fanfic_title stringlengths 1 97 | chapter_title stringlengths 0 125 | text stringlengths 1 37.1k | token_count int64 1 7.96k | source_id int64 0 31.2k | chunk_id stringlengths 10 16 |
|---|---|---|---|---|---|
A szeretet patrónusa | 1. fejezet | McGalagony professzor, kérnénk egy üres szobát. Harry kimerült, pihennie kell, és mellette kell, hogy maradjak. Szüksége van rám, hogy lenyugodjon... hogy megeméssze, feldolgozza mindazt, amin keresztülment. – Ginny, hogy képzeled, hogy ti egy szobában...? – Valamit megígértél, anya! És hogy válaszoljak a kérdésedre: ú... | 464 | 12 | fanfic_12_25 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Eljött a hajnal | 4 | 13 | fanfic_13_0 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | 2.
2. | 5 | 13 | fanfic_13_1 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | fejezet - Sétáló hulla | 5 | 13 | fanfic_13_2 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Marlene feszülten sétált a Griffendél asztala felé, közben szorosan markolta Mary kezét. Hallotta, hogy barátnője megállás nélkül beszél hozzá, de nem fogta fel a szavakat, kényszerítette magát, hogy ne bámuljon a mardekárosok irányába. Gépiesen foglalt helyett Benjyvel szemben, töklevet töltött magának és újra meg újr... | 472 | 13 | fanfic_13_3 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Persze pontosan tudta: nem gondolt semmit. Amikor meghallotta, hogy Mulciber megszólítja Maryt – tette azt bármilyen negédesen is – teljesen elpattant az agya. Megígérte Marynek, hogy biztonságban lesz. Megígérte, hogy Mulciber egy kurva pillantást sem vethet majd rá, nemhogy beszéljen hozzá. Emléke sem volt arról, mik... | 211 | 13 | fanfic_13_4 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Benjamin Fenwick volt a legártalmatlanabb ember, akit csak ismert, s habár szóban bármikor kiállt barátaiért, hogy elintézzen valakiket már-már elképzelhetetlennek tűnt. – Hagyjátok már abba! – csattant fel Mary, aki egészen addig feszült csendben figyelte a beszélgetésüket. Mindketten meglepetten néztek a lányra, aki ... | 497 | 13 | fanfic_13_5 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | – Akkor mondd el! – bukott ki Marlene-ből szinte dühösen. Nem mintha nem adott volna meg minden lehetőséget a lánynak, hogy elmesélje, mit művelt vele Mulciber. Nem mintha nem tudta volna pontosan az utána következőket, nem mintha nem ő ült volna mellette minden nap heteken keresztül, nem mintha nem ő kísérné azóta bár... | 269 | 13 | fanfic_13_6 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | – Mi van?! – intézte feszült szavait a közelében ülő fiúkhoz. Már azelőtt együtt kviddicseztek Maryvel, hogy a lány lecsúszott volna az évfolyamukba, ezért mintegy felkarolták őt. Ez volt az egyetlen oka annak, hogy Marlene kibírta a közelükben, önhitt attitűdjük és folyamatos susmogásuk máskülönben végtelenül idegesít... | 447 | 13 | fanfic_13_7 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Kissé előrehajolt székében, szemüvege előrébb csúszott orrán, vékony háta meggörnyedt. | 21 | 13 | fanfic_13_8 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | – Dehogynem – vetette ellen Thadeus Nott határozottan. | 12 | 13 | fanfic_13_9 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Mindenki döbbenten nézett rá, még Evannek is felszaladt a szemöldöke. Mióta van bárkinek is bizodalma egy griffendéles lányban? Thadeus kajánul mosolyodott el, mielőtt folytatta: – Marvin biztos nem csak egy percig fog játszadozni vele. – Erre nevettek, ám még mielőtt további találgatásokba bocsátkozhattak volna, Anton... | 1,107 | 13 | fanfic_13_10 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | – Honnan tudjam, mire képes Mulci? – | 10 | 13 | fanfic_13_11 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | vágott vissza Antonia könnyedén. – Én is megvernék bárkit, ha magam mellé állítanám valamelyik talpnyalóját – folytatta egyszerűen, Evan pedig furcsállta, hogy Tonie nem vette észre, hogy mekkora spicli is tulajdonképpen Felix. Mióta húga Mulciber barátnője lett, mintha megváltozott volna benne valami, talán nem sokára... | 89 | 13 | fanfic_13_12 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | fordult egyenesen hozzá Yvonne affektálva. | 8 | 13 | fanfic_13_13 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Hangja behízelgő volt, érdeklődve nézett rá, miközben folytatta: – Képes lenne Mulciber egyedül legyőzni McKinnont? – Evan mosolyt erőltetett arcára. – Számít egyáltalán? – Komótosan emelkedett fel helyéről, Tonie végigsimított karján. – McKinnon ezek után csak egy sétáló hulla – közölte, mire mindenki egyetértően hümm... | 74 | 13 | fanfic_13_14 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Valóban biztosnak tűnt: nem igazán létezik olyan végkimenetele az eseményeknek, ahol a lány – előbb vagy utóbb – ne szerezzen súlyos sérüléseket. De hogy el tudná-e verni Mulcibert, mégiscsak számított – és neki tudnia kellett, érdemes-e megadni a lánynak azt a löketet, amivel előnyhöz juthat. oOo
Marlene zaklatottan... | 568 | 13 | fanfic_13_15 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Ostoba szabályok. – Jól tetted – biccentett aztán. – Úgy hallottam, Evans egy igazi spicli. – Igazából elég kedves – mondta enyhítően Mary. Marlene horkantott, Lily Evans igazi stréber volt, és ezt senki nem tagadhatta. Semmi lazaság nem volt abban a lányban és most, hogy prefektus lett, úgy tűnt, csak még komolyabban ... | 157 | 13 | fanfic_13_16 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | – Szabad? – | 4 | 13 | fanfic_13_17 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | kérdezte az, ahogy régi ágya felé pillantott, Marlene pedig tekintetével nyilvánvalóvá tette: persze, hogy szabad. Senki nem aludt már ott, senki nem költözött be hozzájuk, és ez is csak bizonyította, hogy milyen felesleges volt kitenni innen Maryt. A szabály az szabály, mondta McGalagony, egy évfolyam, egy szoba, és M... | 149 | 13 | fanfic_13_18 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Arca egészen kipirult, halkan motyogta: – Talán menjünk át Benjyhez. – | 20 | 13 | fanfic_13_19 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Marlene egyetértőn biccentett, a fiút kihagyni egy ilyen fontos beszélgetésből nem tűnt helyénvalónak. Mary soha nem mesélt arról az éjszakáról. Marlene már akkor tudta, hogy valami szörnyűség történt, amikor Benjy belépett a klubhelyiségbe és szinte furcsállva meredt rá. „ | 58 | 13 | fanfic_13_20 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Mary már alszik?” | 4 | 13 | fanfic_13_21 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Az ereiben megfagyott a vér, ahogy a választ formálta alig hallhatóan: „Vissza sem jött.” Ahogy visszagondolt, szinte újra átélte a pánikot, ami úrrá lett rajta, ahogy próbálta nyugtatni magát, hogy minden rendben, bizonyára csak egy iskolatársukkal múlatja az időt valahol. Olyan jól érzi magát, hogy elfelejtette, menn... | 1,214 | 13 | fanfic_13_22 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | – Talán ha másnak is elmondanád, amit… – kezdte Benjy békítőleg, de a másik hevesen rázta meg a fejét. | 27 | 13 | fanfic_13_23 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | – Soha! – | 4 | 13 | fanfic_13_24 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Megnyalta ajkait és vett egy mély lélegzetet, mintha nem egészen tudná, hogy fogalmazza meg a következőket. – Mulciber nem lökött bele a vízbe. Én… magamtól mentem be – mormolta. Marlene a homlokát ráncolta. – A pálcádért? – Kérdezte bugyután. Mary a fejét rázta. – Nem, ő… egy olyan átkot használt, ami… egy tiltott átk... | 103 | 13 | fanfic_13_25 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Marlene-nek egyre zsugorodott a gyomra, ahogy baljós előérzete támadt, barátnője pedig úgy rázta a fejét, mintha nem hinné el, hogy a többieknek ennyire lassú a felfogásuk, mégsem volt képes konkrétan kimondani, mi történt. – Nem, ez egy… tiltott átok volt. Muszáj volt belesétálnom a vízbe. Muszáj volt lent maradnom… –... | 79 | 13 | fanfic_13_26 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Meg akartam halni. Azt éreztem, meg kell halnom – ismételte ingerültebben, hangja beleremegett. – Aztán vége lett – tette hozzá. – Csak… már nem akartam semmit. – Benjy zaklatottan ölelte át barátnőjét, Marlene pedig az ölébe bámult. Tudta, miért mondja el Mary ennyi idő után éppen most ezt a történetet. Féltette őt. R... | 372 | 13 | fanfic_13_27 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Marcus McKinnon talpraesett gyerek volt – még csak negyedik roxforti évében járt, de már saját kis fogadóirodát működtetett a klubhelyiségükben. | 32 | 13 | fanfic_13_28 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Minden helyzetben meglátta a lehetőséget, vágott az esze és másodpercek alatt számolta ki az esélyeket, épp úgy, ahogy az ezzel járó nyeremények összegét is. Pennája anélkül írta fel a megtett téteket, hogy egy ujjal is hozzányúlt volna – nyilvánvalóan nem akarta, hogy csalással vádolhassák –, Evan most a sor elejére s... | 750 | 13 | fanfic_13_29 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Marcus merőn állta Evan tekintetét. – Te is tudod, milyen Mulciber. Most meg van sértődve, ezt nem lehet olcsón megúszni. – Mit szeretnél hallani? – fakadt ki a fiú, lehullt a hűvös álarc, Evan pedig elmosolyodott. – Hogy Mulciber egy másodperc alatt söpri majd le a pályáról Marley-t? Vagy hogy azért nem aggódok, mert ... | 314 | 13 | fanfic_13_30 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Habár nem tudhatta, Mulcibernek mi jár a fejében, abban biztos volt, nem lesz nehéz elültetni a bogarat a fülében. Marcus arca üres volt, mintha csak azt akarná, minél hamarabb hagyják békén, szinte türelmetlenül mondta:
– Marlene nem fog meghátrálni. Ahhoz túlságosan szereti Maryt. – Evan most először valóban érdeklőd... | 78 | 13 | fanfic_13_31 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Mary? | 2 | 13 | fanfic_13_32 |
Eljött a hajnal | 2. fejezet - Sétáló hulla | Minden idegszálával összpontosított, hogy felidézze évfolyamtársaikat, mégis ki lehet ennyire fontos a lánynak? Nem igazán ismerte baráti körét, idén majdnem minden órán Fenwick mellett ült, mással nem is igen mutatkozott. Nem kérdezett többet, csak elővett a tárcájából egy galleont. – Arra, hogy a nővéred nyer – közöl... | 87 | 13 | fanfic_13_33 |
Szükségállapot | XII. Rossz emberek | Szükségállapot | 2 | 14 | fanfic_14_0 |
Szükségállapot | XII. Rossz emberek | XII.
XII.
Rossz emberek | 8 | 14 | fanfic_14_1 |
Szükségállapot | XII. Rossz emberek | Angelika egy hotelszobában ült, bekapcsolta Wiktor laptopját – két napba telt, mire be tudott lépni, és ez nagy eredménynek számított. Egy hosszú beszélgetés után az apja és Allen is megértették, hogy maradni akar, de amikor már Allen is arra kérte, hogy menjen inkább velük, majdnem megingott. Hogy elterelje a figyelmé... | 291 | 14 | fanfic_14_2 |
Szükségállapot | XII. Rossz emberek | Nikołajnak valamiért fontos, hogy Darko neki dolgozzon, de az EXAF-nál maradhasson. | 22 | 14 | fanfic_14_3 |
Szükségállapot | XII. Rossz emberek | - Oké. Köszi. De most mennem kell. | 11 | 14 | fanfic_14_4 |
Szükségállapot | XII. Rossz emberek | Angelika kinyomta a telefont. Évekkel ezelőtt követte őt egyszer Nikołaj lakására, már akkor is tudta, hogy kapcsolatban áll vele. Aznap tudta meg, hogy Allen haldoklik, és lejátszódott előtte az is, ahogy kirángatják őt az osztályteremből, és a mosdóban kifaggatják. Elhitték neki, hogy csak a kettős ügynök szerepét ak... | 918 | 14 | fanfic_14_5 |
Szükségállapot | XII. Rossz emberek | Ne felejtsd el, hogy egy kibaszott kést szorítok az arcodhoz, úgyhogy talán nem kéne felbasznod!- Jó, csináld. Megérdemlem. - Ó! – mosolyodott el Angelika. – Azt hitted, ezzel majd összezavarsz. Hát, nem. Közelebb tolta a kést Darko szeméhez, fordított egyet a kezén, így az élével ért hozzá a szemhéjához. De épp csak e... | 102 | 14 | fanfic_14_6 |
Szükségállapot | XII. Rossz emberek | - Mi a fasz? – sopánkodott Angelika. Meglepettségében felemelte a kezét, Darko, pedig mindkét tenyerét a szemeire tette. Eddig nem mert megmozdulni, tudta, hogy azzal Angelikát is meglökné, és talán a kés a szemgödre helyett az agyában landolna. Nem próbálta meg lelökni magáról a lányt, csak zokogott. Angelika így önké... | 347 | 14 | fanfic_14_7 |
Szükségállapot | XII. Rossz emberek | De én! | 3 | 14 | fanfic_14_8 |
Szükségállapot | XII. Rossz emberek | De én nem egy A-10-essel mentem, fel tudod fogni, hogy mi lett volna, ha egy sorozat, azaz megközelítőleg hetven darab precízen célzott szegényített urán lövedék találkozik a lakásoddal?- Köszönöm, hogy nem szegényített uránnal, hanem csak ilyen mezei lövedékkel lőttél rám, tényleg!- Én a mellettetek lévő házba lőttem.... | 215 | 14 | fanfic_14_9 |
Szükségállapot | XII. Rossz emberek | Angelika felkapta a fejét, belepirult a válaszba. – Mármint, mindegy. Morogva hátat fordított Darkónak, és gondolkodás nélkül az éjjeliszekrényen fekvő chips felé nyúlt, mintegy pótcselekvésként. Remegett a keze, miközben evett. Hallotta Darko lépteit, de nem emelte fel a fejét. A földet bámulta, aztán Darko meztelen l... | 148 | 14 | fanfic_14_10 |
Szükségállapot | XII. Rossz emberek | - Jó. | 3 | 14 | fanfic_14_11 |
Szükségállapot | XII. Rossz emberek | De a pszichológusom mindig azt mondja, hogy a saját rossz tulajdonságainkat, hibáinkat vagy megbánt tetteinket gyűlöljük a legjobban másokban, és szerintem igaza van. Nem én vagyok az egyetlen, aki függ valamitől. Angelika sóhajtott egyet, beszélni akart, de inkább megevett még egy szem chipset. Aztán egy következőt, é... | 1,078 | 14 | fanfic_14_12 |
Szükségállapot | XII. Rossz emberek | Másnap, miután megreggeliztünk a hotelben, elővettük Nox laptopját és videóhívást kezdeményeztünk, hadd lássa Angelika is 240 képpontos felbontásban, milyen vörös az apja feje. Mihelyt engedélyeztük a hívóprogramnak a mikrofon elérését, Nox beszélni kezdett. - Teljesen megőrültél? – kérdezte köszönés helyett. – Mégis m... | 156 | 14 | fanfic_14_13 |
Szükségállapot | XII. Rossz emberek | Darko furcsa. Ami egy dolog, de beteg is. Nem tudom, emlékszel-e arra, hogy belelőtt a lakásotokba. Az asztalra könyökölve Angelika belekezdett egy monológba, miszerint Darko azért lőtt rájuk, mert Nikołaj megzsarolta a barátja életével, és ha ő nem hajtotta volna végre a parancsot, akkor küldött volna valaki mást, aki... | 197 | 14 | fanfic_14_14 |
Szükségállapot | XII. Rossz emberek | Egyáltalán nem találja a helyes irányt. Nem is fogja, mert nincs kapcsolatban a valósággal. Mentálisan nem ép.- Ilyen alapon a betegeket hagyjuk megdögleni az út szélén, nem? A segítség is baromság, ugye? - Nem fog menni – mondtam lassan, talán túlságosan is tagoltan -, mert a végén majd te leszel az, akit meg kell men... | 712 | 14 | fanfic_14_15 |
Szükségállapot | XII. Rossz emberek | Felfogta, hogy ez nem a szokványos beszélgetésindító „hogy vagy?”, a lány tényleg tudni akarja, mit érez. Mégis esetlennek tűnt, és ezt ő is észrevette. - Jól vagyok. Mi van veled? – Darko Angelika elé lépett, mintha közelről többet értene. – Összevissza beszélsz.- Én is jól vagyok. Darko nem hitt neki, de nem kérdezet... | 80 | 14 | fanfic_14_16 |
Szükségállapot | XII. Rossz emberek | Megnéztek három részt egy középszerű sorozatból, közben megettek fejenként egy-egy zacskó chipset. Odakint hatalmas vihar tombolt, évek óta nem volt ilyen. Darko kinyitotta az ablakot, hogy kinézzen rajta, a szobán úgy futott át a huzat, mint egy hatalmas szellem. Az íróasztalon heverő papírok táncolni kezdtek a szoba ... | 620 | 14 | fanfic_14_17 |
Szükségállapot | XII. Rossz emberek | Itt fekszenek egy nem túl nagy franciaágyon ketten, és itt is maradnak még sokáig, ugyan miért ne tenné? Noxot is felidegesítené vele, az is jó lenne. Elveszíthetné a szüzességét, amit többszöri próbálkozás után sem tudott odaadni Jasonnek. És egyszer az életben talán érezne végre valamit. Mégis minden olyan valótlanna... | 123 | 14 | fanfic_14_18 |
Szükségállapot | XII. Rossz emberek | Angelika habozott egy kicsit. Megfordult a fejében, hogy Darko esetleg a fordított pszichológia módszerével élt az előbb, de nem nézte ki belőle. Nem olyannak ismerte meg.- Soha többet nem akarok beszélni róla. Csak azt akarom, hogy barátok legyünk, induljunk onnan, ahol elkezdtük. Darko ökölbe szorította a kezét, csak... | 147 | 14 | fanfic_14_19 |
Ayumu | Ötvenötödik fejezet | Ayumu | 3 | 15 | fanfic_15_0 |
Ayumu | Ötvenötödik fejezet | Ötvenötödik fejezet | 3 | 15 | fanfic_15_1 |
Ayumu | Ötvenötödik fejezet | Mint kiderül, Hiroki ma későig dolgozik, így semmi akadálya annak, hogy végrehajtsuk a tervet. Látom, hogy Satoru és Akira aggodalmas tekintettel méregetnek, de nem szólnak semmit. Tudják, hogy ki vagyok bukva, nemcsak Aoira, de Keitára is. Rá iszonyatosan, hiszen ő uszította rá Aoit Renre azért, hogy nekem legyen ross... | 1,830 | 15 | fanfic_15_2 |
Ayumu | Ötvenötödik fejezet | Ott! Tőled balra! – mondom elég hangosan, hogy ő hallja, de mások ne. – Látom a kerekesszékét. Akira nem válaszol, de hirtelen elkanyarodik. – A telefon biztosan a felső zsebében van, hogy a kamera venni tudjon – suttogja nekem Satoru. – Így kevésbé feltűnő a dolog, mintha a kezében tartaná. Halk kuncogást hallok a más... | 2,615 | 15 | fanfic_15_3 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | Mágia mindenáron | 4 | 16 | fanfic_16_0 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | 40.
40.
A jövő műhelye | 9 | 16 | fanfic_16_1 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | Csak nehezen akaródzott megtenni egyik lépést a másik után. Furcsa volt újra "itthon", hiszen a Roxfortot amolyan második otthonuknak érezték mindannyian. Ők pedig eléggé zajos körülmények között hagyták maguk mögött, ki tudja, milyen kellemetlenségeket zúdítva az ittmaradottak nyakába. Tallulah szégyellte magát, amiér... | 411 | 16 | fanfic_16_2 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | - Miss Thorne, Mr. Lagrange! - hallott egy ismerős hangot, az igazgató hangját. - Visszatértek hát közénk. Üljenek le az asztalaikhoz, és vacsorázzanak meg! Mindenki! Nincs itt semmi látnivaló. Szót fogadtak. Nehezen akaródzott elválni egymástól, még ha csak rövid időre is. Pedig ez vár rájuk a hátralévő hónapokban, am... | 284 | 16 | fanfic_16_3 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | Jane. Nagyot dobbant a szíve a barátnője láttán. Hála Merlinnek, semmi baja! - Sziasztok - motyogta bizonytalanul a szemüveges lány. Tallulah túl hirtelen, túl hevesen reagált, ahogy átölelte Jane-t, és sírva fakadt a vállán. Szégyellte magát, amiért az utóbbi időben többet sírt, mint egész addigi életében. De annyi mi... | 102 | 16 | fanfic_16_4 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | Diana állt mellettük, Ryan társaságában. Mosolytalanul nézte őket, és Tallulah nem mert odalépni hozzá. | 23 | 16 | fanfic_16_5 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | - Sajnálom, Di! - motyogta, és könnyek folytak az arcán. - Piszkosul dühös voltam! - vágta rá Diana. - Iszonyúan. Az átkozott különítményesekre, rátok, rád! Sokat beszéltek a lelkemre ezek ketten, hogy lenyugodjak. Aztán jöttek a londoni hírek. Nem tudom, mi történt. Egyet tudok csak: haragszom rád, amiért ezt csinálta... | 188 | 16 | fanfic_16_6 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | - Csak átmenetileg - hajtotta le a fejét szégyenkezve a Thorne lány. - Pár napra. Azután elfogtak minket, Pierre anyukáját, Apát és a Papát is, Taniát meg majdnem megölték. A foglyaik voltunk. Már a tárgyalásunkra készültek a Minisztériumban, amikor... - Mi történt? - kerekedett el döbbenten Diana szeme. - Hogyan tudta... | 309 | 16 | fanfic_16_7 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | A két Finch elment. Újra olyan minden, mint régen. Na, gyertek! Kicsit felvidítunk benneteket."Valóban lehet ugyanolyan minden, mint régen?" - merengett Tallulah, miközben követte a barátait és Pierre-t a jól ismert úton.* - Nagyon sok bajt okoztunk? - kérdezte aggódva Tallulah, már a közös klubhelyiségben, az egyik sü... | 241 | 16 | fanfic_16_8 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | csattant fel Diana. - | 6 | 16 | fanfic_16_9 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | Túl vagyunk rajta, jó kis kaland volt, és már vége. Újra itt vagytok. Csak ez a fontos. Most már minden rendben lesz. - Nem tudom, srácok. - Mit titkolsz előlünk? - kapta fel a fejét gyanakodva Di. - A családom... - sóhajtotta Tallulah. - Anya hajthatatlan. El akar költözni az országból. - Hogy mi?! De akkor te... - Én... | 113 | 16 | fanfic_16_10 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | Anya elmegy. Apa pedig vele tart, mint mindig. - De hova akarnak menni? - Ezt még nekem sem árulta el. Csak meghagyta a módját, hogyan érhetem el, ha beszélni akarok vele. Azt mondta, ha kell, a világon bárhonnan elég gyorsan ide tud érni. Talán megnyugtatásul szánta, de ugyanezt mondta az auroroknak is, és ők... be va... | 520 | 16 | fanfic_16_11 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | Jane? - Nem unjátok még a veszélyes életet? - Nem! - vágták rá kórusban. | 19 | 16 | fanfic_16_12 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | - Megyek - morogta Jane. - Kell közétek egy épeszű is. És az élet visszatért a rendes kerékvágásba.*Éjszaka volt. A Szent Mungo betegei az igazak álmát aludták. Csak néhány ápoló és egy-két gyógyító mozgott a folyosókon, ügyeletet tartva, be-benézve a kórtermekbe, gondoskodva az ellátásra szorulókról. Éjszaka általában... | 767 | 16 | fanfic_16_13 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | Ezzel a tettükkel pedig megpecsételték a saját sorsukat is. Hiszen ha nincs többé Remény, akkor Megbocsátás sem lehet. És Mercy Thorne sohasem bocsát meg a családja ellen vétkezőknek. Számukra nincs menekvés a Sötét Úrnő hideg haragja elől. Milly akaratlanul is megborzongott. A fogadott nővére az ő számára a gyerekkora... | 612 | 16 | fanfic_16_14 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | Éppen felállt az ágyról, mikor megérezte azt a megfoghatatlan valamit, ami olyan volt, mint egy lágy tavaszi fuvallat, egy finom fodrozódás a világot kitöltő mágia szövetében. Nagyon jól ismerte ezt a semmivel össze nem téveszthető érzést. | 47 | 16 | fanfic_16_15 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | - Nem tudsz aludni? - kérdezte, hátra sem fordulva. - Bár ez lenne a legnagyobb bajom! - dünnyögte a látogató Mercy hangján, és a fogadott nővére a semmiből odalépett mellé. - Jöhetsz nyugodtan nappal is - pillantott rá Milly. - Nem hiányzik a feltűnés, és jobb így mindenkinek. - Meg fog gyógyulni. - Tudom - bólintott ... | 178 | 16 | fanfic_16_16 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | - Néha könyörtelennek kell lenni egy könyörtelen világban. Ám ha valóban az volnék, hagynám örökké szenvedni. | 21 | 16 | fanfic_16_17 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | - És MacAllister? | 6 | 16 | fanfic_16_18 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | - Az ő bűnére nincs mentség és feloldozás. Neki és a társának, Mithridatesnek nincs bocsánat Hope megkínzásáért és meggyilkolásáért. Mr. Bright szerencsés, hogy Tania él. - Nem tudnál tenni érte valamit? - váltott témát Milly, Tania felé intve. - Sajnos nem. Itt a sötét varázslatok nem segítenek. A gyógyítói tudásotokr... | 96 | 16 | fanfic_16_19 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | - A tieidet is? | 6 | 16 | fanfic_16_20 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | - Nem, azokat a világ összes ideje sem gyógyítja be soha - suttogta Mercy. - Én menthetetlen vagyok. Milly bátortalanul nyúlt felé, hogy megfogja a nővére megégett kezét. Mercy nem húzta el, hagyta, hogy a húga megérintse a régi sebhelyek nyomait viselő bőrét. - Ne félj, minden rendbe jön - szorította meg a kezét bátor... | 623 | 16 | fanfic_16_21 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | A bájitaltanból eddig is csapnivaló volt a teljesítménye, és az aurori pályára sem vágyik már. Nincs értelme erőltetni, amihez semmi érzéke sincs. | 31 | 16 | fanfic_16_22 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | Legyen ez Diana és Pierre vadászterülete, akik az évfolyam legjobb bájitalfőzői. Helyette inkább különórákat vett gyógynövénytanból, Longbottom professzor segítőkész támogatásával. Pierre pedig boldogan élvezte, hogy újra tanulhatja a kedvenc tantárgyát. Le sem tagadhatta volna, mennyire hiányzott neki, Diana korrepetá... | 306 | 16 | fanfic_16_23 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | - Diana, Pierre! A kezetek járjon, ne a szátok! - Igenis, drága professzor asszony! - tisztelgett Di, azután félrehajította a tankönyvét. - Ezt a receptet fejből is tudom. Gyerünk, Pierre, turbózzuk fel egy kicsit ezt a cuccot! És munkához láttak, egymás keze alá dolgozva, tökéletes összhangban, mintha az elmúlt hosszú... | 168 | 16 | fanfic_16_24 |
Mágia mindenáron | 40. A jövő műhelye | Bizakodással töltötte el a gondolat, hogy ezt talán végre mások is megértik, és a Roxfort újra olyan lesz, mint régen. Egy tisztább, szebb és boldogabb jövő bájitalfőző műhelye. | 38 | 16 | fanfic_16_25 |
Pillanatnyi elmezavar | 6. fejezet | Pillanatnyi elmezavar | 5 | 17 | fanfic_17_0 |
Pillanatnyi elmezavar | 6. fejezet | 6.
6. | 5 | 17 | fanfic_17_1 |
Pillanatnyi elmezavar | 6. fejezet | fejezet | 1 | 17 | fanfic_17_2 |
Pillanatnyi elmezavar | 6. fejezet | A péntek a szokott módon telt ezek után. Duzzogtak, aztán némi vita után lefeküdtek aludni – a kompromisszum jegyében mindketten Piton ágyába. Szombaton kora este pedig megjelentek a sütisütésen, ami a tanári kar saját karácsonyi bulija volt. Persze, sütöttek is ezt-azt, de a lényeg a konyak, likőr és társaik voltak. P... | 596 | 17 | fanfic_17_3 |
Pillanatnyi elmezavar | 6. fejezet | Aztán az este egy pontján Bimba a kezébe nyomta a citromlevet és a porcukrot, hogy abból keverjen mázat...Piton körülbelül a mázkeverésig bírta cérnával. Már elég késő volt, ő végignézte, ahogyan kollégái gicces karácsonyi figurákat formáznak tésztából, meg végigvedelik a kínálatot, röhögcsélnek, mint a tinik, miközben... | 297 | 17 | fanfic_17_4 |
Pillanatnyi elmezavar | 6. fejezet | Akkor sem, mikor az egész részeg asztaltársaság nevetett a viccein. Még csak rá sem nézett, vagy ha igen, átnézett rajta. Piton dühében már tisztán itta a whiskyt, de az sem segített. Aztán jött a máz. Az átkozott máz. Bimba odatolta Remus elé, ő összekeverte, amiből valami gyöngyházfényű massza lett – perverz asszociá... | 459 | 17 | fanfic_17_5 |
Pillanatnyi elmezavar | 6. fejezet | — Cukrot, Perselus? – | 9 | 17 | fanfic_17_6 |
Pillanatnyi elmezavar | 6. fejezet | Dumbledore váratlanul elé tolta a tenyerét, benne kemény cukorkák páratlanul színes felhozatalával, ő pedig ijedtében hátrahőkölt. — Nem, köszönöm – felelte ridegen. – Mennék, ha Őfőméltósága abbahagyná a szereplést. Itt voltunk, ahogyan Ön megkövetelte, de késő van, és fáradt vagyok – vetette oda agresszíven. — Miért ... | 230 | 17 | fanfic_17_7 |
Pillanatnyi elmezavar | 6. fejezet | Holnap dolgoznom kell, veled ellentétben. — Perselus... – nyávogta Remus. — Hát menj, ha szeretnél, ő meg hadd maradjon – vetette fel McGalagony értetlenül.— Ha én megyek, neki is kell, márpedig én megyek. — Miért?— A természet ízetlen tréfája miatt. — Már bocs, de inkább a te természetellenes tréfád – szúrta közbe Rem... | 95 | 17 | fanfic_17_8 |
Pillanatnyi elmezavar | 6. fejezet | Piton felállt, és várakozón Remusra meredt. — Ifjú kollégáink egy kísérlet miatt nem tudnak elszakadni egymástól – magyarázta Dumbledore, de valami olyan hangsúllyal, ami Piton számára felért egy testi sértéssel. Mintha arra utalna, hogy együtt vannak, és boldog mézeshetiket élik. El is sápadt dühében. — Ó – jegyezte m... | 345 | 17 | fanfic_17_9 |
Pillanatnyi elmezavar | 6. fejezet | Becsszó! Maradjunk még! — Csodás! Én meg fáradt vagyok. Emeled fel a segged, egy-kettő! — Perselus, ez kissé nyers – szólt közbe Dumbledore.— Tényleg most akarod elvinni? – meredt rá Bimba. – Ne már, tök rég nem beszélgettem Wilfről! Ne légy ennyire szigorú, rád is rád fér némi szórakozás. Maradjatok még! Még csak most... | 404 | 17 | fanfic_17_10 |
Pillanatnyi elmezavar | 6. fejezet | Végre olyanokkal beszélgetett, akik normálisak és érdeklődőek, és McGalagony tök érdekes és lenyűgöző dolgokat mesélt az átváltoztatásról, ő meg mesélhetett a saját munkájáról – a régiről, nem a mostaniról –, finom sütiket sütöttek, egyszóval semmi oka nem volt a bosszankodásra. Pitonnak bezzeg volt.— Jól érezted magad... | 138 | 17 | fanfic_17_11 |
Pillanatnyi elmezavar | 6. fejezet | — Mint egy... mint egy... – Már ott volt a nyelvén, hogy „mint egy ribanc”, de ez azért nem volt teljesen igaz. – Bájologtál McGalagonnyal meg Bimbával, meg a többiekkel mind. – Csak vele nem, ez fájt a legjobban. Iszonyú féltékeny volt, csak nem ismerte fel. – És mi volt az a hülye sztori, amin mindenki nevetett?— Az,... | 111 | 17 | fanfic_17_12 |
Pillanatnyi elmezavar | 6. fejezet | — Mit tudom én, nem érdekel! Azt hiszed, az életed vicces, és nem tragikus? Azt hiszed, akkor is nevettek volna, ha nem kezdenek már délután alapozni? Te csak akkor vagy elviselhető, ha az ember eleget iszik hozzád! — Oké...— Ne okézz nekem, Remus Lupin! És mit nyalogattad az ujjad, mint egy ribanc?! – Végül csak kimon... | 383 | 17 | fanfic_17_13 |
Pillanatnyi elmezavar | 6. fejezet | mordult fel Piton. | 6 | 17 | fanfic_17_14 |
Subsets and Splits
No community queries yet
The top public SQL queries from the community will appear here once available.