Split (1)

train · 554k rows

fanfic_title stringlengths 1 97	chapter_title stringlengths 0 125	text stringlengths 1 37.1k	token_count int64 1 7.96k	source_id int64 0 31.2k	chunk_id stringlengths 10 16
Dzinka története	Karta	Karta	2	10	fanfic_10_1
Dzinka története	Karta	Csószó negyedik holdjában, mikor a gyümölcsök már értek, a Nap magasan állt, és csaknem örökké perzselt, a Sikakhse csak egy embert ragadott el, aki aztán hamar vissza is tért kardzakóként, mert Dzinkáék szomszédjának a tehene, vagyis Karta egyetlen tehenét elragadta a kórság. Intő jelként tekintettek rá, de mindenki t...	108	10	fanfic_10_2
Dzinka története	Karta	– Az állatok ugyanolyan nemes lények, mint mi magunk, az emberek. Egyek vagyunk velük. Csakhogy Csószó nekünk adta a dzakót, mi birtokoljuk azt – oktatta Narda Dzinkát. – Jól vigyázz rá, nehogy elvegyék tőled!	52	10	fanfic_10_3
Dzinka története	Karta	– Hogyan tudnák azt elvenni?! – kérdezte nevetve Dzinka. – Apám szerint azt senki el nem veheti, soha, csak a Sikakhse.	29	10	fanfic_10_4
Dzinka története	Karta	Narda összerándult szemöldökkel és ropogó térddel kelt fel a fatönkről, ahol eddig ült. Hamis mosolyt vetett a lányra. Megcsóválta a fejét, majd fennhangon így szólt:	42	10	fanfic_10_5
Dzinka története	Karta	– A Manre lánya okosabb lesz, mint maga Manre!	13	10	fanfic_10_6
Dzinka története	Karta	A tehén húsát feláldozták, és sűrűn megköszönték a kegyelmet. Tudták a kartaiak, hogy Csószó szeretettel tekint a falura. Hiszen áradás évek óta nem volt, villám sem vágott a közelben. Az eső azonban mindig bőségesen esett, a föld pedig termékeny volt. És több nem is kellett Kartába.	62	10	fanfic_10_7
Dzinka története	Karta	Viszont Karta népe egyúttal bánkódott is, mert ezután nem lesz tehéntej, sem tejföl, sem vaj, pedig a múltkori bataréra érkező khanneaiaktól elsajátították ezek készítését is, persze előzőleg jól kinevették őket a khannlannok.	52	10	fanfic_10_8
Dzinka története	Karta	Azóta Dzinka is nekte-khannlann-kazként hivatkozott rájuk és köpött egyet a fűbe, mint ahogyan néhány más fiatal is. Aztán anyja jól elverte érte, mikor meglátta, de ez nem tántorította el később sem. Hangoztatta Nardának és mindenki másnak a faluban, hogy ő hű marad Lquijjához. Nem fog khanneai férfit szeretni, mint a...	212	10	fanfic_10_9
Dzinka története	Karta	Viszont Lquijja népe rájött, hogy semmi baj nincs azzal, hogyha évente egy-egy falubeli lányt elvisznek az arra tévedő khanneaiak, de az is gyakran megesett, hogy egy-egy lquijjai fiú verődött oda hozzájuk, majd együtt ment velük vissza, Khanneába.	62	10	fanfic_10_10
Dzinka története	Karta	Nem mintha lett volna joga Lquijjának beleszólni, hiszen évtizedek óta a khanneai hatalom alatt álltak. Bár olyan kis falukban, mint Kartában ténylegesen nem volt jelen Khannea.	39	10	fanfic_10_11
Dzinka története	Karta	A férfiúk gyakorta, megfontolt szándékkal érkeztek a lquijjai Pisbatare ünnep idejére, amely az egyik legfontosabb ünnep a Fedona mellett. Ez a nap a tizenhárom holdból, a negyedik hold utáni negyedik és ötödik napra esett. A batarén a születést ünnepelték. Mindenki, az emberek és állatok is ekkor léptek egy új életévb...	85	10	fanfic_10_12
Dzinka története	Karta	A batarén napközben a feleslegessé vált holmijaikat cserélgették az utcákon, aztán házról házra jártak át egymáshoz, együtt ettek, ittak megvendégelve egymást. A karzone is végigjárta a falu házait, és köszöntötte a népét. Ilyenkor senki nem dolgozott, mindenki az utcán, birtokokon volt, és jól érezte magát. A zenész –...	152	10	fanfic_10_13
Dzinka története	Karta	A khannlannok, ahogy a lquijjaiak nevezték a khanneaiakat, különféle értékes holmikat, alapanyagokat hoztak magukkal, és árulták másért cserébe vagy ajándékként egy kiszemelt családnak, ahol történetesen élt egy hajadon lány.	46	10	fanfic_10_14
Dzinka története	Karta	Dzinka életének tizenharmadik bataréján is megjelent néhány fiatal khanneai vadász az ünnepen. Dzinka emlékezett rá, hogy fiatalabb korában is jártak itt khannlannok, és milyen izgatott volt, mikor meglátott egyet! Furcsa, illetlenül rövid ruhákban jártak, hasonlított a lquijjai koszmékra, csak a ők derékon egy vastag ...	94	10	fanfic_10_15
Dzinka története	Karta	Mindig ugyanolyan viseletet hordtak, mintha évről-évre ugyanazok jártak volna vissza.	15	10	fanfic_10_16
Dzinka története	Karta	A khannlannok tiszteletet tettek a karzonénál, mint vendégek, és megérdeklődték, hogy a felesleges szárított tengeri halat és vadhúst eladhatják-e itt. A karzone szívélyesen marasztalta őket, mivel tudta, hogy ez inkább a másodlagos szándék volt. Valójában nő nézőbe jöttek – a szannatea rítust járták, mivel kivétel nél...	90	10	fanfic_10_17
Dzinka története	Karta	Dzinka rá sem hederített az idegenekre, nem úgy, mint két húga és a falu legtöbb lánya. Ezt a faluban élő férfiúk becsmérlésnek vették. Addig-addig záporoztak az oda-odaszólások, míg az egyikük végre kihívta a rivális csapatot egy íjászversenyre. Míg a lquijjaiaknak csak a falujuk becsületét kellett megvédeni, addig a ...	84	10	fanfic_10_18
Dzinka története	Karta	A khanneai vadászokat előszeretettel nézték le a lquijjai vadászok, mert mindent, amit tudtak a khanneaiak, azt a lquijjaiaktól tanulták. Khanneában az erdőség gyér, ellentétben a lquijjai területekkel, amely sűrű, összefüggő rengetegből állt.	60	10	fanfic_10_19
Dzinka története	Karta	Dzinkát addig nyüstölték a húgai, hogy végül elment velük, mintegy felvigyázóként a falu mögötti gyakorlópályának szánt tisztásra.	32	10	fanfic_10_20
Dzinka története	Karta	A falu összes lánya és népe odagyűlt, meg persze a karzone is, hogy ne forduljon át vérontásba a fitogtatás.	30	10	fanfic_10_21
Dzinka története	Karta	A verseny úgy zajlott, hogy egy-egy szalmavesszőfogót kapott a két csapat, amibe belelőttek tizet-tizet, mindenki a saját céltáblájába, aztán a tábla megcserélődött, és ismét tizet-tizet kellett lőni, de úgy, hogy a lövéssel kiüssék a már benn lévő, másik csapat nyílvesszejét. Az eredmény döntetlen lett. A lquijjai vad...	180	10	fanfic_10_22
Dzinka története	Karta	Dzinka az elejétől kezdve unta, nem is kifejezetten rajongott a vadászatért. Készült haza, de anyja meghagyta neki, hogy húgai nélkül ne térjen vissza, így utánuk indult a forgatagban. Azonban alig lépett néhányat a meleg porban, mikor előtte termett az egyik khanneai vadász. Csodálkozva meredt a sötét hajú férfiúra, a...	216	10	fanfic_10_23
Dzinka története	Karta	Dzinka húgai – Sarija és Medzi – pedig egyszerre szaladtak oda, mintha ezt a pillanatot várták volna.	26	10	fanfic_10_24
Dzinka története	Karta	– Kaptál tőle valamit?! Dzinka kapott egy nyilat! – harsogták a testvérei. – Kapott egy nyilat! A khanneaitól? Attól ott? Melyiktől?	39	10	fanfic_10_25
Dzinka története	Karta	Hirtelen minden közelben lévő lány lelkesen ugrott oda és a részletekről faggatták, de ő semmit nem tudott és nem is akart mondani. Elöntötte a szégyen. Egy nekte-khannlann-kaz!	41	10	fanfic_10_26
Dzinka története	Karta	– Visszaadom neki! Nekem ez nem kell! Odaadom másnak – tört ki hevesen Dzinka, és elszántan a lányok felé nyújtotta, de azok úgy ugrottak el a kezétől, mintha parazsat akarna adni.	43	10	fanfic_10_27
Dzinka története	Karta	– A tiéd, a tiéd – szajkózták nevetve.	12	10	fanfic_10_28
Dzinka története	Karta	Elképesztő szégyen telepedett rá. Mi az, hogy Csószó így kitol vele? Büntetés lenne? Hát nem könyörög hozzá minden este elégségesen felül is? A harag könnyeit nyelve sarkon fordult, Sarija elkapta a kezét, hogy megakadályozza, de ő kirántotta a szorításból. Rendületlen arcot erőltetve magára, nagy és határozott léptekk...	106	10	fanfic_10_29
Dzinka története	Karta	A férfiúk meglepődve meredtek rá, mikor átlépett köztük.	12	10	fanfic_10_30
Dzinka története	Karta	– Te mit keresel itt? Kinéztél magadnak valakit? – ugratták rá lquijjai férfiúk. Ő azonban válaszra sem méltatta egyiküket sem, meg sem állt, csak a khannlann előtt, akivel dolga akadt.	47	10	fanfic_10_31
Dzinka története	Karta	Lángoló arccal – amit nem tudott eldönteni, hogy a szégyen vagy a tűz melege égeti ennyire – nyújtotta oda a nyílvesszőt.	26	10	fanfic_10_32
Dzinka története	Karta	– Nekem ez nem kell! – jelentette ki lquijjaiul.	15	10	fanfic_10_33
Dzinka története	Karta	A körülöttük ülők felhuhogtak, mint az erdei baglyok. Valakiből kitört a röhögés.	20	10	fanfic_10_34
Dzinka története	Karta	A khannlann meghúzta a szarvasbőr kulacsot, hogy elrejtse a széles mosolyát, mialatt hátrább dőlt. Dzinka rendíthetetlenül tartotta a nyilat előtte, várta, hogy visszavegye a khannlann, de úgy tűnt, annak esze ágában sem volt. A férfiú aztán felugrott, és fölényében mosolyogva szólt:	70	10	fanfic_10_35
Dzinka története	Karta	– Teea ki na. –	7	10	fanfic_10_36
Dzinka története	Karta	Aztán hátat fordított neki, majd ott hagyta Dzinkát, aki megaláztatását nem tűrve tovább visszarohant a lányok csoportjához.	25	10	fanfic_10_37
Dzinka története	Karta	Megkereste a húgait és feldúltan indult haza kézen fogva Medzit, maga után húzva Sariját.	23	10	fanfic_10_38
Dzinka története	Karta	Gondolta, hogy odahaza majd megértik, legalább az apja, ha anyja nem is. Mikor elmesélte az eseményeket, szülei leintették.	26	10	fanfic_10_39
Dzinka története	Karta	– Ugyan Dzinka, hogy tehettél ekkora szamárságot? Nem illik visszaadni! Ugyan, egy khanneai vadász érdeklődik irántad. A khanneaiaknak nagy városaik vannak, nagyobb faluik, hatalmas termőföldjeik.	47	10	fanfic_10_40
Dzinka története	Karta	Hát te nem akarod látni? – biztatta anyja.	10	10	fanfic_10_41
Dzinka története	Karta	– Nem! –	4	10	fanfic_10_42
Dzinka története	Karta	vágta rá és apjára sandított, hogy segítsen, hiszen mindig is az ő pártját fogta.	20	10	fanfic_10_43
Dzinka története	Karta	– Pedig olyan boldog lennél ott kicsi Dzalanka – válaszolt apja is, Dzinka megrökönyödésére.	21	10	fanfic_10_44
Dzinka története	Karta	Mindenki összeesküdött ellene? Nemcsak az istenek, de a szülei is? Ám ő hajthatatlan volt, és kora reggel elindult a khannlannok táborához, azonban már csak a langyos parazsat találta ott. Állt a nyíllal a kezében, és bambult a kitaposott fűre. Csószó most aztán tényleg megtréfálta őt. Összeszorított szájjal megfogadta...	202	10	fanfic_10_45
Dzinka története	Karta	Dzinka hiába illegette magát jobban, hiába ment a fiúk nyomában, bizonygatta, hogy az a nyílvessző nem tesz semmit, csak jól kinevették. Az egyik ilyen este után a dühtől elvakultan sietett haza, anyja meg jól elverte, hogy miféle hír járja a falu.	57	10	fanfic_10_46
Dzinka története	Karta	– Mindennek oda akarod adni magad, te? Menj csak Annarába!	15	10	fanfic_10_47
Dzinka története	Karta	Dzinka rátartian bólintott, ő inkább elmegy Annarába, minthogy a khannlann-nal menjen. Bár nem tudta, hogy merre kéne indulnia, sőt úgy tudta, hogy ez a város nem is létezik, csak azoknak a hajadon lányoknak mondják, akik sokat vannak férfiúk közelében.	61	10	fanfic_10_48
Dzinka története	Karta	Elővette az alvóhelye mellől a nyílvesszőt és a ház mögött kettétörte. Aztán egészen lesétált a Sáros patakig, és ott bedobta a sodrásba.	33	10	fanfic_10_49
Dzinka története	Karta	Pár nap múlva falujuk lovásza jött hozzájuk, és a megviselt nyíl kék tollas végét nyújtotta át Dzinkának.	23	10	fanfic_10_50
Dzinka története	Karta	Apja az egész környék hallatára jól leteremtette, hogy jöjjön bárki – lquijjai vagy khanneai –, nem fogja engedni, hogy elvigyék Dzinkát nőül.	36	10	fanfic_10_51
Dzinka története	Karta	Maradjon hajadon örökre.	5	10	fanfic_10_52
Dzinka története	Karta	Ahogy ezt kimondta, apja már rakta össze a két tenyerét és bocsánatot kért Csószótól. Magához ölelte Dzinkát.	26	10	fanfic_10_53
Dzinka története	Karta	– Még az is jobb lenne, mint az a khannlann-ka! – feleselt Dzinka. Apja nevetett.	26	10	fanfic_10_54
Dzinka története	Karta	– Később majd mást mondasz, kicsi Dzalanka.	11	10	fanfic_10_55
Dzinka története	Karta	Dzinka szerette Kartát, szerette a lquijjai erdőséget, ahol élt. Nem akarta itt hagyni. Mindig is úgy képzelte, hogy az egyik falubeli fiú – hogy melyikük, azt még nem tudja – majd nőül viszi magához és itt fognak élni. Kitalálta, hogy a birtokuk majd Ardanáék mellett lesz, a Kis pataktól néhány lépésre. Ott szép egyen...	168	10	fanfic_10_56
Dzinka története	Karta	Karta a Fehér erdő – amelynek nevét a platánfákról kapta – ölelésében feküdt egy domb tövében. A domb egyik oldalán folyt a Kis patak, a másik oldalán a Sáros patak. Ez az utóbbi volt közelebb Dzinkáékhoz, majdnem a birtokuk végében. Valóban sáros csak télvíz és nagy esők után volt ősszel, mert Ultere, a vadászat isten...	79	10	fanfic_10_57
Dzinka története	Karta	A dombról lenézve mindig gyönyörűnek találta a falut. Ha vastag, puha hótakaró fedte be, és minden fehérré vált egy hatalmas lepedőre emlékeztette. A saját lepedőjükre, amit vendég érkezése idején használtak csak.	44	10	fanfic_10_58
Dzinka története	Karta	Tavasz idején, mikor a természet kivirágozni látszott, a faházak beleolvadtak az erdő fái közé és könnyen elképzelte azt a megannyi misztikus dolgot, amit ismert és tudott. A legcsodálatosabb azonban akkor volt, mikor a levelek minden színben pompáztak. A levegő hűvösebbre vált és harmatcseppek csillogtak minden egyes ...	85	10	fanfic_10_59
Dzinka története	Karta	És nem akarta itt hagyni ezt holmi nekte-khannlannért meg a hatalmas, üres földekért.	23	10	fanfic_10_60
Kálmos	3. fejezet	Kálmos	2	11	fanfic_11_0
Kálmos	3. fejezet	3. 3.	5	11	fanfic_11_1
Kálmos	3. fejezet	fejezet	1	11	fanfic_11_2
Kálmos	3. fejezet	– Megfogtam, kapitány! Itt lapult a csalitosban – rikkantotta el magát a katona, és előrángatott a bokor mögül egy alakot. – Ne olyan hangosan, Kurgel! Még ránk hozod a többit – vetette oda ugyanolyan hangosan Bagatur. Kurgel legyintett, majd lelkesen a király elé vonszolta az alakot. Kálmos még sosem látott ennyire ré...	360	11	fanfic_11_3
Kálmos	3. fejezet	emelte fel a kezét Kálmos, mire a vallach a földre vetette magát, és rémülten rázta a fejét, amitől a két hajfonadéka látványosan himbálódzott. Könyörgésre kulcsolta a kezét, majd remegő hangon esdekelni kezdett. Kálmos Majshoz fordult a fordításért. – Nehezen értem, mert valami istenverte tájszólással karattyol – vaka...	102	11	fanfic_11_4
Kálmos	3. fejezet	Fereste-me, defende me, domine, a diabolo, diabo…diavolul.	24	11	fanfic_11_5
Kálmos	3. fejezet	Van benne kis latin. A többit nem értem – próbálta magyarázni Majs. – Azt meg tudnád tőle kérdezni, hogy látott-e valamit, vagy emlékszik-e valamire? Majs igyekezett összerakni pár vallach szót, amibe még a latint is belevegyítette, de a vallachot láthatóan semmilyen szép szó nem tudta kibillenteni a könyörgésből. – Eg...	194	11	fanfic_11_6
Kálmos	3. fejezet	Vajon mire nem figyelt a tárgyalás során? Konstantin atya biztosan tudná. Majs nagy műgonddal és lassan tette fel a kérdést. A vallach abbahagyta az esdeklést, és a kapitányra meredt, de nem felelt. Majs elismételte a kérdést, minden szót hangsúlyosan ejtve, mire a vallach végre megszólalt. – Azt mondja, hogy ötezren –...	373	11	fanfic_11_7
Kálmos	3. fejezet	– Igaza van Bagaturnak. Szerencsétlen párának agyára ment a csata – tette még hozzá Majs. – Vagy annyira jól míveli a vándorszínészkedést. – Engedjétek el – utasította őket a király. – Már nem hiszem, hogy hasznát vennénk. – Minden vágya volt egy jó meleg fürdő és egy puha ágy.	67	11	fanfic_11_8
Kálmos	3. fejezet	– De, uram, egy hadifoglyot csak úgy nem engedhetünk el – vetette ellen a kapitány. – Váltságdíjat kérhetnénk érte, már ha a kivégzése nem lenne üdvösebb. Kálmos agyában meg sem fordult a kivégzés gondolata. Valójában már szinte semmilyen gondolat nem keringett a fejében. Kimerültnek érezte magát, végtagjaira mázsás sú...	100	11	fanfic_11_9
Kálmos	3. fejezet	– Nem, Majs. Engedd el! Nem akarok több vért. Már elég volt – csóválta a fejét. – A lovamat akarom – fordult Szellő felé kimerülten. Már csak a lovára volt szüksége. – Szellő! Kedves hátasa máris feléje szökkent a fák mögül. – Majs, induljunk el, mert ránk esteledik, és ki kell addigra jutnunk a lápból – szólt a kapitá...	184	11	fanfic_11_10
Kálmos	3. fejezet	– Uram! Megleltem a kardját! – szólt az egyik katona. – Csak elfelejtettem mondani. – És már nyújtotta is át a királynak. Kálmos elvette a fegyvert, aztán mormogott egy köszönömöt. Eddig valahogy nem hiányolta a kardját, de most, hogy meglett, megszorította a markolatát. Szeme egy pillanatra megakadt a markolatgomb fén...	167	11	fanfic_11_11
Kálmos	3. fejezet	– Uram! Van itt még valami – kiáltott egy másik katona kissé távolabb. – Társzekerek. Legalább kettő! Még ló is van hozzá! Majs a fűzbokrok mögé sietett. – Az áldóját! Ténylegesen látok itten két szekeret. Van rajtuk ponyva. Meg úgy néz ki, hogy fegyverek vannak a ponyva alatt – újságolta kis idő múlva. – Buzogány, bár...	1,075	11	fanfic_11_12
Kálmos	3. fejezet	Kálmos megtörölte a homlokát az alkarjával. Halovány arca verejtékben úszott. Észre sem vette, hogy a kapitány mikor küldte el a felderítőt, és azt sem, az mikor jött vissza. – Kibírom – felelte elszántan, és megragadta a kantárszárat. – Ott verünk tábort. Majs döbbenten meredt a királyra. Nem volt nehéz megállapítania...	575	11	fanfic_11_13
Kálmos	3. fejezet	– Te! Az új király az! – bökte oldalba az első. Eközben az uralkodó is magához tért, amint az eső hideg cseppjeit megérezte az arcán. Nem volt ereje szólni, így csak felemelte a szemhéját, hogy lásson valamit. Jobban fázott, mint valaha. – Meg…megkérdezzük a feljebbvalónkat – dadogta végül a magasabbik őr. – Ho…hol a k...	493	11	fanfic_11_14
A szeretet patrónusa	1. fejezet	A szeretet patrónusa	4	12	fanfic_12_0
A szeretet patrónusa	1. fejezet	1. 1.	5	12	fanfic_12_1
A szeretet patrónusa	1. fejezet	fejezet	1	12	fanfic_12_2
A szeretet patrónusa	1. fejezet	– A lányomat nem bántod, te szajha! Mrs. Weasley üvöltve esett át a láthatatlan Harryn, aki azonnal felpattant. A köpenyt maga előtt összefogva, a harcolók közt cikázva rohant Bellatrix és a vele párbajozó lányok felé. – Nézz rám, Bellatrix Lestrange! – üvöltötte, és ledobta magáról a köpenyt, mikor a nő közelébe ért.	81	12	fanfic_12_3
A szeretet patrónusa	1. fejezet	– Harry él! –	5	12	fanfic_12_4
A szeretet patrónusa	1. fejezet	kiáltották innen-onnan örömteli, csodálkozó hangok, de ő meg sem hallotta. Érezte, ahogy dübörög a harag benne, érezte, hogy most bármi rosszat képes lenne megtenni ezzel a nőnemű szörnyeteggel. – Ginny nem használna halálos átkot! – üvöltötte. – De én igen! – válaszolta gúnyos kacajjal Bellatrix. Harry ettől még jobba...	92	12	fanfic_12_5
A szeretet patrónusa	1. fejezet	Harry maga lepődött meg legjobban, hogy a pálcájából kicsapott a halálos, zöld fénysugár. Bellatrixnak az arcára fagyott a gúnyos vigyor, miközben hangtalanul összecsuklott. Nem is vette észre, hogy mi történt vele.	47	12	fanfic_12_6
A szeretet patrónusa	1. fejezet	– Igaza volt! – ordította Harry. –	10	12	fanfic_12_7
A szeretet patrónusa	1. fejezet	A főben járó átkot tényleg komolyan kell gondolni. Most elérte, hogy sikerült! – POTTER! – hallatszott egy újabb üvöltés. Harry a hang irányába fordult, és látta, amint McGalagony professzor, Kingsley Shacklebolt és Lumpsluck professzor a lábaikkal kalimpálva repülnek a levegőben. Voldemort iszonyatos haragra gerjedt, ...	77	12	fanfic_12_8
A szeretet patrónusa	1. fejezet	– Mi van, Denem? Látod, megint nem sikerült! Most is életben maradtam! Amint Voldemort és Harry egymás szemébe néztek, hirtelen minden szívbe félelem markolt, és dermedt csend zuhant a teremre. A Kiválasztott és a Sötét Nagyúr egymásra szegezték pálcájukat.	57	12	fanfic_12_9
A szeretet patrónusa	1. fejezet	– Senki ne segítsen! – harsant Harry hangja. – Voldemort az enyém! Voldemort kísérteties, rémisztő kacagásban tört ki. Harrynek összeszorult a szíve: a Sötét Nagyúr ugyanúgy kacagott, mint amikor megölte Harry édesapját, a fegyvertelen James Pottert. – És most ki volt a pajzsod, Potter? – kérdezte gúnyosan. – Te magad ...	171	12	fanfic_12_10
A szeretet patrónusa	1. fejezet	Hogy gondoltad, hogy az önfeláldozása a kiszemelt áldozat helyett a gyilkost védheti? Tényleg ilyen ostoba vagy, Denem? – Hogy merészelsz velem így beszélni?! – Így merészelek... Nem vagy képes tanulni a saját hibádból sem? Nem vagy képes felfogni a szeretet erejét? Azt az erőt, ami majdnem megölt téged tizenhat éve? –...	102	12	fanfic_12_11
A szeretet patrónusa	1. fejezet	És jobb is lesz, ha ideadod, mielőtt újabb egetverő ostobaságot csinálsz vele. – Mi az, hogy a pálcád?! Ez a Pálcák Ura! – kiáltotta tébolyultan Voldemort. – A halálvessző! Három órája lett az enyém, amikor megöltem Perselus Pitont, az előző gazdáját! – Nem azt ölted meg, akit kellett volna – felelte nyugodtan Harry. –...	979	12	fanfic_12_12
A szeretet patrónusa	1. fejezet	Mintha kerekeken gurítanák, úgy suhant Ginny felé. A lány is futott őfelé, és amikor összetalálkoztak, végre átölelték egymást. A tömeg még mindig némán állt, egyedül McGalagony professzor és Madam Pomfrey mozdultak meg. Harry – átnézve Ginny válla felett – a szeme sarkából látta őket, amint lehajoltak Voldemort testéh...	602	12	fanfic_12_13
A szeretet patrónusa	1. fejezet	Harry és Ginny nem kérették magukat, a köpeny rejtekében sietve kilopakodtak a Nagyteremből. – Hová tűntek? – kérdezte valaki a hátuk mögött, rémülten kiabálva. Erre érezhetően felerősödött a tömeg moraja, ezért ők megszaporázták a lépteiket. Percekig oldalaztak az üres, romos folyosókon, mire – kellően messze a Nagyte...	267	12	fanfic_12_14
A szeretet patrónusa	1. fejezet	– Fred mit szólna hozzá? – bukott ki Harryből. – Örülne neki – suttogta Ginny, és eltörölt egy könnycseppet a szemében. – Ő is mindig azt remélte, hogy összejövünk… mint ahogy anyám is… Harry ránézett Ginnyre. Közel hajolt hozzá, a zöld és a világosbarna szemek szinte egymásba hatoltak. És azután ajkuk is összeért... É...	303	12	fanfic_12_15
A szeretet patrónusa	1. fejezet	– Hát itt vagytok? – szólalt meg Ron, megbotránkozó kifejezést csalva Hermione arcára. – Órák óta keresünk titeket. – Nagyon örülök, hogy összejöttetek egymással, de nem kellett volna így eltűnnötök! –	45	12	fanfic_12_16
A szeretet patrónusa	1. fejezet	dörmögte Mr. Weasley. – A frászt hoztátok ránk! – tette hozzá Bill. –	25	12	fanfic_12_17
A szeretet patrónusa	1. fejezet	Már a Szellemszálláson is kerestünk titeket. De csak Piton holttestét találtuk ott. Harrynek most eszébe villantak a Szellemszálláson történtek, majd mindaz, amit a merengőben látott. – Piton professzor – javította ki Harry. –	47	12	fanfic_12_18
A szeretet patrónusa	1. fejezet	És mit csináltatok a testével? – Ott hagytuk – dörmögte Percy. – Valaki hozza be – adta ki az utasítást Harry. Hangja határozott volt, mint egy parancsnoké. – Megyek, behozom – mondta Hagrid. – Tisztelettel bánj a testével – figyelmeztette Harry a vadőrt. – Dumbledore-nak igaza volt. Piton professzor a mi oldalunkon ál...	101	12	fanfic_12_19
A szeretet patrónusa	1. fejezet	Azóta sejtem, amikor megbüntetett, miután az irodájába behatoltunk. – Amikor elküldött a Rengetegbe? – kérdezte Ron. –	26	12	fanfic_12_20
A szeretet patrónusa	1. fejezet	A fenevadak közé? Ez nagy kegyetlenség... – Kegyetlenség? – kacagott fel Ginny. – Az, hogy egy jót piknikezhettünk Hagriddal? Esküszöm, ebben a rohadt tanévben az volt az egyetlen jó napom! Éppen ezért gondoltam, hogy Dumbledore-nak mégis igaza lehetett! Ron elhallgatott, majd Harryre és Hermionéra nézett, már-már bocs...	918	12	fanfic_12_21
A szeretet patrónusa	1. fejezet	– Nem tűnt fel, hogy Harry éjszakánként rendszeresen nézegette Ginny jelét a Tekergők Térképén? Vagy hogy néha a nevét suttogta álmában? – De hát... honnan…? Hermione! – dadogta Harry. – Bocs, Harry, de észrevettem. Volt, hogy nem tudtam elaludni... elég sokszor, ami azt illeti… – Hermione megint a többiek felé fordult...	534	12	fanfic_12_22
A szeretet patrónusa	1. fejezet	Harry... – Amit Harry tett, azt soha nem tudjuk teljesen viszonozni... bármit kérhet tőlünk, teljesítjük... de bármit adunk is neki, sohasem tudjuk... – motyogta Mr. Weasley, de Harry a szavába vágott. – Semmit nem kérek! – csattant fel. – Azt tettem, amit tennem kellet! Ezért nem jár semmi! – Akkor én mondom! – szólal...	172	12	fanfic_12_23
A szeretet patrónusa	1. fejezet	– Rendben! – csattant Ginny hangja. –	10	12	fanfic_12_24

Subsets and Splits

No community queries yet

The top public SQL queries from the community will appear here once available.