepel a CNN „12 ok, hogy meglátogassuk Koreát 2012-ben” listáján.
New Yorkban 40 ezer fős koncertet adtak koreai popsztárok egy fesztiválon.
A népszerű énekes-színész Rain a rajongóinak köszönhetően a Time magazin választásán a világ legbefolyásosabb embere címet is elnyerte.
2009-ben ugyancsak Rain lett az első koreai színész, aki főszerepet kapott hollywoodi filmben.
Ugyanebben az évben a Wonder Girls lett az első koreai együttes, amelynek sikerült felkerülnie a Billboard Hot 100-as listára.
2017-ben a BTS elnyerte a Billboard Music Awards Top Social Artist díját, koreai előadóként először.
Az USA-ban a koreai sorozatokat főképp online és DVD-n nézik, bár léteznek kifejezetten ázsiai műsorokra specializálódott televíziócsatornák is.
Az amerikai online televíziós programokat közvetítő honlapok között megjelentek kifejezetten ázsiai tartalomra specializálódott weboldalak, például a DramaFever vagy a Crunchyroll, de a jórészt amerikai televíziós programokat szolgáltató Hulu is elkezdett koreai drámákat sugározni.
Egy felmérés alapján a koreai sorozatokat néző amerikaiak 95%-a nem koreai származású.
A nézők körülbelül egyenlő arányban nők és férfiak.
Kritika
A koreai hullámot kialakulása óta számos kritika éri.
Egyes elemzők szerint a jelenség átmeneti és lassul, illetve nem több mint egy „buborék”.
A koreai sorozatok népszerűségének egyik okaként felsorolt konfuciusi értékrend és családközpontúság ellenére Vietnámban például több szülő is a koreai doramák betiltását követelte szexuális tartalom és erőszak bemutatása miatt.
Ugyancsak kritika érte azt az állítást, miszerint a koreai sorozatok a koreai társadalom valóságát mutatják be, az ábrázolt idilli családképpel ellentétben ugyanis 2005-ben például a régióban Dél-Koreában volt a legmagasabb a válások száma.
Egy koreai dokumentumfilmes szerint a koreai szórakoztatóipar nem a magas kultúra, hanem a tömegkultúra képviselője.
Egy másik kritikus megkérdőjelezi a produkciók eredetiségét és „koreaiságát”, szerinte a koreai szórakoztatóipar semmiféle újdonsággal nem szolgál, gyakorlatilag az amerikai és a japán mintákat másolja mind a zene, mind a televíziózás terén.
Másik gyakori kritika, hogy a koreai hullám nem más, mint kereskedelmi árucikk, a kapitalizmus végterméke, amely lehetőséget teremt a koreai cégeknek a külföldi piacok meghódítására.
A jelenség jövője miatt aggódó vállalatok a hallyu állami támogatását szorgalmazták, ami meg is valósult, mivel a koreai kormány az ország globális versenyképességének kulcsát látja a hallyu-termékekben.
I Dongjun kritikus szerint a hallyu-termékek nem tudnak maradandót alkotni, és ugyancsak kritizálta a jelenség állami támogatását: „Koreán kívül egyetlen más állam sem tartott vészhelyzeti gyűlést és küldött bürokratákat egy másik országba, hogy elősegítse a szórakoztatóipara betelepítését.” Von Jongdzsin kultúrakutató egyik írásában szarkasztikusan jegyezte meg, hogy a koreai hullám egyetlen aspektusra épül: „Gyűjtsünk össze mindent, amit el lehet adni!” – ahelyett, hogy a jelenséget az ázsiai régió kulturális egyesítésére, a kultúrák közötti kommunikáció elősegítésére használnák fel.
A BBC kritizálta a koreai popipar működését is, kijelentve, hogy a menedzsmentként is működő kiadók exkluzív, hosszútávú „rabszolgaszerződések” keretében dolgoztatják a sokszor tinédzserkorú popsztárokat, akiket gyakran meg sem fizetnek rendesen.
Az előadók érdekvédelmi szervezete szerint a helyzet „nem tartható fenn sokáig”.
Japánban hallyu-ellenes mozgalom indult, Hating the Korean Wave címmel bestseller manga is megjelent, 2011 augusztusában pedig mintegy ötszázan tiltakoztak a Fuji TV székháza előtt a koreai sorozatok dominanciája miatt.
Salgó Pál
Salgó Pál (Arad, 1910. március 19.
– eltűnt 1944. november) erdélyi magyar újságíró.
Életútja
Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte.
Az Aradi Közlöny, majd az Erdélyi Hírlap címen megjelenő újság munkatársa, 1933-ban az aradi színház titkára volt.
1932-ben ő hívta fel a figyelmet az 1849. október 6-án mártírhalált halt s a kivégzés után a vesztőhelyen elhantolt öt tábornok nyugvóhelyére.
Az ásatásokról 1932 májusában emlékezetes riportsorozatban számolt be.
Ennek részleteit Pintér Lajos Az aradi tizenhárom vértanú (Bukarest, 1973) c. könyvében is fellelhetjük.
1940-ben Észak-Erdélybe települt át, 1944 novemberében eltűnt.
Catenay

A miniszter szerint aktív promócióval elérhető, hogy a hallyu keretein belül a koreai konyhát egyetlen évtized alatt olyan ismertté és elterjedtté tegyék, mint a japán vagy thai ételeket.

A minisztérium támogatást is nyújt a koreai konyha terjesztését célul kitűző vállalkozások számára.

2011-ben Szöul internetes főzőversenyt rendezett külföldiek számára értékes nyereményekkel, a város szándéka volt, hogy a verseny segítségével terjesszék a koreai konyhaművészetet.

A Hagyományos Koreai Ételek Intézete 2008-ban olyan szakácskönyvet jelentetett meg The Beauty of Korean Food címmel japánul, angolul, kínaiul és franciául, amely sztenderdizált receptleírásokat tartalmazott.

A koreai gasztronómia népszerűsítése érdekében tizenhárom részes dokumentumfilm is készült Kimchi Chronicles címmel, melyet az USA egész területén vetített egy amerikai tévécsatorna.

Az egyes epizódokban hollywoodi sztárok is készítenek koreai ételeket, például Hugh Jackman vagy Heather Graham.

A palota ékköve című, 87 országban bemutatott sorozatban felvonultatott, szépen tálalt ősi koreai ételek világszerte felkeltették az érdeklődést a koreai gasztronómia iránt.

2004-ben az Egészségügyi Világszervezet „egészségesnek és kiegyensúlyozottnak” nevezte a koreai konyhát.

Hatása és népszerűsége

A koreai hullám által generált bevétel 2004-ben a dél-koreai GDP 0,2%-át adta.

2009-ben a szórakoztatóipar hárommilliárd dollár értékű exportot bonyolított le.

A koreai sorozatok exportjából 2003-ban 37,5 millió dollár folyt be, ami több mint a triplája az 1999-es bevételnek.

2012-ben a hallyu-termékekből befolyt összeg meghaladta a tízmilliárd dollárt.

A koreai sztárok befolyással vannak az ázsiai divatra, a reklámokon keresztül a termékfogyasztási szokásokra, de még a plasztikai sebészetre is.

A koreai hullám hatására megnőtt a koreai nyelvet tanuló külföldiek száma.

A hallyu megítélése Dél-Koreában jórészt pozitív, a lakosság a nemzeti öntudat és büszkeség részeként, a koreai kultúra megismertetőjeként tekint rá; akadnak azonban akadémiai kritikusai is.

A hallyu hatására Kjonggi tartományban Hallyuworld néven élményparkot létesítenek, melyben egy 18 000 férőhelyes K-pop-aréna és egy popmúzeum is helyet kap majd.

A koreai hullám a turizmusra is hatással van, évről évre nő a külföldi turisták száma, 2003-ban a koreai turisztikai hivatal számításai szerint a népszerű sorozatok forgatási helyszíneire ellátogató külföldi turisták száma meghaladta a 130 000-et.

Gazdasági hatása más országokban is érvényesül, a koreai sztárok nevével fémjelzett termékek igen keresettek mindenütt Ázsiában.

A koreai cégek hamar felismerték a kulturális exportban rejlő gazdasági lehetőséget, de nem csak a sztárok leszerződtetésével: az LG Electronics például vietnámi televíziós csatornák számára ingyen szolgáltatott koreai sorozatokat, és még a szinkronizálás költségeit is állta.

Dél-Korea a világ popexportőrei között előkelő helyet foglal el, 2009-ben 31 millió dolláros bevételt hozott a gazdaságnak a popelőadók exportja.

A koreai színészek a hollywoodi színészek után a legjobban fizetettek, egy-egy híresebb színész évente akár 10 millió dollárt is keres, de akad olyan színész is, aki filmenként kap 5 millió dollárt.

A koreai hullám a könyvkiadásra is hatással volt, főképp a japán és kínai nyelven megjelenő koreai művek esetében.

Ázsia mellett az USA és több európai ország is a koreai hullám hatása alá került.

A KOTRA (Koreai Kereskedelmet és Befektetést Elősegítő Ügynökség) 94 régióban végzett felmérése szerint hat olyan ország van, köztük a Fülöp-szigetek és Üzbegisztán, ahol a koreai hullám növekedő stádiumban van, vagyis nagy népszerűségnek örvend, a termékeladhatóság szempontjából azonban még csupán kezdeti szakaszban van.

23 országban, köztük Németországban és az Egyesült Királyságban a hullám elismerési szakaszban jár, ami fokozatos fel- és elismerést jelent.

Indiában és Srí Lankán a kezdeti szakaszban tart a hullám, ami azt jelenti, hogy egyelőre csak kis közösségek ismerik.

A felmérés szerint a kezdeti stádiumban lévő országokban a K-pop-előadók közül a fiúegyüttesek a népszerűek, míg a már régebb óta hatás alatt lévő országokban (például Japán vagy Kína) a lányegyüttesek számítanak „trendinek”.

A koreai hullám közönsége is változóban van, indulásakor főképp a középkorosztályt ragadta meg (a sorozatokon keresztül), újabban azonban inkább a fiatalok érdeklődnek iránta.

2012-ben PSY Gangnam Style című dala világszerte hisztériát okozott és néhány hét leforgása alatt Guinness-rekorder lett, mint a YouTube történelmének legkedveltebb videója, több mint kétmillióan nyomták meg akkor rajta a tetszik gombot.

A dal 31 országban vezette a letöltőlistákat, novemberben pedig minden idők legnézettebb videója lett a YouTube-on.

A Gangnam-őrület a dél-koreai Külügyminisztérium szerint fontos és hasznos az ország imidzsének alakítása szempontjából, a koreai hullám részeként számos koreai cégnek jelent marketinglehetőséget.

Ázsia

A koreai hullám egyik legnagyobb fogyasztója Japán.

A japán piac meghódítását 2003-ban a Winter Sonata című sorozatnak sikerült elérnie, jelentősen javította a japánokban Dél-Koreáról kialakult képet, és hatással volt a turizmusra, valamint Ázsia-szerte divattrendet teremtett.

A sorozat összesen 27 milliárd dollárt jövedelmezett a hatására kialakult koreai-japán turizmus bevételeit is beszámítva.

A sorozat bemutatása után a forgatási helyszínül szolgáló Namiszom-sziget látogatóinak száma 250 ezerről 650 ezerre emelkedett.

Azóta a szigeten több sorozatot is forgattak, ennek köszönhetően 2011-ben már 2,3 millió turista látogatott el ide, 20%-uk külföldi volt.

Japán a K-pop tekintetében is vezető fogyasztó, a koreai popénekesek és együttesek rendre meghódítják a japán slágerlistákat, kiszorítva a helyi előadókat.

Kínában a koreai televíziós sorozatok uralják a külföldi programokat, több koreai sorozatot vetítenek, mint akár amerikait vagy japánt.

Hongkongban a TVB televízió külön csatornát hozott létre TVB–J2 néven, amely csak koreai programokat sugároz, és a helyi ATV csatorna is a hét öt napján főműsoridőben vetít koreai sorozatokat.

Hongkongban a koreai doramák népszerűsége A palota ékkövével kezdődött, amelyet a tévénézők fele követett rendszeresen.

Szingapúr, Indonézia és a Fülöp-szigetek is a koreai hullám hatása alá került, de például Üzbegisztánban is nagyon elterjedt, 2009-ben és 2010-ben összesen 20 koreai sorozatot vetítettek itt a helyi adók.

Thaiföldi producerek Koreába utazva próbálják ellesni a jó sorozatok készítésének titkait, a thai fiatalok előszeretettel követik a koreai divatot, a helyi televízióadók pedig átlagosan napi 100 percnyi koreai doramát vetítenek.

A hallyunak köszönhetően a Dél-Koreába látogató thai turisták száma megkétszereződött.

Ázsiában a koreai hullámnak nem csak kulturális és gazdasági hatásai vannak, a jelenség politikai befolyással is bír.

Dél-Korea a puha hatalom eszközeként tekint a szórakoztatóiparára, amely segít az országnak pozitívan befolyásolni a régióban róla kialakult képet.

A szingapúri Asia Research Instititue tanulmánya szerint a hallyu is felelős a dél-koreai külkapcsolatok javulásáért, például Vietnámmal, ahol a vietnámi háború miatt voltak ellenérzések a koreaiakkal szemben, illetve Tajvannal, akik a pekingi kapcsolatok miatt nehezteltek az országra.

Észak-Koreába a hallyu-termékek csempészett CD-ken és DVD-ken jutnak át, ami miatt az észak-koreai határőrség fokozottan ellenőrzi a határokat.

No Muhjon egykori dél-koreai államfő azon a véleményen volt, hogy a hallyu segítheti Észak- és Dél-Korea egyesítését.

Az észak-koreai The DailyNK szerint az észak-koreaiak szinte minden generációján elhatalmasodott a dél-koreai termékek okozta láz, a fiatalok közül sokan „úgy érzik, szűk farmert és magassarkú cipőt kell viselniük, akkor is, amikor a napi szükségleti cikkekhez is nehéz hozzájutni.” Az újság szerint a kormány minden megszorító intézkedése ellenére az észak-koreaiak megtalálják a módját, hogy hozzájussanak a dél-koreai sorozatokhoz és popzenéhez.

A dél-koreai divat hatással van Észak-Koreára is, illetve a nyelvre is, egyre több divatos dél-koreai szó kerül át a popzenének és a sorozatoknak köszönhetően.

A CD-k és DVD-k mellett egyre népszerűbb a pendrive is, amelyet a The DailyNK szerint nehezebben találnak meg házkutatáskor a rendőrök.

Európa és a Közel-Kelet

Párizsban 14 ezer fős telt házas koncertet adtak koreai előadók.

2011-ben a SHINee volt az első dél-koreai együttes, amely koncertet adott Londonban.

A Big Bang együttes ugyanebben az évben nem várt meglepetést okozott, amikor elnyerte az MTV Europe Music Awards legjobb nemzetközi előadó díját.

Rajongói jóvoltából a Big Bang Britney Spearst győzte le a versenyben 58 millió szavazatot gyűjtve.

A koreai popzene növekvő európai népszerűségét mutatja az is, hogy a legnagyobb, K-poppal foglalkozó angol nyelvű internetes portál, az Allkpop európai olvasóinak száma négy év alatt 1%-ról 25%-ra nőtt.

Az iTunes 2010-ben az európai vásárlók számára is elérhetővé tette a K-pop-előadók dalait.

A koreai előadók (főképpen a 2NE1, a Beast, a 2PM, az MBLAQ, a Big Bang és a Super Junior-M) rendszeresen előkelő helyet foglalnak el a németországi VIVA zenei csatorna slágerlistáján, előfordult, hogy az első három helyet is koreai előadó szerezte meg egyazon héten.

A koreai hullám Magyarországon is jelen van, a Magyar Televízió több koreai kosztümös sorozatot is vetített (például A palota ékköve), és olyan magyar popelőadók is vannak, akikre bevallottan hatással volt a K-pop műfaja.

A Közel-Keleten az egyiptomi Nilesat televízió Korea TV néven kezdett el koreai programokat sugározni, a szolgáltatás a Közel-Kelet és Afrika területén 32 országban, mintegy 330 millió néző számára érhető el.

Amerika

A koreai hullám hatását mutatja, hogy több amerikai előadó is dolgozik, illetve turnézik közösen koreai popsztárokkal (például Kanye West vagy a Jonas Brothers), 2009-ben Lady Gaga például a Big Bang és a 2NE1 zenei producerével, Teddy Parkkal szeretett volna együttműködni, ez azonban a producer elfoglaltsága miatt nem jöhetett létre.

A Billboard 2011 augusztusában elindította a saját K-pop-toplistáját, de a YouTube is külön műfajként kezeli a K-popot, és külön K-pop-csatorna indítását is tervezik.

A koreai hullám harmadik helyen szerepel a CNN „12 ok, hogy meglátogassuk Koreát 2012-ben” listáján.

New Yorkban 40 ezer fős koncertet adtak koreai popsztárok egy fesztiválon.

A népszerű énekes-színész Rain a rajongóinak köszönhetően a Time magazin választásán a világ legbefolyásosabb embere címet is elnyerte.

2009-ben ugyancsak Rain lett az első koreai színész, aki főszerepet kapott hollywoodi filmben.

Ugyanebben az évben a Wonder Girls lett az első koreai együttes, amelynek sikerült felkerülnie a Billboard Hot 100-as listára.

2017-ben a BTS elnyerte a Billboard Music Awards Top Social Artist díját, koreai előadóként először.

Az USA-ban a koreai sorozatokat főképp online és DVD-n nézik, bár léteznek kifejezetten ázsiai műsorokra specializálódott televíziócsatornák is.

Az amerikai online televíziós programokat közvetítő honlapok között megjelentek kifejezetten ázsiai tartalomra specializálódott weboldalak, például a DramaFever vagy a Crunchyroll, de a jórészt amerikai televíziós programokat szolgáltató Hulu is elkezdett koreai drámákat sugározni.

Egy felmérés alapján a koreai sorozatokat néző amerikaiak 95%-a nem koreai származású.

A nézők körülbelül egyenlő arányban nők és férfiak.

Kritika

A koreai hullámot kialakulása óta számos kritika éri.

Egyes elemzők szerint a jelenség átmeneti és lassul, illetve nem több mint egy „buborék”.

A koreai sorozatok népszerűségének egyik okaként felsorolt konfuciusi értékrend és családközpontúság ellenére Vietnámban például több szülő is a koreai doramák betiltását követelte szexuális tartalom és erőszak bemutatása miatt.

Ugyancsak kritika érte azt az állítást, miszerint a koreai sorozatok a koreai társadalom valóságát mutatják be, az ábrázolt idilli családképpel ellentétben ugyanis 2005-ben például a régióban Dél-Koreában volt a legmagasabb a válások száma.

Egy koreai dokumentumfilmes szerint a koreai szórakoztatóipar nem a magas kultúra, hanem a tömegkultúra képviselője.

Egy másik kritikus megkérdőjelezi a produkciók eredetiségét és „koreaiságát”, szerinte a koreai szórakoztatóipar semmiféle újdonsággal nem szolgál, gyakorlatilag az amerikai és a japán mintákat másolja mind a zene, mind a televíziózás terén.

Másik gyakori kritika, hogy a koreai hullám nem más, mint kereskedelmi árucikk, a kapitalizmus végterméke, amely lehetőséget teremt a koreai cégeknek a külföldi piacok meghódítására.

A jelenség jövője miatt aggódó vállalatok a hallyu állami támogatását szorgalmazták, ami meg is valósult, mivel a koreai kormány az ország globális versenyképességének kulcsát látja a hallyu-termékekben.

I Dongjun kritikus szerint a hallyu-termékek nem tudnak maradandót alkotni, és ugyancsak kritizálta a jelenség állami támogatását: „Koreán kívül egyetlen más állam sem tartott vészhelyzeti gyűlést és küldött bürokratákat egy másik országba, hogy elősegítse a szórakoztatóipara betelepítését.” Von Jongdzsin kultúrakutató egyik írásában szarkasztikusan jegyezte meg, hogy a koreai hullám egyetlen aspektusra épül: „Gyűjtsünk össze mindent, amit el lehet adni!” – ahelyett, hogy a jelenséget az ázsiai régió kulturális egyesítésére, a kultúrák közötti kommunikáció elősegítésére használnák fel.

A BBC kritizálta a koreai popipar működését is, kijelentve, hogy a menedzsmentként is működő kiadók exkluzív, hosszútávú „rabszolgaszerződések” keretében dolgoztatják a sokszor tinédzserkorú popsztárokat, akiket gyakran meg sem fizetnek rendesen.

Az előadók érdekvédelmi szervezete szerint a helyzet „nem tartható fenn sokáig”.

Japánban hallyu-ellenes mozgalom indult, Hating the Korean Wave címmel bestseller manga is megjelent, 2011 augusztusában pedig mintegy ötszázan tiltakoztak a Fuji TV székháza előtt a koreai sorozatok dominanciája miatt.

Salgó Pál

Salgó Pál (Arad, 1910. március 19.

– eltűnt 1944. november) erdélyi magyar újságíró.

Életútja

Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte.

Az Aradi Közlöny, majd az Erdélyi Hírlap címen megjelenő újság munkatársa, 1933-ban az aradi színház titkára volt.

1932-ben ő hívta fel a figyelmet az 1849. október 6-án mártírhalált halt s a kivégzés után a vesztőhelyen elhantolt öt tábornok nyugvóhelyére.

Az ásatásokról 1932 májusában emlékezetes riportsorozatban számolt be.

Ennek részleteit Pintér Lajos Az aradi tizenhárom vértanú (Bukarest, 1973) c. könyvében is fellelhetjük.

1940-ben Észak-Erdélybe települt át, 1944 novemberében eltűnt.

Catenay